Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Domoszlai Katalin képe
Többnyire alaptalanok a félelmek, egóból jönnek
2013. augusztus 16. péntek, 6:26 | Domoszlai Katalin   Előzmény

viszont nem minden esetben. Az egyik nő, akinek ezzel a gyakorlattal segítettem, skizofréniában szenved és ha nem végezzük el a gyakorlatot visszakerült volna. Azóta nem volt rohama.

Ezt a gyakorlatot nagyon komoly, hosszú megborulásokat előidéző traumák esetén használom.

A tapasztalataim a következőek. A feldolgozni való tudattartamok átütéséhez lelki erőre és gyakorlatra van szükség. Erős szívre és tiszta fejre együtt. Ha a terapeutaként vezetem a gyakorlatot, adom hozzá átcsatornázva az energiát és adom hozzá a tiszta fejet, a feldolgozást végző embert megtartom, ha kell, visszahozom onnan, ahonnan egyedül nem tudna visszajönni. Ezt Huszti Sanyi is megtette több embernél ilyen esetekben.

Ha felengedjük a traumát és közben elfogy az erő a feldolgozásához ugyanúgy megrekedés történik, de egy nagyon rossz életminőségben.

Vegyük ezt komolyan, abban az esetben ha öngyilkosság, pszichózis, droghasználat, ideg-összeroppanás vagy más pszichiátriára való bekerülést okozó pszichés problémával állunk szemben.

Az idegrendszerünk is egy szerv, aminek van optimális működése. Tönkre lehet úgy vágni, hogy az életminőség teljesen leromlik és a feldolgozási képesség összeomlik. Gondoskodni kell arról, hogy felmérjük a terhelhetőség határait és megadjuk a lehetőséget a regenerálódására. Támogatni kell a megfelelő étkezéssel, ami a magnéziumra és a B vitaminokra vonatkozik, szükség van az alvásra, az erő gyűjtésére. Saját tapasztalatom az, amikor a türelmetlenségemtől hajtva túl nagy mennyiségű traumát akartam feldolgozni, ahelyett hogy haladtam volna, ahelyett hogy sikerült volna, rossz életminőségben tocsogtam, rosszabbnál rosszabb döntéseket hoztam. A szellemi vezetésem konkrétan be kellett hogy avatkozzon, szembesítettek azzal, hogy amit csinálok az nem jó.

A fő probléma még az, hogy a legtöbb embert nem tartanak el addig, amíg a rossz állapotból kijön. Döntéseket kell hoznia. Meg kell osztania az energiáit a hétköznapi feladatai és a lelki fejlődése között. Nekem például a legnehezebb blokkjaim átütése közben is nagyon kemény munkát kellett végeznem, ahol a szétcsúszás közvetlen életveszélyt jelentett volna. Fizikailag, mert van, hogy 12-13 órát vezetek. Ha eltartanának, akkor másként csinálnám, viszont az én utam pont az, hogy azokat a megoldásokat keressem, amivel a tisztulási folyamatok mellett dolgozni lehet.

A halál vágya nagyon erős lehet. Hiszen a köztes létben jó. A halál hárítás. Az élet, a tudatosítás hárítása. A hallucinációkkal a helyzet ugyanez. Elmenekülés az anyagi valóság elől, a drogozás szintén.

A lényeg tehát a következő, ha valakinek a spirituális útkeresés előtt nem volt olyan problémája, ami miatt úgy szétcsúszott, ahol az elmeborulás vagy az öngyilkosság és a többi felsorolt probléma veszélye konkrétan fent állt, az nyugodtan menjen bele a szélsőséges állapotokba. Ha eltartanak, fogadd el és élvezd, ha viszont neked kell eltartanod magad, tartsd magad olyan állapotban, hogy erre képes legyél, mert pontosan ez a feladatod, ezt vállaltad be a leszületésed előtt, hogy erre képessé válsz.

Ha úgy lenne, ahogy Csaesz mondja, a pszichiártiai intézmények üresek lennének és nem Magyarország lenne a vezető az öngyilkosságok számában.