Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
GulyásÁgi képe
Karma nem létezik..?
2013. augusztus 08. csütörtök, 18:11 | GulyásÁgi

Karma nem létezik…?
Szegesnek : aki felvállalja karmát, az pont nem áthárítja, hanem felvállalja a felelősséget, akár még olyan dologért is, amit nem ő követett el. Ez a legfontosabb az egészben. Mihelyt felvállalod, már el kezded oldani. Az tényleg nagy hülyeség, hogy azért hülye az egész családom, (az összes főnököm, a párom, a gyerekem) mert ez a karmám. Aki felvállalja a karmát az egy ilyen esetben rendes és jófej a családjához, akkor is ha ők hozzá nem. És abban a szent pillanatban, amikor erre ráébred, azonnal változás történik és az oldódás elindul és a család egyre kevésbé lesz hülye.
Lehetne mondani, hogy nem bosszantó, hiszen csak tiszta szívvel mondod a magadét, hogy kicsit Aditi kérdésére is visszautaljak, és ez teljesen rendben van. De basszus, tényleg bosszantó ! Itt beszélgetünk, olvasgatjuk egymás véleményét és az érdekes témákat ezen a oldalon, tisztelettel, elfogadással egymás iránt, de végül is bosszantó ha kijelented a másikról, hogy amit (amúgy segíő szándékkal) mond, az hülyeség, mert nem létezik, meg felesleges, anélkül hogy lenne tapasztalatod a témában. Ez pont olyan, mint ha valaki úgy osztaná az észt egy betegséggel és gyógyulással kapcsolatban, hogy soha nem volt komoly betegsége, neked meg volt, de ő beidézne mindenféle okos írásokat, idézeteket stb. Bosszantana, hidd el. Legalábbis egy pillanatra biztosan. Aztán vagy próbálnád türelemmel elmagyarázni a Te saját, valóban megtapasztalt igazságodat, amit hosszú évek tapasztalatával szereztél vagy legyintenél és azt gondolnád : minek mondjak bármit is?
Mindenkinek magánügye, hogy mit gondol a karmáról, oldásról, terápiákról. de nem értem hogy lehet valamiről azt állítani, hogy NEM LÉTEZIK, vagy NEM JÓ, ha nem tudod biztosan, hogy nem létezik. Millió dolog létezik, amiről az embernek tudomása, nincs tapasztalata, nincs ismerete. De ha nincs karma, akkor nincs lélek sem? Ez komoly? Vagy lélek van, csak karma nincs? Akkor miről szól a lélekfejlődés? Miért van itt a lelked, ha nem tapasztalni és fejlődni? És ha nincs karma, akkor hit sincs?
Nem jó dolog lekorlátozni magadat az állítva valamiről, hogy az nem létezik. Ez nyilván egy saját korlát, de talán hallottad azt az elméletet, hogy minden ami körülötted megjelenik, az ott van benned is, és ha dolgod van vele, hát addig kopogtat, amíg nem vagy képes elfogadni a létezését.
Amúgy ebben a kérdésben én úgy gondolom, hogy valóban ABSZOLÚT LÉTEZIK olyan lélek, ha tetszik olyan ember, akinek nincs semmi dolga a karmával, azért jött, hogy tapasztalatokat gyűjtsön és a személyiségét fejlessze. Még úgynevezett „ajándék-életek” is vannak, akkor aztán pláne nem gondolkodik a karmán.
A keresztény hitben is ugyanaz a lényeg: a megbocsájtás, a feloldozás (oldás), az hogy a Jóisten elfogadja a tökéletlenségeinket, a bűneinket, és szeret és megbocsájt nekünk is valahogy ezt kéne tennünk másokkal. A karma is megbocsájtással, feloldozással és jócselekedetekkel oldódik, csak a keresztény hitben az egész rendszerben nem ível több életen át a folyamat (bár vannak erre is utalások, de nem hivatalosan, nem az egyház által). Csak hát hány ember hal a meg a lelkében békével, szeretettel, boldogan? Sajnos a legtöbben nem így halnak meg, nem örömmel lépnek át, hanem fájdalommal. Ha nem hinném teljes biztonsággal hogy a karma létezik, akkor sem érteném, hogy miért lenne ez lehetetlen… Na jó, talán egy bizonyos kor és tapasztalat alatt valóban lehetetlennek hinném, na de azért mégis,,, Mi értelme van, mi jó van abban, ha valaki azt bizonygatja, hogy valami nem létezik, mivel ő ezt így gondolja, vagy mivel X. tudós, akiről már jól tudjuk, hogy mennyire okos és hiteles, ezt állította és sok-sok ember, aki sok sok könyvet bebiflázott, sok-sok diplomát szerzett, szintén jóváhagyta a létezését, és különbenis micsoda tudománytalan babonaságokra hallgatnak egyesek, nahát… És a sok csaló, ahogy lenyúlja azt a sok buta embert!!!!.....Nameg a klinikai kísérletekről nem is beszélve. Én megértem, de mi értelme van így bezárni magunkat abba a biztonságos világba, ahol megmondják nekünk hogy mi a tuti? Nem ciki ez már kicsit? Szerintem nem éri meg hosszútávon fafejnek maradni (én magam is az voltam, de még mekkora), mert minden létezik. Ufók, angyalok, szellemek, kvantumfizika, súlytalanság-állapot, akkor is ha nem tapasztaltuk. Hát ja, meg az ördög is. Ha letagadod a létezését, bekopogtat…
Régen tényleg nem volt családállítás. Nem is nyavalyogtak annyit az asszonyok. Nem is vált minden második pár, nem szóltak be az uruknak, ha nem akartak hatalmas verést kapni. SZerelmről, lélekpárról még csak nem is álmodoztak, még a férfiak sem, ahhoz mentek hozzá, akihez kellett. Megbocsájtották a férjeik viselt dolgait, elfogadták a csapásokat, amiket rájuk mért a Jóisten, és ha tényleg sikerült elfogadni, akkor talán még boldogok is voltak. Esetleg, aki nagyon szegény volt vagy akkoriban „totállúzernek” számított az a szerelmet választotta, biztos bolondnak is nézték és haragudtak rá. Templomba jártak, meggyónták a bűnös gondolataikat netán tetteiket, és feloldozást , OLDÁST kaptak, mint mi más, a mostani korban elfogadottabb módszerekkel. A lényeg hit, szerintem is. Kapálták a kertet és energiát kaptak a földből és a növényekből ezért jógázni sem jártak, mert avval a testmozgás is megvolt. A gazdagabbak meg talán nem is tudom, talán lovagoltak, táncoltak.
De azokat a blokkokat, amelyeket most többféle, csodálatos, ugyanúgy a hiten alapuló módszerrel oldanak, azokat régen szintén a hit erejével oldották fel és sokkal inkább feloldották, minthogy őrizgették volna több életen keresztül. Most a hitet teljesen elhiteltelenített, hitetlen világunkba új hitrendszerek érkeznek, újra felfedeződnek a régiek. Ha jól tudom a családállítás egy ősi woodo szertartáson alapul, amúgy.
Vagy nem?

A családi karmával kapcsolatban: tehát ugye a gyilkos valamit elszúrt. Nem tudta megoldani a saját problémáját, csak erőszakkal. Fontos, hogy megbűnhődött-e, leülte-e a büntetését és feloldozást nyert-e élete végén. Ha nem, akkor a lélek magánál tartotta ezt a blokkot. Valószínűleg ez történt. Továbbvitte az összes többi családtag is, aki kitagadta, aki nem értette meg, nem bocsájtotta meg a gyilkos bűneit, és azok is továbbvitték a meg nem bocsájtás bűnét (ami a legbanálisabb és legrombolóbb bűn az összes között), akik az áldozat hozzátartozói voltak. Ez a sok lélek mind újra tervbe vette, hogy ez következő inkarnációban eljut a feloldozásig, mert lélekként már megértette, hogy ez lett volna az egyetlen megoldás. Mindegyik választ egy olyan családot, egy olyan életet, ahol vagy áldozata vagy elkövetője lesz ugyanannak a bűnnek, csak most a másik, még meg nem tapasztalt szereplő érzéseit éli meg. Azoknak az érzéseknek a fájdalmából értheti csak meg azt a fájdalmat, ami ő maga okozott. Tudatosan választja a lélek az áldozat szerepet, tudja jól hogy fájdalmas, de fejlődni és tapasztalni akar. Ha valahol, valamelyik szálon a blokk oldódik, akkor ott véget ér a sorozat, van aki azt mondja, hogy az összes érintettben rendeződik. Ezt nem tudom magam sem. Én azt gondolom, hogy a gyógytornász nem törleszt a gyerekek gyógyításával, bár kétségtelen hogy jót és jól tesz vele, de magával a blokkal szerintem ez nincs összefüggésben, esetleg talán akkor, ha a munkáját valamilyen „büntetésként” éli meg és sikerül tudatosítani a karma felvállalását és ezáltal oldódnak a munkával kapcsolatos problémái. Bizonyára vállal plusz terheket túlórákat, de ha ez benne keserűséget, elégedetlenséget okoz, vagy azt az időt a saját családjától veszi el, akkor csak másfelé teremt karmát és nincs értelme az esetleges tudattalan mártíromkodásnak.
Ez az egész „gyilkoság” érvényes minden hétköznapi gonoszkodásunkra, beszólásunkra, ügyetlenkedésünkre, rossz szándék nélküli bénázásunkra, amivel komoly sérülést okozunk másoknak. Sok mindennek kell történnie ahhoz, hogy bárki a gyilkos vagy a áldozat szerepig jusson. Ha a saját életedben ezt az összefüggést megérted és a személyes dolgaidat illetően figyelembe veszed, és van dolgod a karmával, akkor előbb utóbb teljesen világossá válik a karma törvénye és megtapasztalod hogy akkor most van vagy nincs.
Nekem tetszett egy olyan magyarázat hogy ezek a fel nem oldott blokkok kis csomagocskák formájában ott vannak körülöttünk, ott „lógnak” a fejünk felett, benne az auránk érzelmi szférájában.(feltehetősen tele van az érzelmi szféra ilyen kis csomagokkal) Hatnak ránk és hatnak azokra, akikre mi magunk is hatunk, tehát elsősorban a közeli családtagokra. Az anya a lányától átveszi a mintát és ugyanúgy neveli majd a gyermekét, mint ahogy az ő édesanyja nevelte őt, nyakában a gyilkos vagy az áldozat blokkal. Ha nincs feloldozás, a blokk megy tovább ott ahol az édesanya újraszületik, de megy tovább az adott családban is anyai mintaként, viszik tovább a gyermekei. Talán túl bonyolult lenne, ha ezek „blokkos” lelkek másik családokba születnének, ahol más problémakörök fontosabbak, ezért aztán –gondolom- ugyanazt a családot választják a lelkek pár generációval később is, hiszen a probléma még mindig ott lóg a levegőben. Az Ízing Klára féle „torkos” blokkban bizonyára torok csakrás problémakörről van szó. A torok csakra, ha tetszik a Merkúr vagy a hármas asztro ház problémái vezettek el a gyilkosságig, nem tudott jól kommunikálni és ezzel egyre nagyobb ballépéseket követett el, nem tudott vele mit kezdeni, nem ismerte fel a saját gyengeségét, már ha ő is nem egy előző karma adok-kapok játszmájának a szereplője volt. Ezeket a problémákat választják újra megtapasztalni az új „versenyzők” is, lélekként remélve, hogy nekik sikerül majd megoldani az addig sorozatban rosszul működő dolgokat és eljutni az oldásig, a megbocsájtásig. Ami annyira banálisan egyszerű lenne és mégis olyan nagyon sokan kézzel-lábbal tiltakoznak ellene.
Bizonyára kellenek olyan módszerek, amelyeknél nem szükséges megnézni és megérteni az életeink talán túl rémisztő, fájdalmas bűneit, de a karmával, oldással kapcsolatos nagyon erős belső gátak, szabotázsok gondolom erről szólnak, és ebben segíthetnek a lágyabb módszerek, amelyek talán felerősítik a személyiséget annyira, hogy aztán képes legyen félelem nélkül szembenézni a fájdalmas emlékekkel is.