Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Domoszlai Katalin képe
A függővé válás oka
2013. szeptember 05. csütörtök, 6:39 | Domoszlai Katalin   Előzmény

nem a csúcsélmény finomságában van, hiszen maga a szerelem és más, katartikus élmények is lecsengenek, átlényegülnek szeretetté, harmóniává, jól lakunk, telítődünk vele.

A függés igazi oka a fájdalmas érzések elkerülésében rejlik. A bizonyosságba való erőltetett kapaszkodás a bizonytalanság elutasításában van.

A szerelem szimbiózis. Két meghatározó spirituális seb van mögötte. Az első az egyéni lélek megteremtése, amit az egységből való kiszakadásként éltünk meg. Minden elszakadásunkban benne van. A második az egyéni lélek kettészakítása, a lelkünk másik felének az elvesztése. Mivel megtörtént, a félelem bennünk maradt, bármikor úja megtörténhet.

A kötődésnek két oka van, amikor a ráfüggés létrejön, az egyik, hogy magát az érzést nem tudjuk olyan mélyen megélni, darabolva engedjük be.

Ott van a félelem, minél magasabbra jutsz, annál nagyobbat csattansz, amikor a földre hullsz... Mersz-e valóban naggyá, hőssé, imádottá, csodálttá válni? Mennyire félsz attól, csalódni fogsz és csalódást okozol? Ki mersz-e mozdulni a komfort zónából, a gyerekre figyelek, mert anyának elég jó vagyok? Vagy hős vagyok, győztes vagyok, aki a győzelemért, önmagáért bármi mást veszni hagy?

A másik oka a függésnek az, hogy amit kívül, a másikban megtalálunk, tőle akarjuk megkapni, önmagunkban még nem találtuk meg. Ezek a vágyak meghatározóak, hogy valóban értékes, fontos, szerethető vagyok. Ott a két-ség, a sok múltbeli, ellenkező tapasztalat, amit az egó az önmeghatározására használ fel. Mert ha szerethető, értékes és fontos vagyok Istennek, akkor visszafogad...

Pedig az alapja az egésznek egy tévedés. A non duális azt álmodja, elszakadt, kettészakadt. Az álmodja, önmagáért teszi, ha válogatni akar a megélendő élmények, tapasztalások között...