Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Szokások és hála
2013. június 27. csütörtök, 16:58 | Aditi   Előzmény

Én is szoktam. Szok-tam. :) Szokás-tanult-séma. Szoktam, mert nem nehéz megtenni, mert erre tanítottak, hogy ez a "jó". Általában örömem lelem benne, hogy a másik örül, hogy megköszöntem. de közben tudom, hogy valójában felesleges. Tisztában vagyok vele.

És én nem várok el köszönetet egy ideje, és ez még nagyobb örömmel jár. A másik öröme épp elég, de igazán fejlett szinten még az sem kell. Adok, mert adok. Pont. Amikor meg nem adok akkor meg nem.

Mert az első eset egy alacsonyabb szintű energetika: adok valamit-valamiért.
Itt pedig adok valamit -az örömemért. Azt a helyzetet képzeld el, ha mindenki így tenné!! Ott a minőségi változás.

És mit szólnál, ha mondjuk egy másik kultúrába esve, azt nem elég jól ismerve, egyszer csak olyas valamit követelnének rajtad, dühösen, esetleg még rosszabb módon, emberek, valamiért, ami eszedbe sem jut, és jutott, amikor elfogadtál valamit, mert "nem erre neveltek?" Na? Mert sok országban más az ára sok dolognak. Az emberi ára.

Az Isteni ára a dolgoknak a hála, de még az sem kötelező :) csak nagyon jó, gyógyító és lélekemelő. És aki ismeri a feltétel nélküli hálát, az tudja, hogy mindig, minden körülmények közt megéri. És nem nézi le azt sem, aki még ezt nem tudja.

Te se ítéld meg a másik cselekedetét, csak mert máshogy csinálja, mint te. Inkább nézz a dolgok mögé :)

Namaste