Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Szia Panka! Bocsáss meg, egyszerűen nem győzök neked elég jó
2013. szeptember 02. hétfő, 22:30 | Aditi   Előzmény

Szia Panka! Bocsáss meg, egyszerűen nem győzök neked elég jó ütemben válaszolni!!! Mostanában kampányszerűen ülök csak ide, és ráadásul még mindig nem sikerült megértenem az új rendszert, valószínűleg azért nem találtam meg az összes hozzászólásod!

Illetve úgy ide-ode kattingatva talán már mégis, de nem látom át..:S

Remélem lassan azért tudok neked válaszolni.

Erre is válaszoltam, csak magamnak mentettem el, h befejezem, de nem sikerült több, mint egy hete... ide másolom, amit válaszoltam, és ma javítottam neked:

"Huhh..... Panka. Te aztán beindultál.

Igen, igazad van, a pontatlanságot a figyelmetlenségem és az időnkénti túlzásaim okozzák. Elnézést ezért, sajnos ezt már többször megkaptam, örülök, hogy most így látom a tükrödben.

A 10 év az valóban nem tíz év. Kronológia:

1997-2006: házasság, közben 2002ben született a kisfiam.
2006-2008: együttélés a "gyógyítóval" majd ezt követően egy hosszú se veled se nélküled időszak
2010: Ősszel tettem le lelkileg a kapcsolatot, mint ahogy lassan ez után mindent és 2011 tavaszán kaptam új májat. Ebben az időszakban már nem találkoztunk, ( a műtétig) és jártam ügyvédeknél...stb, kerestem a módját, hogyan hajtsam be rajta a tartozását. Annyit sikerült csak elérnem, hogy bűntudatot keltettem benne, és elkezdett valamennyit fizetni.
2011 március vége: a műtét. Sejtettem, hogy mindenképpen jelen akar lenni körülöttem a műtét kapcsán, függetlenül a magánélettől és az anyagi szembenállásunktól. Sokat morfondíroztam ezen akkoriban, mit tegyek, vele és a szüleimmel kapcsolatban is (ahol meg anyám akarta megint megírni a forgatókönyvet, és beülni a mentőautóba, meg kísérgetni, mint egy csecsemőt... ). Mivel tudtam (és utólag tudom, hogy éreztem is), hogy közel kerülhetek a halálhoz, sőt, akár véget is érhet itt a történetem, úgy döntöttem, félreteszem minden múltbeli konfliktusom, mindenkivel. Erről később kiderült, hogy nagyon jó döntés volt. Az jöhet meglátogatni, aki akar, és aki fontosnak tartja. A "gyógyító", nevezzük T.-nek, még aznap éjjel felutazott Pestre, amikor engem felvittek és végig ott volt a műtét után, amíg haza nem kerültem. Minden nap. Mint ahogy a volt férjem is (akkoriban Pesten élt, és vele volt a kisfiam ez idő alatt),. Anyámék felutaztak Pécsről néhány alkalommal - de így jó is volt ez.

Ez az időszak sok mindenre pontot tett, és új kezdődött, főleg bennem. Sok mindent megbocsátottam T.-nek, és sok mindent megértettem a sztorinkkal kapcsolatban. Egész máshogy láttam őt, energiával telve, boldogan, mint betegen és reménytele küzdelemben. Ő persze újra akarta kezdeni, és újra megígérte a csillagos eget is, hogy így lehessen. Úgy tűnt, mintha tényleg igyekezne megoldani az autó-ügyet is, járkált Pesten kereskedésekben, meg bement a bankba érdeklődni, ahogy megkértem, az alapján amit a kórházban beszélgettünk a témáról. De végül nem sült ki semmi megoldás. Ez nála valahogy mindig így működött.

Nem akarom mentegetni a felelőssége alól. Csak azt mondom, hogy igazából a mai napig nem tiszta előttem teljesen, milyen ember is ő. Ugyanis végig úgy tűnt, inkább szerencsétlen, és élhetetlen, mint szándékos csaló. Csak e mögé (a be nem vallott szerencsétlensége mögé) bújva, nagyon is önző módon járt el az emberekkel szemben, a saját védelmében, félelemből. Valami ilyesmi. Ettől függetlenül én visszautasítottam, akkor már tisztán éreztem, hogy nincs ezzel az emberrel dolgom, legfeljebb, hogy lerendezzük az anyagiakat. Ez nem sikerült. A műtét utáni évben, ahogy írtam 2011-2012 tavaszáig még hébe hóba tartottuk a kapcsolatot (már nem jártunk), és még fizette havonta a lízing felét, valamit járkáltunk utána, hogy tudnánk megoldani az ügyet. itt-ott felmerült egy- egy félmegoldás, de természetesen nem találtunk, mivel egyikünknek sem volt elég pénze. Közben elkezdett járni azzal a kiscsajjal, és amikor én albérletben költöztem (és még inkább szükségem lett volna a pénzre), akkor kezdett szépen eltünedezni teljesen (2012 tavasza). Nem fizetette, ígérgetett, majd nem lehetett telefonon elérni...stb. A nyár elejére elegem lett és elküldtem a fenébe. Megírtam neki, hogy akkor akarom legközelebb látni, ha egyszer belátja a felelősségét és pénzzel a kezében és belátással a szívében keres fel, és semmi másért. Ekkor egy évig nem jelentkezett, majd idén tavasszal (2013) írt nekem, hogy ő még mindig szeret blaba, ekkor megismételtem, hogy előbb fizessen, ekkor megint eltűnt.

Ennyi.

Azért kapkodok a sztoriba ide-oda, mert annyira sok vonatkozása érintett. Nagyon bonyolult, tudok róla kb egy regényt írni, hogy mi, mire tanított meg - és ez annyira sok, tényleg, hogy nem ide való. Pl. az egyik dolog, amire rájöttem az az, hogy muszáj elválasztani a magánéleti sztorit, az anyagitól, és a gyógyítós részétől, mert mindegyik másról szól. És ez valószínűleg az életben másokkal is így van. csak legtöbben ezeket az indulatok és a félelmek miatt összekeverjük. Lehetségesnek tartom, hogy a gyógyítás és az ámítás is karmikus dolog volt köztünk, és bizonyos dolgokat ezért nem tudtam "egyenlíteni". Mostanára azonban úgy érzem, a legtöbbet nagyin is kiegyenlítettem, ugyanis béke van a lelkemben, és ez ebben, sztoriban, elhiteted nekem, nagyon nagy eredmény és kincs.

Nem biztos, hogy ennél több kell. De mint írtam, ha változik a helyzet, a lehetőségeim, biztos megpróbálom újra érvényesíteni az anyagi jogaimat vele szemben. De ki tudja. lehet, hogy azért nem lehetséges ez, mert ezzel is tartoztam - valakinek. nem feltétlenül neki. Lehet, hogy magamnak.

Ugyanis így nekem is meg kellett tanulnom, hogy a dolgok következménnyel járnak, hogy felelősséget kell és lehet értük vállalni, hogy erősebb legyek, több pénzt keressek, és lássam: az élt kegyelmes, ha a belső dolgunkat elvégezzük.

Nem biztos, hogy ettől a sztoritól többet kell várnom. Mit lehet várni egy olyan embertől, aki inkább másokon élősködi tudatlanul, minthogy belásson? Akinek soha sincs munkája, pénze, lakása, családja? Mert mindig elveszti ezeket, és nem látja, miért? Akinek nincs semmije, attól nem lehet elvenni. Nem hívogathatok mindenkit, akivel kapcsolatban kerül, hogy vigyázzon vele.. :)

Hogy miben "állapodtunk meg ": Közös jövőt terveztünk, megkérte a szüleimtől is a kezemet :), eljegyeztük egymást és az autót közös használatra, családi autónak vettük. Mondta, hogy báros még két évig (ez így is volt), és megbeszéltük, hogy akkor én írom alá a szerződést, de természetesen ketten fizetjük. kiszámoltunk, ha elkezdek tanítani, ő meg szerez egy munkát, akkor elbírunk 30 ezer forintot havonta az autóért. (Akkoriban jobban voltam, és terveztem, hogy otthon tanítani kezdek újra. állásokban sosem tudtam, mert amikor kórházba kerültem, kirúgtak.) Szóval a megállapodásunk pusztán szóban volt, egy közös szándékon alapult a családalapítást és a közös háztartást illetően, érzelmekre és elkötelezettségre támaszkodott, valamint arra a tényezőre, személyesen ki milyen felelősségérzettel bír. na ezt szúrtam el. Hiszen nem ismertem azt az embert, ahogy senki sem akkor a környezetemben. A szüleim is elhitték ezt az egész "mesét", a nagy boldogságot, ami most következik, hogy meggyógyulok a csodagyógyítótól, stb, és új családot alapítok, és boldog leszek..... ilyenek. Sajnos azonban T. képtelen volt megtalálni a helyét, nem vállalt el semmilyen munkát (pedig számos lehetősége lehetett volna, van két diplomája, beszél 4 nyelvet. ezt hallottam, úgyhogy igaz) és a szüleim házában, az ő kosztjukon meg az én nyugdíjamon végezte, miközben én sajnos egy gyógyszer miatt visszaestem. Ekkor nézett más nő után...... Mondom, hogy hosszú történet.
............"

Itt hagytam abba, emlékszem, h el kellett mennem és olyan soká tudtam újra nekiülni, h már nem tudtam folytatni a gondolatmenetet. de elég sok info itt van, és igyekeztem pontosítani. Talán így átláthatóbb.

Abban tökéletesen igazad van, hogy az egész totál abnormális sztori, és sajnos a mai napokig nem tudom eldönteni egyértelműen miért. Azért-e, mert egy abnormális sztorira volt szükségem, hogy éleben maradhassak, ami maga is vmilyen módon abnormális, vagy csak azért, mert egyetlen szegletét sem láttam át ennek a sztorinak, és mire tudatossá tette, már teljesen más a helyzet. és talán emiatt sosem fogom megtudni az igazságot. de lehet, h csak még többet kell meglátnom, és akkor majd egyszer minden vonatkozására teljesen fény derül, ha így van, ebben most nagyon sokat segíthetsz!

ha gondolod, írj privátban, akkor könnyebben követem...

Namaste