1. kérdésedre: nem, nem így értettem. Sőt szerintem az önismereti út sem mindent meditációval megoldó út. Önismereti táborok, tanfolyamok valóban inkább erre vannak kiélezve, hisz így pár nap alatt nagyobb a fejlődés lehetősége, mintha csak úgy lennénk, élnénk egymás mellett, egymást és önmagunkat a kapcsolódásokban megtapasztalva. De aztán ha hazamegyünk, nem szükséges állandóan meditációba merülnünk, hogy egy kis lelki életet éljünk! :)
Ugyanakkor a jógairányzatokra sem húztam rá globálisan a másik életszemléletet. Sőt, nem tartom téves útnak sem. Csak tévedésnek. Amire rá lehet jönni úgy is, ha kipróbáljuk azt az utat és megnézzük, meddig visz el. Így nagyon is van létjogosultsága és nem téves út, hiszen tapasztalatokkal jár, növeli a tudásunkat.
2. jogos a kibővítés, szerintem is!
3. mások nevében, akik szintén meditálnak sajnos nem tudok nyilatkozni, de a magam nevében szeretném elmesélni, hogy az elején pont azért nem adott más választást az élet, mert magamtól eszem ágában sem volt nekem se a rossz érzésekbe belemenni, és már ott lett volna az ideje.
Lehet húzni ezt egy ideig, pár évig, aztán ha a lélek tapasztalni szeretne azon a téren is, úgyis megteremti magának az erre kényszerítő életeseményeket, mint ahogy az én esetemben is volt.
Valóban a kellemetlen megélésekkel többet foglalkozom meditációban, mint a kellemesekkel, hisz valahogy a kellemes irányba éberen is sokkal jobban engedi a személyiségem a tapasztalást. Az éber tudatállapotban levő tapasztalásokat is ugyanolyan értékűnek tartom.
Amúgy szerintem a tantrának semmi köze a meditáláshoz, hisz az egyik egy filozófiai irányzat, a másik pedig egy eszköz, amivel a személyiség pl.félelmekből adódó ellenállását ki lehet küszöbölni. Nem mosnám össze a kettőt, blogomban nem is említettem a meditációt ha jól emlékszem.
"nincs út ami mindig mindenkinek egyformán való." - Nem lehet, hogy inkább eszközt akartál írni te is ebben a mondatodban?
"Nem ez lenne pedig épp a tantra? Kiterjeszteni a rugalmasságot, megélni a kényelmetlenséget minden pillanatban az életben is, ha annak ott van a helye, nem csak belül." - Számomra érdekes, ahogy a belült és az életbent így ketté tudod választani. Ezt így nem is értem. De ha így gondoltad, akkor egyetértek: " megélni a kényelmetlenséget minden pillanatban az életben is, ha annak ott van a helye"
rugalmasság alatt elfogadást értesz?
A meditáció nem a végső megoldás, az csak egy eszköz. A 3d-s világ sem a végső megoldás. Az is csak egy eszköz.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
1. kérdésedre: nem, nem így értettem. Sőt szerintem az önismereti út sem mindent meditációval megoldó út. Önismereti táborok, tanfolyamok valóban inkább erre vannak kiélezve, hisz így pár nap alatt nagyobb a fejlődés lehetősége, mintha csak úgy lennénk, élnénk egymás mellett, egymást és önmagunkat a kapcsolódásokban megtapasztalva. De aztán ha hazamegyünk, nem szükséges állandóan meditációba merülnünk, hogy egy kis lelki életet éljünk! :)
Ugyanakkor a jógairányzatokra sem húztam rá globálisan a másik életszemléletet. Sőt, nem tartom téves útnak sem. Csak tévedésnek. Amire rá lehet jönni úgy is, ha kipróbáljuk azt az utat és megnézzük, meddig visz el. Így nagyon is van létjogosultsága és nem téves út, hiszen tapasztalatokkal jár, növeli a tudásunkat.
2. jogos a kibővítés, szerintem is!
3. mások nevében, akik szintén meditálnak sajnos nem tudok nyilatkozni, de a magam nevében szeretném elmesélni, hogy az elején pont azért nem adott más választást az élet, mert magamtól eszem ágában sem volt nekem se a rossz érzésekbe belemenni, és már ott lett volna az ideje.
Lehet húzni ezt egy ideig, pár évig, aztán ha a lélek tapasztalni szeretne azon a téren is, úgyis megteremti magának az erre kényszerítő életeseményeket, mint ahogy az én esetemben is volt.
Valóban a kellemetlen megélésekkel többet foglalkozom meditációban, mint a kellemesekkel, hisz valahogy a kellemes irányba éberen is sokkal jobban engedi a személyiségem a tapasztalást. Az éber tudatállapotban levő tapasztalásokat is ugyanolyan értékűnek tartom.
Amúgy szerintem a tantrának semmi köze a meditáláshoz, hisz az egyik egy filozófiai irányzat, a másik pedig egy eszköz, amivel a személyiség pl.félelmekből adódó ellenállását ki lehet küszöbölni. Nem mosnám össze a kettőt, blogomban nem is említettem a meditációt ha jól emlékszem.
"nincs út ami mindig mindenkinek egyformán való." - Nem lehet, hogy inkább eszközt akartál írni te is ebben a mondatodban?
"Nem ez lenne pedig épp a tantra? Kiterjeszteni a rugalmasságot, megélni a kényelmetlenséget minden pillanatban az életben is, ha annak ott van a helye, nem csak belül." - Számomra érdekes, ahogy a belült és az életbent így ketté tudod választani. Ezt így nem is értem. De ha így gondoltad, akkor egyetértek: " megélni a kényelmetlenséget minden pillanatban az életben is, ha annak ott van a helye"
rugalmasság alatt elfogadást értesz?
A meditáció nem a végső megoldás, az csak egy eszköz. A 3d-s világ sem a végső megoldás. Az is csak egy eszköz.