Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Luzer
2013. augusztus 26. hétfő, 18:16 | Látogató (útkereső)

Nem is tudom, hol kezdjem.
Igen, a "nem akarás" konokul bennem van, mint aki fordítva műkőik, azaz csak azért is az ellenkezőjét teszem, mint amit tanácsolnak, javasolnak és vitába bocsátkozom mindenkivel aki segíteni akar.
Fogalmam sincs, mikor, és hol kezdődőt az élet elleni elenszemvem, de ahogy teltek az évek, úgy erősödőt ez bennem és egyfajta meggyőződésemmé vált.
Ahogy Linus is írta, a születésem miatt sokszor okoltam a szüleimet, és van bennem némi neheztelés, hogy miért kelletem én. Pedig jók hozzám, szuper gyermekkort biztositotak, de mindig is másodiknak éreztem magamat, mint a kisebbik fiú..stb.
A születésemről van egy furcsa emlékképem, amit leírhatók, ha érdekel valakit.
Orvosi szempontból fejletlenül jöttem a világra, mondták is, hogy nem élem meg a gyerekkort, ehhez képest....:-)
De vissza a jelenbe, én valóban úgy érzem, hogy nem boldogulok ebben a világban, meghaladja az erőmet, és valóban olyan fáradt vagyok, hogy a fáradsággal küzdők, nap mint nap és megszólalni sincs kedvem. (pedig sportolok, nincsenek káros szenvedélyeim..stb).
Hogy a helyzetembe bele kellene törődnöm, vagy meg kellene oldanom valamit, ezt sem tudom eldönteni.
Kati, szívessen meghalnék, így menekülve ebből az állapotból, de tudom, hogy soha nem leszek öngyilkos, nem tudnák az lenni, különben is egy extra szuper őrangyalom lehet, mert balesetek és egyebek szempontjából minden remek. Mindig mondom is, az őrangyalom megérdemel minden jutalmat, mert zseniális.
Ó, még egy fontos dolog, amikor a feleségemmel megismerkedtem és vele voltam, azokban az években el tudtam fogadni az életet. Ő, olyan volt nekem mint egy angyal (nem olyan mint az előtte lévő szerelmek és párkapcsolatok), aki mellet elhittem, hogy az élet jó, de amikor elváltak útjaink, vissza is zuhantam abba az állapotba amiben most is vagyok. Vagyis hogy az élet az ellenségem.
Mindenesetre remek így veletek beszélgetni, ki és megbeszélni, bár néha úgy érzem, férfi létemre túlságosan elmentem a lelkizés, spiritualitás irányába, ami nem biztos, hogy jó.
Tehát, megtapasztalom a lúzerságot? Háááát, erre nem tudok mit mondani, de tényleg tapasztalom. Elég nehéz, de legalább egészséges vagyok:-)
Van a lúzerságnak előnye? Lehet belőle elönyt kovácsolni? Ó, csak ne lennék hulla fáradt.

Gábor