Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kedves Linus, Igen, sokfélék vagyunk, sokféle feladatokkal.
2013. augusztus 25. vasárnap, 17:42 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Kedves Linus,

Igen, sokfélék vagyunk, sokféle feladatokkal. Feladatokkal, amiket vagy megoldunk, vagy nem, kisebb, vagy nagyobb sikerességgel.
A napokban olvastam és hallgattam is ezzel a témával kapcsolatban pár pszichológusi véleményt, és elég sürün elhangzót az a szó, hogy luzer.
Luzer szót használták a szakemberek arra, aki nem tudja, mert nem hisz benne hogy képes rá, vagy mert nem motivált, vagy nem akarja megoldani az előtte álló feladatokat, aki elkerülő magatartást folytat és inkább nem tesz semmit.
Ahogy a hasonlatodat írtad, hogy a "tanár addig íratja míg meg nem tanulja", valóban igaz, de vajon ez milyen keserű, kényszerű megkeseredet emberé tesz, egy olyan emberré, aki ezt kővetően undorral néz minden előtte álló feladat elébe, mert azok megoldása nem okoz neki sikerélményt. (persze ez sem igaz mindenkire, csak sarkítom a dolgot).

Ha személyesebb kell, én úgy vagyok vele, hogy nem tudom megoldani a feladataimat, és bele fáradtam olyan szinten, hogy már nem is akarom megoldani azokat, nem is teszek semmit, hogy megoldjam. Ilyenkor az a gondolat is megfordul az elmémben, hogy lehet, hogy tévúton járok, és nem is azokat kellene megoldanom, amiket úgy vélek, hogy meg kell oldanom.
Honnét is tudható, ismerhető fel az, hogy mi az a feladat amit meg kell oldani? Mert egyáltalán nem biztos, hogy az a feladat, az, amit én annak gondolok.
Korábban már írtam, és fel is vállalom, hogy én már magát az életet sem tudom elfogadni, kényszerként élem meg az életem, a születésem. Ezért aztán minden, ami az életben adódik, mint feladat, számomra kényszerű teher.
Nem szeretném, ha leragadnánk az én problémáimnál, mert úgy gondolom, hogy rajtam nem lehet segíteni, hisz már én magam sem akarom, mivel az is az élethez kapcsolódik.(ezért van az, hogy a segítőkben "ellenséget" látok)
Furcsa vagy sem, de így élek, ami nehéz és lehet, hogy teljesen eltévedtem, mint gondolatban, mint máshogy.
Azt is látom, hogy mások is élnek így, legfeljebb nem ismerik be, még önmagúknak sem. De, miért is jó az a világnak, ha (luzer) a problémáikat meg nem oldó emberek élnek.
Hát ennyi jutott ma az eszembe.

Gábor