Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Kedves Kati, mi annyira bosszantó velem kapcsolatban? (A
2013. augusztus 07. szerda, 18:56 | Aditi   Előzmény

Kedves Kati, mi annyira bosszantó velem kapcsolatban? (A nárcisztikusság, vagy más?) Bocsánat, hogy így "rákonfrontálódok..."

Nem értünk egyet a pénz-kérdésben. És az életem az, ami nem azt tükrözi valóságnak, amit állítasz. Számomra az egyszerűen nem lehet egy teljes valóság, mert nem ez a tapasztalatom, hanem az, hogy amiről beszélsz, az legfeljebb egy rész-igazság. De nem akarok már meggyőzni, meg tételesen válaszolni sem, mert túl sok mindent kellene leírnom az életemről, így is mindig túl hosszú vagyok.

Már máskor is szerettem volna megértetni veled a nézőpontom, de volt, amit sohasem fogadtál el - vagy így éreztem. Nem baj. Érdekesnek tartom, ahogy elrepülsz mellettem ilyenkor, úgy, hogy alig érintesz. Te nem vetted észre?

Valami miatt érdekel ez engem, és a tudásod is gyakran, ami hatalmas, de ebben a dologban nem vagy érzékeny és nem veszed észre hogy én igen. Ettől függetlenül érdekelsz.

Egy utolsó próba mára :): az életem első része épp azt bizonyította be, hogy a pénz-kérdés és a piramis amit emlegettél a személyiségről és a transzcendencia elérésének lehetőségiről nem ebben a formában igaz, nem ilyen általánosan és messze nem ilyen mereven. Akkor kaptam a legtöbb segítséget, amikor a legkevésbé volt akármim. Most is közel vagyok a semmihez, abban, amim van, csak már megtanultam, a kegyelem miatt, hogy ez sokkal kevésbé fontos, mint minden más.

NEM UTASÍTOM EL AZ ANYAGI VILÁGOT, ÉS ÉPÍTKEZEM. CSAK MÁS ALAPOKRA, BELÜL. ÉS EZÉRT MÁSMILYEN A NÉZŐPONTOM. Annyira szeretném ezt jól kommunikálni, és annyira sajnálom, hogy látom, nem működik. Ez van.

Egy második szakaszba léptem, amiben épp azokat a törvényszerűségeket tanulom, amikről te olyan sokat tudsz. Az egyszerű, egészséges éltét. Ez nekem nagyon új, és nagyon csodálatos érzékelnem, és sokszor nagyon rémisztő, hiszen az egóm nem erre állt be közel 37 évig, az egy fél élet. Olyan, mint Aliznak Tükörországban most nekem az a valóság, amit te természetesnek élsz meg.

Az ex-valóságomnak ugyanakkor annyi sok tanulsága van, amit viszont kevesen élnek meg és tudnak, amit szintén érdemes megismerni és nyitottnak lenni rá. Szerintem. Ezt ütköztettem most is a tiéddel. Nem vagyok elég jó ebben.

Te elméletekkel, és azok megfigyelt változataival élsz, statisztikákkal és abban a rendszerben, amiben mozogsz igazak is. Ezekről mostanában tanulok. De az én perspektívámból , a múltammal együtt, nézve, más törvényszerűségek is igazak, amiktől fejre-áll az egész, ami egyébként nagyon világos és logikus, tudományos és megalapozott.. És ettől érdekes. Ez az, ami a valóság, ez az ÉLET. Nem vagyunk egyformák.

Azt mondod, nincs tető alap nélkül. pedig egy bizonyos értelemben az én életem nagyon is a tetővel kezdődött. Nem is reagáltál a történetre, amiben bevonzottam a segítséget, pedig ellentmond az elméleteidnek.

ÚJRA ELMONDOM, HOGY NEM VAGYOK ELLENE A MEGFIZETETT MUNKÁNAK, MAGAM IS DOLGOZOM ÉS ELEGET KERESEK AZ ÖNÁLLÓ ÉLETHEZ, MÉG HA SZERÉNYHEZ IS. DE EZT A VILÁGOT CSAK EGY KICSI RÉSZÉNEK TEKINTEM A VALÓSÁGNAK ÉS MINT ILYENNEK, TÉVEDÉSNEK. EZÉRT OLYAN UTAT ÉPÍTEK, AMELY KIFELÉ MUTAT EBBŐL A KERÍTETT UDVARBÓL, AMIT AKKOR LEHETSÉGESNEK TARTOK, HA A LEGTÖBB EMBER MÉG MINDIG ENNEK A RABJA ÉS ÚGY GONDOLJA ANNAK IS KELL LENNIE. SZERINTEM NEM KELL.

Igazából szerettem volna, ha nyitott vagy, valami miatt.

A hitet nem úgy értelmezem ahogy te. lehet, hogy jobban meg kellene tanulnom definiálni. Egy biztos, nem értetted, mit szerettem volna közölni a történeteimmel, amit nagyon sajnálok. Vagy mást értettél, és ennek lehet hogy a nem megdelelő kommunikációm is oka. Néha én is nehezen értem, a te okfejtésed, pedig nagyon is logikus. Csak nagyon más világ, mint az enyém.

Szerintem nincsenek objektív igazságok, és szerintem nincsenek igaz elméletek. Szerintem egyik sem igaz.

Mind csak egy egy támpont. És az élet legcsodásabb tulajdonsága, a kreativitás éppen ebben rejlik: hogy MINDENT CSAK TÁMPONTBAK HASZNÁLUNK. Mindent csak egy egy részletében építünk be, éppen abban, amire valami miatt szükségünk van.

Ha valamelyik út, a tantrikus biztosan ilyen. Hiszen mindent integrál, mindenre nyitott.

Ma éppen azt döntöttem el, hogy többet nem fogok harcolni a párkapcsolatért, és ha a sorsom úgy kívánja, mert ez a legjobb, nem bánom, ha nem lesz. Pedig a traumáim miatt az egyik legnagyobb félelemem a társ-nélküliség, és nőként nagyon is alkalmas vagyok a társas kapcsolatra, sok szinten. De a lélek "akarata" fontosabb. Elengedek és várok. Ami hozzám tartozik, attól úgysem menekülök, ami pedig nem, jobb, ha elmegy. Ez már egyszer nagyon bevált nekem, amikor elengedtem az egész életem. :) Lehet, hogy Maharsiéhoz hasonló utat fogok választani, de még nem dőlt el. Még csak azt tudom, új utat kell választanom, az új élettel ugyanis ez jár, ha tetszik, ha nem. Nem könnyű, ne hidd. Ajánlom figyelmedbe Daubner Béla e témájú előadását a Youtubon, mivel jár egy transzplantáció a személyiség szintjén. Az az én szellemi feladatom. nem látod, mint ahogy a terapeutám már most látja. Ez nem a te hibád, csak ne vonj le következtetéseket, mert nincs elég információd. Amit egyébként sajnálok, mert nagyon szívesen beszélgetnék veled. Így látszik, hogy sajnos nem vagyunk ebben igazán jók. Talán a személyes találkozó segítene.

Nem a személyiségemről kérdeztelek (amiről meg igen, abban sajnos úgy tűnik kitérő egyenesek vagyunk) de ha már írtál erről, köszönöm. Kissé durva ez a nárcisztikus megnevezés, de tetszett a tükör. valóban. Az életem első fele a sikerekért folytatott harc, a kudarc teljes kizárása, a teljes körű megdelelés, a célkitűzések elérése, a maximalizmus és még sok olyan dolog jegyében zajlott, melyeknek valamennyire következményei a nárcisztikus jellemzői a természetemnek. Így még nem is néztem rá. :) Mondjuk ez csak egy rész, rossz lenne, ha mindez lennék - csupán. Nyilván itt kevés látszik, lehet, h kidomborodik ez a része a személyiségemnek. :) :)

Az érdekessége a dolognak, hogy olyan traumákat és sülőket kaptam, akik erősített azt a fajta célért küzdő és megdelelni vágyó személyiséget, amely pedig végül segített túlélni. Merthogy látni kell, hogy az egész ezért volt. Mint ahogy azt is, hogy az új életemnek más a Dharmája, ezt már most tudom és mindennap a bőrömön érzem, és elhiheted, hogy nem könnyű azt a fajta változást és átalakulást végig csinálni amire felszólít az életem ezzel. De hát az enyém, tehát így lesz. :)

Remélem, mire kész lesz az új személyiségem, nem találod majd nárcisztikusnak. (Ugyanis ezt le kell vetkőznöm: igen :) )

Addig is: azt kívánom, egyszer beszélgessünk egy nagyon jót! csak titokban remélem, hogy most egy kicsit jobban megértettél.

Namaste