Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Jó, hogy írsz erről, nekem is sok kérdésem van, és kételyeim is,
2013. július 28. vasárnap, 12:16 | Aditi

Jó, hogy írsz erről, nekem is sok kérdésem van, és kételyeim is, bár már volt tapasztalatom a családállítás áldásos hatásairól Most mégis a kérdéseimet sorolom én is:

1. Hogy lehet, hogy egy leszármazott gyilkos hajlammal kell hogy fizessen a felmenő bűnéért, illetve egy olyan helyzettel, amiben elveszítheti szerelmét és gyermekét, míg egy másik leszármazott egyszerűen egy szép hivatás felvállalásával "megoldja" az ügyet? Ezt sosem értettem a történetekben, illetve a karma törvényében, hogy hogy is működik. Úgy tudom, hogy a felmenő tettéből ránk eső rész feloldása elkerülhetetlen, és jobb ha hagyjuk, hogy megtörténjen és egyfajta szolgálatnak tekintjük. De ha ez a fent történtekhez hasonló, nem értem, miért kellene mondjuk belenyugodnia az illetőnek, hogy elveszíti a családját, azért, hogy kellően kifizethesse a felmenője bűneit. Szerintem ez nem stimmel. Én hiszek a dolgok rendbehozatalának lehetőségében, még ha nehéz is, de egy ilyen esetben pl szinte meg kellene fordítania sors kerekét. meg nem történtté tenni. Mondjuk elszökni a lánnyal és a gyerekkel együtt és otthagyni a családot a bűnnel együtt. Ez szerintetek lehetséges?

2. Mi van ha nincs családállítás? Régen nem volt ilyen. Szerintetek nem lehetséges, hogy az élet mindenképpen lehetőséget ad a dolgok más irányú rendezésére, a rend helyreállítására? Vagy más módon kap/kapott valaki segítséget a múltban is, amikor még nem volt pszichológia, családállítás, reinkarnációs utaztatás ésatöbbi? Életszerű lenne, hogy nem? szerintem az életszerűbb, hogy mindig megvan inden ami kell, csak nagy feladat észrevenni.

3. Hogy lehet, hogy egyik esetben bűnnel kell fizetnie valakinek a bűnért, a másikban meg kap lehetőséget? Gondolom, hogy Éva nem úgy lett gyógytornász, hogy családállításon kielemezte a karmáját, majd tudatosan elment ebbe a szakmába, hogy oldja azt. Ez itt a furcsa nekem, és igazságtalannak tűnik. Mert úgy tűnik, őt odavezette az élet a megoldáshoz, semmit ne kellett tennie csak elfogadnia, míg a felmenője életében úgy "rendezte az élet" a karma-oldást, hogy elvette tőle a szeretteit, amit nyilván nem fogadhatott el - csak úgy. (Más kérdés, hogy jobb nem ismételni ilyenkor, de hát honnan is tudott volna erről az egészről??)

Azért teszem fel ezeket a kérdéseket, mert egyrészt igazságtalannak a tűnik az élet hozzáállása a leszármazottakhoz, mintha valaki jót, valaki meg rosszat kapna és ez egyenértékűnek számítana a karma oldás jegyében, és ez szerintem nem lehet igaz, másrészt meg mert nem tudom elhinni, hogy az élet eleve úgy rendelte volna, hogy terápia nélkül lehetetlen jól élni tudni, vagy megtanulni és csinálni. Hogy a tudatlanságból az egyetlen kivezető út lenne. Más kérdés, hogy a ma ez modern dolognak számít, egy meglevő eszköznek, tehát hasznos lehet, és használható. De szerintem az is sántít, és nem lehet igaz, hogy a világtörténelemben csak most van az embernek lehetősége tisztábban élni, úgy, hogy ne vezérelje őt a tudatalattija bűnbe. Ez szintén nem élet-szerűnek tűnik.

Persze ez veszélyes állítás, hiszen ezzel azt állítom, hogy ezek a terápiák történetesen nem is olyan fontosak vagy nélkülözhetetlenek, mint amilyennek tűnnek. Márpedig ezt valószínűnek tartom, hiszen akkor esélytelenek lettek volna őseink, és senki sem állíthatná a történelemben visszamenőleg, hogy nem sodorta újabb bűnökbe a karmája, márpedig azt szintén nem tudom elképzelni, hogy soha senki nem fordított sorsot a múltban mert az szintén életszerűtlen. Ha viszont igen, akkor igaz a tétel, hogy az életben termett körülmények önmagukban hordozzák a megoldást mindig. (és ennek a terápiák csak modern részei.)

Ha elhittem volna, hogy csak terápiával tudom a karmáimat oldani, már nem élnék. Az életutam eddig éppen az ellenkezőjét mutatja, mindig hittem abban, hogy az élet igazságos, mindig igazságos, és pontosan azt hozza el az embernek amire valójában szüksége van. És ez elég volt ahhoz, hogy sorsfordító tetteket cselekedjek, többször is. Akkor nem is voltam tudatában. Nem lehet, hogy csak a hit hiányzik/kell?

Érdekes dolog ez. Vajon mi az igazság? Van egy olyan érzésem, hogy egyszerűbben kellene élnünk, mert az élet valójában egyszerű, hogy a megoldás az ilyen tragédiákra amiből minden családban van rakásra, évezredekre visszamenőleg sokkal egyszerűbb, mint ma azt hajlamosak vagyunk a tudományos gondoskodásunkkal feltételezni.

Megjegyzés: természetesen van tapasztalatom terápiákról, és a bűnt nem a keresztény értelemben értem, hanem egy olyan hibának, amelyet az ember azért vét, mert akkor és ott nem tud a szívére hallgatni.