Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Előjeltelen teremtés
2013. május 28. kedd, 21:31 | Aditi   Előzmény

Valami olyasmit képzelek inkább el, hogy amikor a belső útban feloldottuk amit kell, utána már használni tudjuk azt a töltést, ami eddig tapadt ránk.

És akkor talán lehet, hogy "szép világot teremtünk" újra, mert azt érdemesebb, kellemesebb,. Ebben a szép világban, ami tele van jó érzésekkel, mert mi úgy akarjuk viszont már nem függünk ettől. Tudatosak vagyunk benne, tudjuk, minden pillanatban hogy a végső valósághoz képest illúzió. Múló éd változó dolog.

Szerintem ez az igazi teremtés, és ezt kellene elérni itt a földön, mert akkor teljes függetlenségben és szabadságban teremthetnénk egy jobb világot - de csak játékból. :)

Amúgy úgy is ezt tanuljuk: a jó hozzáállás az élethez, ha még testben vagyunk úgyis a delfiné: lemerülünk, felúszunk, és egyenlő arányban és harmonikus ritmusban tesszük ezt. Ezt jelenti szerintem a tudatos élet. Sem azt, hogy folyton fent akarunk lenni, és csak szemlélni ami "alant" zajlik: ahhoz nem kell test. Sem az, hogy beleragadunk az alsó régiókba, mert az meg megöl.

Az igazi, teles élet szerintem az, ha képessé válunk delfinként elmerülni az illúziókba, megélni, majd elengedni. Egyszerre látni és érzeni az isteni énünkkel és a testünkkel, hiszen mindegyikkel rendelkezünk.

De így belegondolva az is lehet, hogy a végén kilépünk az egészből, mondván úgyis mindenki azt csinál, amit akar, mindenki tanulja amit kell, ez a világ ilyen. Mi meg már nem.

Szerintem ez az a pont, amikor már nem beavatkozóként létezünk, és kilépünk a Szamszarából.

Namaste