Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
férjek
2013. július 18. csütörtök, 13:57 | linus12

Nekem mindig azt mondta az anyám, ha valaki menni akar, annak segíteni kell a pakolásban. És valóban. Mikor az én párom nem tudta eldönteni, mi is legyen, én összepakoltam neki, és kereken kijelentettem, hogy itt a vége, a többi cuccáért meg majd jöjjön később. Pokoli lelkierő kell ahhoz, hogy mindezt rezzenéstelen arccal, bőgés nélkül végigcsináld. Miután becsuktam az ajtót, természetesen összetörtem, és nem is bírtam aludni azon az éjszakán. De megcsináltam.
Másnap visszajött, és közölte, hogy végiggondolta a dolgokat, mert ő sem aludt. És rájött, hogy szeret. Akkor kikötöttem, ilyet nem fogunk játszani, nincs oda-vissza járkálás (mert ő nem is más miatt ment el, hanem elvbeli különbségek miatt), ha kimondta, maradhat, ha nem gondolja komolyan, végezzünk. Az élet rövid ehhez.
Mai napig együtt vagyunk. Azt nem állítom, hogy örökre, mert arra soha nincs garancia. De tudom, hogy ezekhez a döntésekhez határozottság és lelkierő szükséges. Utána pedig valami jónak kell következnie.
Kitartást minden nehéz helyzetben lévőnek, bátorságot az új élethez!