Elégedett vagy az egészségeddel?

Igen, nyiss egy blogot, nagyon érdekelne!

Én is így gondoltam régebben, de most egyáltalán nem a dogmára gondolva írtam amit írtam. Ellenkezőleg. Inkább arra az állapotra (tudatállapotra) céloztam, amikor már nem akarunk tudni. kicsit úgy, mint ahogy József Attila is mondta, nem szó szerintem, hogy a tudást meg kell szerezni, de ahhoz, hogy mesterré válj el kell engedni. és egyszer csak csinálni kell a dolgokat.

Azt hiszem bizonyos szempontokból már gyakorlom ezt a dolgot, bár még mindig túl sokat agyalok egyes helyzetekben, de ez inkább egy megtisztítandó személyiség-jegy nálam, egyébként tényleg, ráadásul tudatosan félre kellett tennem azt a stádiumot az életemben, amikor gyűjtöm a tudást. Jó érzés. tudom, h itt van. bennem. Már nem lexikálisan, csak rezgésekben. de tudom, hogy minden itt van, mindent megkaptam még a műtét előtt, amire most nagy szükségem van. De ahhoz, hogy használni tudjam, arra is szükség volt, hogy ne akarjam tudásból megoldani a dolgokat, csak hagyjam, hogy az amit "tudok" magától hozzárendelődjön a helyzetekhez, amiket bevállalok megélésre. Érdekes része az útnak. izgalmas.

Ezen a nyomvonalon haladva gondoltam arra, hogy nem lehet, hogy ez a dogma, hogy "ne törekedj a tudásra" nem is arra utal, amire az egyház használta/használja, hanem egyfajta magasabb tudatállapotra? ugyanis a teljes békében az ember már valóban nem tud, "csak" csinál, csak van, ahogy mondják aggyal érez és szívvel gondol, és a tudásnak már nincs jelentősége.

Ebben az értelemben természetesen megkülönböztetem a tudást a tudatosságtól. hiszen a tudatosság maga az, amiről beszélek. egy nagyon magad fokú tudatosság. Amiben azonban a tudás helyett valami magasabb rendű van. Az elme képességeinél magasabb rendű dolog.

Nem hiszem hogy az alma a tudást, mint rosszat tüntetné fel, inkább a tudás megszerzésének elkerülhetetlen fázisára utal, arra, hogy szükség van tudásra, de a tudás önmagában nem tesz boldoggá. Isten (Isten-tudat) tesz boldoggá. És Isten csak azért intette ettől az embert, mert tudta, ez által esik a kettősségbe, és az megcsalja majd őt. Ez már egy magas rendű választás: az egység, vagy az asztrális világ közötti tudatos választás pódiuma. És az egység világa, dimenziója, tudatállapota Istené, nem kettős, nem elme-vezérelt, épp ezért boldog. Hiszen nem megvezethető az illúziók világa által. Szerintem Jézus mondása a lelki- szegényekről valami hasonlót jelent. Ez nem szegénységet, csak egyszerűséget, a dolgokhoz való egyszerű és gyermekien szívbéli hozzáállást jelenthet, amiben a tudomány és a tudás, az elme hatalmai, melyek lerántanak a kettősség világába ( a Világba!), nem kaphatnak helyet.

Na, tegyük át egy másik blogba?

Namaste