Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Angel, igazad van
2013. július 22. hétfő, 19:21 | Látogató (útkereső)   Előzmény

Szia,

Már nem akartam írni, de szeretném, akarom, hogy tud, hogy külön éltem a szüleimtől (párkapcsolatban), és soha nem is gondoltam volna, hogy velük fogok ismét lakni.
Amikor annyi év után ismét beköltöztem hozzájuk, átmenetinek megoldásnak szántam a velük való együtt élést. (max fél év)
A célom akkor az volt, hogy gyorsan találok a környékben új munkát, és amint lehet, vásárolok egy kis lakást magamnak és élem az önálló életemet. Elételt fél év és nem kaptam állást 50km-es körzetben.
Ekkor úgy döntöttem ez nem állapot, ezért a következő fél évben BP-en próbáltam állást találni. Háááát, amikor állást kaptam, nem jött össze az albérlet, de még a szoba bérlés sem, mindig olyan dolgok történtek, amik meghíúsitoták ezen szándékom.
Ezzel telt el újabb fél év, elment rá rengeteg pénzem, és már éreztem, hogy nem lesz semmi a terveimből, kezdtem elkeseredni, reménytelennek látni a helyzetemet.
Ekkor jött egy helyi állás lehetőség, az egyik volt szakmámban. Mivel régen gyakoroltam ezt a szakmámat, hónapokon át tanultam rá, és sikeresen vizsgákat újitotam fel. Mert reményt adott a tovább lépésre, hisz jól fizető állásról volt szó.
Amikor sikeresen megújítottam a vizsgáimat, a szerződéskötés napján közölte az igazgató, személyesen, hogy nem alkalmazhat, létszám stop van, felejtsem el ezt a lehetőséget.
Én még pár hónapig próbálkoztam, ha már ennyit készültem rá, de nem történt előre lépés.
A költözés idejétől, már másfél év telt el, álláskereséssel, próbálkozásokkal, utazásokkal, és elvesztetem a reményt a továbblépésre, az újbóli önálló életre.
Közben az anyagi tartalékaim elfogytak és kezdtem belefáradni az egészbe, hogy nem jutok előrébb, de a lelkem mélyén vágytam az önálló életre, gyakran nézegettem a környékbeli kis házakat és megoldásokon törtem a fejemet.
Aztán elkezdtem alakalmi munkákat keresni, mert nem volt egy vasam sem, és ezekből megélni, így tölteni fel a kiürült kasszámat. Ez sikerült is, igaz kellet hozzá, bő két év, de ismét rendelkeztem pénzügyi tartalékkal.
Közben kerestem a párom, de azzal is pont ugyanúgy jártam, mint az bejelentett álláskereséssel, találással. És mivel nem kelletem egy nőnek sem, ez igencsak rombolta az önbecsülésem.
Végül, minden nemű, állás, társ keresésbe belefáradtam, semmi nem jött össze és emiatt kezdtem elnézni magamat, az idő pedig eltelt, én pedig megkeseredtem.
Közben kerestem a megoldást és ennek a keresésnek a folyamán jutottam erre az oldalra is.
Felfogtam, hogy alkalmi munkákra nem lehet jövőt alapozni.
Az önálló életre vágyom. aki abba belekóstol, mindig is vágyik rá. De tök egyedül nem akarok élni, üres lakásba hazatérni, legyen az akár albérlet. Így a szüleim házában maradtam, itt kisegítjük egymást és nem vagyok egyedül, van kihez szólni.
Persze ha lenne egy társ, örömmel költöznék el vele, akár egy sátorba is, de soha nem éltem teljesen egyedül, nem is akarok. Kell mellém a család, ami lehet szülői, vagy saját, de a saját nem jött össze:-(
Nagyon felszinessen, ez az elmúlt öt évem összefoglalása. De igazad van, most már nem akarok felelőséget vállalni, valami megváltozott bennem, nincsenek hosszútávú terveim, azok meghaltak bennem, miközben kialakult ez az életvitel, amiben most élek, ami olyan, amilyen.

Hálával,

Gábor