Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kedves Skorpió
2009. július 12. vasárnap, 9:22 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

Nem bántottál, vagy szomorítottál el cseppet sem.

Te (legalábbis a jelenben) erre nem is lehetsz képes.

Nem engem (!!!!!!!!!!!!!!!!!!) látsz. Csak 1 képet, amit olyan seb okozott, amit 1 szeretet nő 100 körmével vájt beléd. Az együttérzést említetted. Nos, ez van Bennem irántad. Írásaid alapján (és köszönöm igazmondásodat, mert legalább mered vállalni Önmagad és így szembenézhetsz hibáiddal is) hasonlítanak szavaid 1 kollégámhoz. Ez a fiú 1 alkoholista családból származik (Anyukája is az volt, most már nincs közöttünk), érzelmeit elfojtja és mérhetetlen dühét, melyet Anyukája szeretetlensége okozott a Nők felé irányítja. Mindent támadásnak vesz az életében. A legapróbb dolgokból is mérhetetlennagy ügyet csinál, állandóan vitatkozik, ellenkezik. Dacos gyermeknek maradt meg, hiába felnőtt már.

Ezt persze a kapcsolataiban is megéli. Saját arcába hazudik, mikor azt állítja nem tud szeretni.

Mégis, mikor ez a fiú azt vette észre, megbántott, vagy "összevesztünk", kereste a mellék utcát a békülésre. Valami motoszkált Benne. Az éhség, a szeretetre, az elfogadásra. Kellett 1 mély beszélgetés, amikor nem volt menekülése, hanem simán megkérdeztem mi van vele. Jó lenne ha pihenne, vagy megnyílna az "öröm" befogadása felé. Hevesen ellenkezet, elküldött a ....ba, mit képzelek én?

Hagytam, menjen el lenyugodni, aztán visszahívtam és elmondtam Neki, nem magam, vagy mások miatt kérem ezt tőle, hanem érte. Én sosem akarom bántani, vagy megsérteni, efelől nyugodt lehet.

Megnyugodott. Azóta is olyan, amilyen másokkal, de hozzám többé nincs rossz szava. Nem lettünk jóbarátok, mint a mesékben. De mikor rám néz, 1 hálás gyerek néz vissza.

A többi az Ő dolga. Tesz az életével, amit tesz. De ha ez az élmény segít neki, felébreszti Benne mások iránt is a kíváncsiságot, hogy hátha nem is olyan "rosszak, gonoszak" az emberek, mint gondolom, akkor már azt mondom, sokat tett a világért.

Nem tudom mi lehet Veled. Nem ismerlek, még sosem láttalak. De igenis, együttérzek Veled. Engem is sokan megbántottak, megaláztak. De egészen addig, amíg fájdalmaim és előítéleteim szemüvegét hordom a fejemen, addig a MÚLTAT élem. Energiáimat elfecsérlem azokra, akik már lehet mégcsak emlékezni sem emlékeznek már arra, hogy valaha egyszer megbántottak. Most már hálás vagyok Nekik, hogy ezt tették. Hiszen nem volt más ez is csak egy lecke, a teljesség felé.

Megbántottak? Kit? Mit?

Írtam, hogy Te sosem teheted ezt velem. Na pont ezért. Te az előítéleteid vasmarkában tekingetsz "Rám". Csak 1 képet látsz, ami nem a valóság. Te csak hangot adsz fájdalmadnak. Nem én vagyok a fájdalmad, sem az a kép. Te sem vagy már az, aki ezeket a sorokat szegezte felém. Elmúlt, elveszett ez is a semmiben.
Látom lelked fájdalmát, megértem min mehetsz most keresztül, mert ezen a poklon már én is átmentem. De csakis ezért tudlak megérteni. Átéltem, letettem. Nekem sikerült. Tudom, most mondhat Neked bárki-bármit, ha a "hitedhez" nem passzol, úgyis elveted dühkitöréssel. Nem baj. Majd ha megéled a pokol után ezt a Békét, amit mi élünk, tudom, vagy Te olyan karakán, hogy megírod, csajok, tényleg van és LÉTEZIK!!!
Állj fel, kérlek. Nem miattam, hanem MAGADÉRT. Dobd el az ÖNSAJNÁLATOT. Ha még nincs itt az ideje, nem baj. Akkor ÉLD azt, ami van. Éld meg, ha fáj. Meglátod, egyszer vége lesz. Ahogy jött, el is megy. De dédelgeted, megragadod mindkét kezeddel, akkor csak az Egó lakik jól. Hiszen az Egó fél, nem Te. Az Egó csakis a félelmeid által tud hatalmat gyakorolni feletted. Retteg, ha már nem félsz, akkor őelhamvad. Elpusztul. Ezért nagyonkörmön fontan viselkedik. egyszer felmagasztal, valami különös fájdalommal, hogy Te mekkora spiri-mester vagy, és a többiek nem értenek meg, mert alacsonyabb rendűek, mint Te, máskor meg a földbe döngöl, hogy nem vagy porszem se. Játszik. Azért, hogy félj.

Ölellek, addig is. Veled vagyok addig is.

ERŐSEBB vagy, mint gondolnád.

Béke