Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kedves Fiúknak a szerelemről
2009. július 11. szombat, 11:47 | Buddhanita (útkereső)

Kedves Fiúk!

Egyszerre jó volt olvasni 1-2 blogbejegyzést és egyszerre fájt is Nekem.

Először is jött Bennem a kétely: szerelmesek voltatok már??? Nem hiszem.
Ha szeretsz valakit, akkor nincs Benned a másik hiánya, mert Benned él, Te vagy Ő, és Ő Te a szavak szó szoros értelmében. Nem tudom szeretkezés alatt volt-e hasonló élményetek, mikor úgy érezted Te vagy az Ő teste, az övé, meg a tiéd, na nem a nyers húsra gondolok, hanem olyan állapotra, amikor a lekedben érzed ezt a jelenséget. A sorokat olvasva rájöttem, nem lehetet. Gátolt Benneteket a félelem, hiszen ilyenkor önmagunkhatárait elmossuk, megszününk elkülönült Egy lenni, oda a védelmi páncél. A másik akár szó szerint meg is semmisíthet. Sok férfiban és nőben ez a gát, félelem teheti lehetetlenné a szexualitást. Teszem fel: merevedési panaszok, meddőség, korai m.. (bocsi a nyers megfogalmazásért.)
A félelem táplálja a "szent-ember" képet, hogy a szex, vagy szerelem tisztátalan.
Szerelmes voltál? Nem inkább birtoklási vágy, vagy a szexuális vágy, az ösztön hajtott?
Az első felismerésem a kutyám révén tudatosodott bennem. Tüzelt, elment, itthagyott. Dühöngtem, mi lesz, mert ha jönnek a kölykök én mit kezdek velük, jaj, mi lesz! Fájt, hogy másra nézett olyan szeretettel, nem rám, és hiába hívtam le se t...ta a fejem. Aztán hazjött. Vissza hozzám. Csapzott volt, sérült. A kis hülye feltekeredett a farkánál fogva a drótkerítés alsó merevítő huzaljába. Sírt, szűkölt, míg meg nem látott. Fájt, mérhetetlenül, hogy szenved. Hol volt bennem a harag, mert elhagyott? A testemet elöntötte a hidegrázás a hányinger kerülgetett. Ő már nem sírt, pedig fájt még neki. Csak néztem rá, ne félj, minden rendben lesz. Hoztam 1 ollót, és lenyírtam az összegubancolódott szőrt. Kiszabadítottam a fogságból. Érdekes volt, ahogy látta, hogy elmegyek, nyugodtan lefeküdt, nem nyüszített. sugárzott róla, Igen, most már segít nekem. Eszébe nem jutott, hogy cserben hagyom. Nem volt dühös, sem sértődött. Nem úgy, mint én néhány órával ezelőtt. Hatalmas tanítás volt, amit Tőle kaptam. Hiszen Ő megcsalt, elhagyott. de ami nem múlt el, az a szeretet. Most ne úgy értsd, hogy szerelmes vagyok a kutyáimba. De bízom. Mert Hiszem és Élem, hogy szeretnek, és ők is élik, hogy szeretve vannak . Azóta nem vagyok irigy, féltékeny, ha mások simogatják és rajongva néznek másokra, örülnek felszabadultan minden idegennek. Ők a falunk hippi kutyái. Mert tudom, nem lesz nekem kevesebb. Nem ad nekik más többet. Mert mi 1-ek vagyunk. Miért ne kaphatnának másoktól is többet? Ami fájna inkább az, ha valaki bántaná őket, vagy nem kezdene mosolyogni boldog üdvözlésük láttán.
Nos mi a helyzet a pasikkal? Hogyan reagálok, ha mások megsimogatják, megszeretgetik őket? Ismét jön a dühödt tűz? Voltam-e szerelmes valaha? Éltem-e meg ezt az egységet Férfival meg? Még nem volt szerencsém. De hiszem, azzal, hogy elfojtottam magamban a vágyat, csak magamat tettem kevesebbé.
Ez a szerelem. Ez nem köt, nem okoz fájdalmat, sem csalódást. Ez (is egy!) kulcs, az újabb felismerések felé. Az elfojtások csak kártékonyak, betegségekhez vezetnek. Hogy is lehetnének a megvilágosodáshoz vezető ösvények? Ilyenkor szokták mondani ismerőseim, hogy bezzeg a szerzetesek sem szexelnek a templomokban Tibetben, hogy mondhatod ezt, Buddhista létedre? Lehet, hogy nem szexelnek, de áttranszformálják ezt az energiát, és megélik minden másban. 1 szerzetes is "szerelmes" magába a Létbe és minden Létezőbe. Hiszen Egy lett velük.
Kell-e a szerelem?
NEKEM IGEN