Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Ez nagyon nehéz helyzet. Részben velem is megtörtént. Nem pont
2013. augusztus 07. szerda, 23:07 | Aditi   Előzmény

Ez nagyon nehéz helyzet. Részben velem is megtörtént. Nem pont így, úgyhogy nem tudom elmondani neked, mit tettem, talán csak azt, mit tennék, valószínűleg. Én is tűnődöm mostanában sokat, azon, mi lenne, ha baba készülődne jelenlegi helyzetemben világra jönni.

És hosszas elemezgetéseim után egyezséget kötöttem magammal: megteszek mindent, amit egészségesnek tartok azért, hogy ne essek teherbe addig, amíg a körülményeket ideálisnak nem tarom, vagy elégségesnek. De ha ennek ellenére mégis úgy lenne, azt Isten szándékával egyezőnek tekintem. Ez lehet h vallásosnak, vagy babonásnak hangzik, esetleg a felelősség hárításának. De ettől tudtam megnyugodni.

Egyszer már kihordtam úgy halálos betegen egy gyereket, hogy az első pillanattól kezdve biztos voltam benne, hogy megszülöm, pedig messze nem olyanok voltak a körülmények, mint amit ideálisnak nevezhetnénk. Rengeteg okom lett volna félni és igazolni a volt férjem eredeti szándékát, hogy "ezt azért gondoljuk át". De mindezek helyett valami kattant bennem és elkezdtem bízni az ÉLET BÖLCSESSÉGÉBEN. Utólag így nevezem.

A volt férjem imádja a gyermekünket és amilyen életet él, lehet, hogy nem is lett volna más lehetősége arra, hogy utódja legyen, ahogy könnyen lehet, h már nekem sincs a nagy műtétem, után. Lehet, h ha azt visszautasítom a félelemeim miatt, akkor most boldogtalan lennék 40 évesen hogy nem született gyermekem.

Mindenesetre emlékeszem milyen volt az életet tudni tisztelni és minden mást félre tudni tenni, és feltétel nélkül bízni abban, hogy egy ilyen dolog nem történik csak úgy. Fantasztikus erőket mozgatott meg. A fiam Isten ajándékának neveztem el: ezt jelenti a Donát név, és a mai napig az.

Most, hogy sok mindenen túl vagyok és sokszor görcsösen igyekszek jobban csinálni mint azelőtt, talán még jobban félek, hogy rosszul csinálok valamit, rosszul döntök, és a múltam árnyékait próbálom jóra fordítani, hogy ne a tapasztalataimból származó félelmeim határozzák meg a döntéseim, kezd derengeni, hogy amit ott és akkor meg tudtam csinálni, az az igazi élet. És mindig ezt kellene tudni tenni.

Olyan nagy erővel bízni az életben, hogy életért áldozni fel a kényelmet, a félelmet, a büszkeséget, a hit-nélküliséget....stb. és nem fordítva. Ez olyan hatalmas erőt ad, mint semmi más. Hinni benne, vagy tudni, hogy az élet mennyivel bölcsebb, és amit ő akar, az semmilyen körülmények közt nem lehet igaztalan. Ezt elfogadni tudni alázatot és szeretett szül az alázat és a szeretet pedig sok energiát ami odavonzza mindazt, ami szükséges.

A másik út az, ha hagyjuk, hogy a körülményeink határozzanak meg.

Nem akarlak meggyőzni, csak talán segíteni egy kicsit, ha tudok. És semmiképpen sem ítéletet alkotni, én is voltam csak más más életszakaszomban ezekben a helyzetekben, amibe most egyszerre csöppentél bele.

Csak tudd, bármi is van köztetek, a gyermeknek akkor is van apja és anyja is, és sohasem az a lényeg, hogy az teljesüljön, amit elvárunk magunktól vagy a másiktól, hanem a szeretet. Mert egyedül a szeretetnek van hatalma többi dolog fölött. Amit rendezni kell úgyis rendezni kell. Honnan tudod, hogy nem ezen az úton rendeződik majd?

Bárhogy lesz is, kívánom neked, hogy rendeződjön az életed és jobb irányba forduljon!

Namaste