Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Igazából igen, azt hiszem az a helyzet, hogy annyira
2013. június 12. szerda, 13:32 | Aditi   Előzmény

Igazából igen, azt hiszem az a helyzet, hogy annyira kifárasztottam magam, eleinte az energia-pazarlásommal (persze nem tudatosan), később a tudatos fejlődésre való vágyammal (aminek volt is eredménye), hogy végül elérkeztem oda, hogy látom: egyszerűen csak nem tudtam méltó páromra lelni, a tudatalattimban lévő dolgok miatt. Már nem kívánok energiát befektetni a "keresésbe" és bár nehezen bírom az egyedüllétet (másik traumáim miatt, amik nem kispályások), lassan mégis inkább választom ezt, minthogy még további energiákat veszítsek és vesztegessek olyan kapcsolatokra, amelyekben a másik fél nem egyenrangú fejlettségben, tudásban, szívben, magyarul, aki nem a párom, csak a tudatalattim "függése, pótszere".

Érzem, hogy azzal, aki a párom "könnyű" együtt lenni, mint egy két olyan barátommal, akivel hála Isten megajándékozott az élet, talán azért, hogy ezt felfedezzem. Akikkel őszintén lehetek olyan, amelyen vagyok, és ez hatalmas terhet vesz le a vállamról, akikkel ha akad is probléma, megoldásra lelünk, és van is, akik nem akarnak játszmákat folytatni, és hajlandók magukban is nézni egy egy konfliktus esetén. Akik tudatosak és tudatosságra törekednek, és hasonlóan megbecsülik a kapcsolatunkat, mint én. :)

Most már csak vagyok, és tudom, nem kell keresnem, egyszer majd csak megtalálnak. :)
A többi meg nem éri meg. :)

A hiányérzetem elfogadom, amit addig érzek, és az sorsom által rám rótt feladatnak tekintem (Bak vagyok :) ), de valóban, úgy érzem, talán segít begyógyítani ez a helyzet végre a legnagyobb,a csecsemőkori traumám, amiben a magamra hagyottság, kín fájdalom és szenvedés, betegség és kiszolgáltatottság pokollá változtatta az életem.

Már tudom, hogy emiatt ragaszkodtam minden szeretet-morzsához, és emiatt nem akarta sose látnia tudat alattim a valóságot, mert annyira félt a veszteségtől, hiszen úgy élete meg az életem függ ettől. Jól látom és érzékelem már ma ezeket, és elfáradtam, tényleg fáradtam a keresésbe. Elfogadok, és tudom, hogy ezzel segítem a legjobban magam abban, hogy gyógyuljak. És ha Isten is úgy akarja, azért akad majd valaki, akivel pont, és elég jó lesz minden, mint társsal. Már tudom mit akarom, pontosabban érzem, és megbízom ebben az érzésben. Már nem vagyok préda, prédája saját magamnak, mert az érzésem pontos iránytűm, és semmi kevesebbre nem vágyom, sőt. Már nem akarok semmit erőltetni, inkább igyekszem jól érezni magam. :)

Namaste