Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Érdemes különbséget tenni a szülő-gyermek és a
2013. június 23. vasárnap, 12:42 | szildiko1   Előzmény

Érdemes különbséget tenni a szülő-gyermek és a barát(munka-társ)-barát kapcsolat között. Az első akár tetszik, akár nem, egy alá-fölérendeltségi viszony, hiszen nem élnél a szülőd nélkül. Ő az, aki segített, hogy testi mivoltodban itt légy, első időben tőle függött az életed. Ő adta azt.

A baráti kapcsolatok egyenrangúak. Tőle ritkán függ az ember élete. (kivétel, ha mondjuk megmentette az életemet)
Gyakran azt szeretnénk megkapni a baráti kapcsolatból, amit a szülőiből hiányoltunk: az önzetlen szeretetet.

És akárhogy is szeretnénk ezt megtagadni, ebben az életformában viszonzást vár az ember, ha valamit adott. El lehet ezt sokáig titkolni, lehet mindenféle ideológiát teremteni köré, - mert olyan nagyszerű, szent és önzetlen vagyok, ha nem várok semmit - de ez hosszútávon nem működik. Csak gyűlik az emberben az elégedetlenség, a hiányérzet, és lehet, hogy olyankor tör utat magának, amikor pont nem indokolt. ("Bocs, kicsit túlreagáltam a dolgot")

Kivételek vannak, például, ha valaki tudattalanul adósnak érzi magát. Ez az érzés több dologból táplálkozhat, mint például valakivel akaratlanul rosszat tett, és nem tudja jóvá tenni, ezért másokon segít önzetlenül. De lehet, hogy valamelyik felmenője bántott valakit, vagy valakiket, esetleg nem vállalta érte a felelősséget, emiatt a következő generációk valamelyikében az egyik családtag igyekszik jóvá tenni a tetteit.

Arról már ne is beszéljünk, amikor az előző életekből adódik az adósság.... Ezekben az esetekben valóban úgy látszik, hogy az ember önzetlenül ad, de a valóság az, hogy "csak" az adósságát (vagy valamelyik őse, élete adósságát) rója le.