Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Szerelem-utazás
2009. július 15. szerda, 17:20 | Aditi   Előzmény

Köszi Sanyi, hogy ilyen tisztán fogalmazva leírtad a dolgot.

Én még tanulom hogy ne bonyolítsam túl a dolgokat.

De én is így látom, érzem, és élem át (most már) a szerelmet.

Talán úgy tudnám összefoglalni, és egyben összegezni az itt elhangzottakat, hogy a szerelem illúzió, de a fájdalma és illúzió-jellege éppen abban rejlik, hogy azonosítjuk magunkat (és/vagy ) a másikat ezzel az illúzióval. Ennél fogva éppen arra tanít minket, amit te is írtál, hogy megleljük ezeket a pontokat, és miközben élvezzük, és/vagy fájdalmat is okoz, tudatosítsuk.

Mire teljesen megtisztulunk az azonosulástól, eltűnik az illúzió. Az a tudatosságnak a legmagasabb foka.
Akkor az illúziót (amely érzelmekből, társításokból, gondolat-kivetítésekből stb. áll), már felvehetjük, vagy letehetjük, saját döntésünk szerint, mint egy ruhát. Elővehetjük, és élvezhetjük, nézegethetjük, gyönyörködhetünk benne, mint egy szép ajándékban. De már többé nem fog érinteni "rosszul" minket, nem fog a "pokolra vetni", és nem fog elragadni vágy formájában önmagunktól.

Ez azonban nem egyenlő azzal a szerelmet degradáló, a fájdalom, és önmagunk elől menekülő viszonyulással, ahogy sokan viszonyulnak. Ahogy leminősítik a szerelmet. Nem tehetnek róla. Az az ő sorsuk, feladatuk. Csak sajnálom, hogy nem még értik. Ezért zártam le részemről a vitát, és mondtam, "legyen a hitük szerint". Az ő megélésük. Győzködni senkit nem érdemes.

A szerelem, csakúgy, mint az összes többi illúzió, se nem jobb, vagy rosszabb náluk. Csak intenzívebben éljük meg. De pl. a drogokat még intenzívebben és szélsőségesebben. Vagy a notórius zabálást... És folytathatnám. Valójában nem a szerelemmel van baj. Nincs azzal semmi baj. Az is csak egy élmény, egy ajándék, egy próba, hogyan éljük meg. Tisztelettel, tudatosságra-törekvéssel, elfogadással a fájdalmakat is illetően, vagy ragaszkodással és félelemmel, hárítással, minősítéssel, kritikával, és az ego összes egyéb, végtelen számú megnyilvánulásával.

Vagy szívvel.

Nem a dolog az, amitől elviselhetetlen vágyat okoz, vagy fájdalmat kelt. A ragaszkodásaink és a félelmeink amelyek a dolgokhoz fűződnek azok, amelyek kiváltják ezeket a hamis érzelmeket.

Erre írtam, hogy "minden szent". Ami szent, az jó. Ami szent, az tudatos. A szent megéléseinkben a valóságot látjuk, és nem illúziókat. De ez a valóság örömet okoz. Gyönyörködtet. Amit szent módon élünk meg, ahhoz nem ragaszkodunk, és nincs bennünk félelem sem. Mert önmagunkból már kitisztítottuk ezeket a motivációkat. Ha már képesek vagyunk a dolgok "szent" mivoltát megélni, már nem hazugságon alapszik az élményünk, csakúgy, ahogy írtad.

Ehhez azonban általában sokszor kell a félelmeinket, a fájdalmakat, és a ragaszkodásainkat a gyönyörökhöz, a kivetítéseink ránk visszacsapódó hullámait megélnünk. Mert éppen ezek által tudatosodhatunk.

A nem tudatos emberek számára az illúzió azért van, hogy megéljék mindezeket, és tudatosodjanak. A tudatos emberek számára az illúziók azért vannak, hogy immár ragaszkodás nélkül élvezzék, tiszta örömüket leljék bennük, gyakorolják a szeretet-áramlást bennük, gyógyítsanak velük, és gyönyörködjenek, mint ahogy Isten gyönyörködik teremtményeiben. Ez a Földi Paradicsomi megélés.

A tiszta megélésekben tiszta érzelmek vannak. A szeretetben létező, finom, kedves, türelmes, tisztán-látó, csendes, lágy, magas rezgésű érzelmek. És nem a türelmet nem ismerő, kielégülést sürgető vágy és a félelemből született ragaszkodás , féltékenység, elutasítás, és elutasítottság érzelmei és gondolatai. Ezeket meg kell tanulni idővel felismerni és elválasztani a megéléseinkből.

Érdekes, hogy most, hogy leírtad ezt az egészet, éppen most délután született egy versem.
Nincsenek véletlenek.

Lehet, hogy egyszerű, de GONDOLKODÁS NÉLKÜL írtam. Mint régen, gyerekkoromban.. :)
Azt hiszem, ezzel én is lezártam egy fejezetet az életemben, és a szerelmes megéléseim sorában.
Átadom Nektek szeretettel (címet még nem adtam neki):

Égre szállok
Napba nézek
Fehér lángok
Fehér lángok

Csillag ember
csillag úton
Fényben járok
Fényben járok

Ezüst gyűrű
Élet gyűrű
Csak keringek
Csak keringek

Fehér porból
Lélek ködből
Fát növesztek
Fát növesztek

Arany úton
Rögös úton
Szárnyak visznek
Szárnyak visznek

Fehér leplem
Lélek-fátylam
Leterítnek
Leterítnek

Arany kapu
Élet-kapu
Tárul fénye
Tárul fénye

Virágos rét
Gyémántos rét
Szívem kertje
Szívem kertje

Világ kútja
Élet vize
Oltja szomjam
Táncol lelkem

Csillag-éltem
Nem reméltem
Ölel Isten
Ölel Isten

Kertemben jársz
Szép kertemben
Titkos úton
Titkos úton

Virágaim
Fényem, s vizem
Mind megosztom
Mind megosztom

Kútnál ülve
Téged várva
Reád nézek
Reád nézek

Szép szerelmem
Kedves párom
Vigyázd lépted
Vigyázd lépted

2009.06.15.

Namaszte