Hagyományos vagy az életre nevelő iskolába adnád a gyermekedet?

Hello Évi,

érdekes probléma ez, amiről írtál, és nehéz úgy megoldani, hogy a legkisebb mértékben se bántsd meg a szüleidet-rokonaidat,bár nem lehetetlen. Ez a szint, amit a leírásod szerint a szüleid képviselnek, már elég extrém szerintem, de kisebb-nagyobb mértékben a legtöbb szülő-gyermek kapcsolatban benne van, talán nem is ismerek olyat, ahol ez ne lenne jellemző legalább kis mértékben.

Ahogy a szüleink nevelnek minket, egyszer csak eljön az a nap, amikor nekünk is nevelnünk kell őket, különben a "fejünkre nőnek" . Nálunk például az őseim nem értik a világnézetem, felesleges és gyerekes dolognak tartják a tevékenységeim egy jelentős részét. PL. miért kell különböző hobbikkal foglalkozni, miért nem eszem meg a legtöbb ételt amit ők készítenek, a szellemi irányú fejlődés pedig úgy ahogy van, en bloc nem létezik a számukra, a meditáció, a thai chi gyakorlatsor csak hókuszpókusz. Mindemellett értékes és jó emberek ők, és felemelő társaság tudnak lenni, máskor pedig felemelendő állapotban vannak. Mindig meg is hallgatom a véleményüket, sokszor úgy is hogy ha van egy rövid kijelentésük, akkor megkérem őket hogy ezt most fejtsék ki bővebben..

Szerintem az őseiddel le kellene ülni, és megkérdezni, hogy miért teszik mindezt? Mi mozgatja őket ebbe az irányba? Miért tartanak alkalmatlannak arra, hogy önálló döntéseket hozzál? Mi a kifogásuk az ellen, hogy munkába álljál? Meg kell érteni a motivációjukat ahhoz, hogy változtatni lehessen a helyzeten. Meg kell érteniük, hogy a kislányuk felnőtt, még ha ez ellenkezik is azzal az attitűddel, ami eddig követtek. Ki lenne fejtened, hogy szeretnél a saját lábadra állni, és gondoskodni magadról, mint ahogy ők is tették annak idején. Ők nem rosszindulatú emberek, és szeretnek, csak Te változtál, ők meg MÉG nem, ennyi az egész. Szóval nem kell az ősökkel a felesleges keménykedés, nem kell az összeveszés, nem kell a lázadás, a hiszti, ezek gyerekes dolgok, és csak megerősítenék a jelenlegi hozzáállásukat. Csak cseréljetek szerepet, most ők lesznek a gyerek akinek el kell magyarázni a dolgokat, és Te leszel a felelősségteljes felnőtt, aki döntési helyzetben van, vállalja a következményeket, és kifejti a véleményét, elmondja hogy merre tart, mit szeretne, és milyen viselkedést vár el. Finomnak kell lenni ezzel, mert ez a számukra is lelki megterhelést fog jelenteni.

Ezzel egy időben szerintem neked is át kell gondolni bizonyos kérdéseket, pl. hogy mennyi beleszólást engedsz a dolgaidba. Mennyire hagyod hogy mások döntsenek helyetted. Meg lehet hallgatni a véleményeket, de a végső döntéseket Neked kell meghozni, legyenek akár jók, akár rossz döntések.
Aki keményen elhatározta magát, azt nem lehet lebeszélni. Annak akármit mondanak, kitart a saját akarata mellett. Nem szabad megengedni hogy zsaroljanak azzal hogy szomorúvá teszed őket ezzel, vagy amíg itt laksz addig az van amit ők mondanak. Ez csak üres duma, és egyedül akkor működik, ha Te is elfogadod. Szerintem azt kell nézned, hogy mi az, ami boldoggá tesz, és azt követni, legyen az bármi, különben az élet csak elcseszett idő.