Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
A boldogság a függetlenség tükrében: a belső út szabadság
2013. május 28. kedd, 18:08 | Aditi

Nagyon egyetértek veled! Néha én is elbizonytalanodok, hogy vajon nem e azért vagyok adott esetben negatív, pedig nem szeretném, mert nem jó utat járok, és nem foglalkozom állandóan azzal, hogy az általad leírt módon forgatom állandóan a gondolataimat. Egyes ezoterikusok ezzel traktáltak a múltban és ha most találkozom ezzel, még bűntudatot is tudnak kelteni. (Mert nem vagyok elég "jó" :) )

"Légy pozitív!" észreveszem a negatív erőt (gondolat, érzés) és erőt fektetek abba, hogy "ne ezt érezzem". Már el van rontva szerintem a dolog. Érdekes, mégis néha sikerül. Van, hogy már annyit gyakoroltam egy dolgot, hogy adott helyzetben egyszerűen "érzésre" kicserélem a gondolatot, kitörlöm a negatívat (pl. amikor az z elmém előre vetítene vmi rosszat) és közlöm magammal, hogy nem, erre nemet mondok, mert nem ezt akarom megélni, ebben nem akarok energiát fordítani, sokat segít, hogy egy ideje tudom, sok múlik azon, hogy döntök, és hogy van a döntéseimnek hatás a világra. (Ez már eleve sok munka volt.) Megfigyeltem, hogy ilyenkor a kellő hit, önbizalom sokat segítenek, valószínűleg e nélkül nem is jönne létre a "mágia".

De ez a dolog így sem mindig sikeres, vagy nem érzem igazán át, nem vagyok képes rá, illetve azt gondolom, sok olyan tudatalatti tartalom, ami ég nem került eléggé felszínre, csak feszít, akár évekig, mit igazán "sorra kerül", nem átfordítható ilyen módon. Hiszen nem tudjuk, mitől félünk.

Ezért én is arra jutottam, hogy a belső út azt jelenti. semmitől sem tartom távol magam, amitől csak lehet. Átélek, és megélek, megismerem magam, a tudatom tartalmát, az öröklött mintákat, viselkedésformákat, érzéseket, előítéleteket, gondolatokat...mindent. és úgy formálom át, hogy eljutok a helyzet tisztán-látásáig, sőt még tovább: a valóság ÉRZÉSÉIG. Hogy így van. Pont. Ez mérhetetlen nyugalom közben történik és nincs az az asztrális cucc, amit fel nem oldana.

Szerintem is félmegoldás a "légy pozitív" dolog, és észrevettem, hogy nekem sokszor nagyon nehezen megy, erőlködöm, és a végén már attól is félek, hogy félek, mert észrevettem, hogy félek valamitől, és nem tudom, mitől nem kellene félnem..... konkrétan szerintem elmebetegségbe kergethet az ügy. Az még inkább, amikor a felszólítás ellenétet irányú, nevezetesen pl. "Ne félj". na ezek a kedvenceim. ismerjük a kék elefánt történetét? "Ne gondolj a kék elefántra!" Mire gondolsz? :)

Érdekes, hogy két útnak nevezed, így még nem is gondoltam bele. De valószínűleg azért mondtam az elsőre, hogy "mágia". Bár minden az, de az első ( a gondolat-transzformáció) alacsonyabb szintű, tulajdonképpen egy beavatkozás az asztrális világunkba szellemi (gondolati) erővel. Talán ezért is gyengébb, mit a második, ahol, ha engedjük a dolgokat lenni, magasabb szintű dimenzióban oldódnak fel, "tűnnek el". Ehhez kell ám csak a nagy bizalom, és hit!

Szerintem az első út mégiscsak egyfajta távol-tartása dolgoknak, és csak átmeneti lehet. De cáfolj meg. Talán úgy is aposztrofálhatnám: a boldogság szerintem is egy tudatállapot, az állandó, az időtlen, a mindentől független tudatállapota, ami megbonthatatlan, feloldhatatlan, létező, és amiben minden, ami asztrális, változó, jó és rossz előjelű, megszűnik létezni, illetve beleolvadva az egységbe, elveszíti előjelét. Míg az asztrálisban végtelenségig forgathatjuk az előjeleket, az a boldogság nem igazi boldogság, ugyanis függ valamitől: a szellemi erőnktől. Szerintem ez ugyanígy az illúziók sorába sorolható, nem hiszem, hogy ezen az úton ugyanoda lehetne jutni. Mert számomra az a boldogság, ami bármitől is függ, nem az igazi boldogság.

Szerinted?

Namaste