Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Sanyi és a szerelem
2009. július 14. kedd, 16:41 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Nem akarom tovább húzni a kíváncsiságodat, írok most Sanyiról és a szerelemről:

Fiatalkorom óta, viszonylag könnyen estem szerelembe. Számomra nagyszerű, felemelő érzés volt az elején, amikor még csak magamban dédelgettem, majd hatalmas fájdalmat és indulatokat ébresztett, amikor elutasítást kaptam. Sokat szenvedtem emiatt, és azok is, akik visszautasítottak.

Nem volt olyan szerelmem, akivel egy időben vagy egy időszakban lettünk volna egymásba szerelmesek, így a viszonzott szerelemről csak álmodoztam. Aztán 2 éve, amikor már annyi jó dolgot megvalósítottam a párkapcsolatban, hogy keresnem kellett, mitől lehet még jobb?, akkor elhatároztam, hogy megtalálom végre a viszonzott szerelmet!

Dolgoztam rajta és még pár nagyívű célomon 1-2 hónapot, mire bevonzottam a jelenlegit. Vele, belé rendszeresen szerelmes vagyok, olykor hónapokig, máskor pedig csak pár napra. Ez a szerelem még tartalmaz illúziókat, tudok róla és elfogadom.

Amikor szerelmes vagyok belé, akkor tudom, hogy nem Őt látom, Ő nem ilyen, de jól esik az érzés, ezért hagyom tovább áradni. Legfeljebb megfigyelem, hogy mit vetítek rá, mit keresek benne, mi az ami még hiányzik nekem, ezért benne keresem?

Hála Istennek - vagy magamnak, nem nagy a különbség a szerelmesen látott párom és a szerelem nélkül látott között, így ha nem vagyok belé szerelmes, akkor sem csalódok nagyot a saját illúziómban!

A szerelemről azt gondolom

... leggyakrabban egy hamis alapokon születő érzés. Keresünk valakit, talán a Lélekpárunkat, van egy belső elképzelésünk az ideális partnerről, és amikor találkozunk valakivel, akire nagyjából ráhúzhatjuk ezt az elképzelést, akkor kivetítjük rá! Ilyenkor a valóságot nem akarjuk látni, mert az kikezdené az vetítésünket, ezért sűrű hazugságba burkolózunk (ettől nem lát - nem hall a szerelemes ember).

Ha sikeresen megteremtettük a magunk illúzióját, akkor a megálmodott, rávetített kép annyira fog hasonlítani a belső ideánkra, hogy azt hisszük megtaláltuk, ezért a lelkünk elkezd áradni - szerelmesek leszünk.

A szerelmes ember tehát árad, nyitott, felszabadult, mindent nagyszerűnek tapasztal, ahogyan saját magát is érzi!
Azonban ez az állapot többnyire hazugságon alapszik, ezért amikor kiderül az igazság, akkor az éppen ekkora erővel okoz majd fájdalmat!
Ezt én is sokszor megtapasztaltam, de annyira szerettem szerelmes lenni, hogy nem bezárkózással, a szerelem elfojtásával reagáltam le, hanem újra kerestem a szerelmet, csak immár óvatosabban.

Létezik a szerelemnek egy tiszta alapokon nyugvó változata is, amikor a belső áradást igaz dolgok váltják ki: Ha valaki megtalálja a valódi párját, felismeri a létezés nagyszerűségét, megtapasztalja a lelkét, Istent...
Ezekbe is lehet szerelmes a lélek, hiszen ezek is beteljesedést adnak számára, mégsem hazugságon alapulnak.