Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
A spirituális gőgről és a kötődésről, a "mumusról"
2013. május 27. hétfő, 23:12 | Aditi   Előzmény

Ez igazán gyönyörű. Sok gurutól hallani ilyet. A békém nem akkor leltem meg, amikor magamra próbáltam mindezt a bölcs tanítás erőltetni, mert az ember, aki ember, tanuló, fejlődő lélek a folytonos változásokban, nem képes erre, és nem is lenne semmi emberi a kapcsolataiban, ha istenként szeretne folyton. Ez egy idea, a legszebb idea, ami csak létezhet az emberi és szerelmi kapcsolatok terén, ez nem kétséges számomra. Mégsem tesz boldoggá, mert ez egy cél, nem pedig az út.

Az út számomra az elfogadás, a béke és az öröm, amikor el tudom fogadni magam az összes sebemmel, amit születésemmel és azóta szereztem, és amelyek igenis kötődésre (is) hajlamossá tesznek. Meg még egy csomó minden másra, miről még csak nem is tudok, és a megéléseim, a vágyaim és félelmeim képében találkozhatom velük. Amióta leszálltam a spirituális ego, és intellektus fenséges ám másokat és az életet lebecsülő és lenéző lováról, megtanultam szeretni az életet tökéletlennek, és tudom hogy ez a boldogság egyik kulcsa. És a szereteté, a szeretni tudásé: megtanulni minél több mindent szeretni.

A kötődéseink nem véletlenül vannak, tanítanak, sok mindenre, nem csak arra, hogy ne kötődjünk majd végső-soron. Milyen alapon is ítélhetnénk meg az élet bölcsességét? Amely szülés, születés és halál, szenvedés és öröm, boldogság és bánat, fájdalom és vér.

Csak aki bátor és mer élni, meg meri élni magát mindennel együtt, ami a tudatában van, meg meri tanulni az elengedést, ki mer nézni a rabságán, de ha kell bele is mer nézni, az él. És a megtisztulás, a Menny és a bölcsesség koronája, a megvilágosodás, megboldogulás, vagy nevezzétek aminek akarjátok, csak annak elérhető, aki mer élni.

Jellegzetesen a férfiak szeretik ezt az intellektuális utat járni, miközben szenvedélyük mellet elfelejtkeznek az életről, eltolva maguktól a lehetőségeiket, a megéléseket, a belemerüléseket, a kötődéseket. Azt hiszik, akkor érik el a Mennyet, ha elképzeléseik és ideáik mentén haladnak. Aztán meg felégetik a fél virágot a háborúikkal. Poklot csinálnak az életből, ahelyett, hogy megjárnák önként a saját poklaikat. Mert félnek.

Semmit nem tudsz feloldani, amit nem ismersz meg. Semmit nem tudsz elengedni, amit egyszer nem birtokoltál. Ismerni kellene az élet törvényeit. Hiába az okos elképzelések. Nem csak a szellem létezik, és a mindenségünkön kell átszűrni a tapasztalatainkat, ez a föld törvénye.

Mint a spirituális utat "csináló" nő , kijelentem: az élet minden, amit csak élhetünk, és sorszerűen élnünk kell, aminek a magjai el vannak bennünk vetve, jó és rossz. És csak az képes igazi kapcsolatban élni, aki meri vállalni önmaga sebeinek és tudatosságának, teljességének egy kapcsolatban való átadását, az önátadást, aki nem csak a jót és az istenit akarja az életből, bár, kétségtelen, arra törekszik.

Aki nem kötődik, a mai világban, az áltatja magát, rendszerint azért, mert fél a kötődéstől. Ez alól kivétel Jézus, Buddha és egy két szentté avatott, vagy magas tudatú szerzetes lény, aki nem is azért jött ide, erre bolygóra, hogy ezt tanulmányozza önmagán, és a hivatása miatt kellett hamar túllépni a földi szinteken.

Aki a Földön él, és nem fogadja el a földet, nem szereti és csókolja önmagában, az nem tudja, mi a szerelem, az élet, az erő, a tudatosság, a bátorság. Az nem férfi és nem nő. Csak egy élettelen, gyenge lélek, aki gondolkodik, gondolkodik, és gondolkodik, és azt hiszi, megmentheti magát, ah gondolkodik az életről ahelyett, hogy élné. Persze ez nincs így, mert azért vannak a betegségek, hogy az is meg tudjon halni, aki nem akar kockázatokat vállalni és odaadni önmaga teljességét az életnek. És akkor csodálkozunk, hogy ennyire elszaporodott a rák.

Amióta látok, elrémülve figyelem, hogy mennyien akarnak megvilágosodni, miközben képtelenek örülni az életüknek, folyton mindent megváltoztatni akarnak ahelyett, hogy elfogadnának, jobbá tenni, ahelyett, hogy jobban élnék meg, és a spirituális tudást is képesek ezós önámítássá torzítani, és megtéveszteni a lelket a menekülésük illúziójának a kedvéért. Mit is jelent a spirituális út (szerelem, kapcsolat...stb?): BELSŐ út. Talán még egyszer el kellene tűnődni ezen, mit jelent.

Miért akarjuk meghatározni az életnek, amely mindannyiunknál bölcsebb, micsoda? Miért nem vagyunk képesek egyszerűen elfogadni? Hisz itt van, ebben élünk. Miért kell újabb és újabb vallásokat és elméletek gyártanunk arról, hogyan lehetnénk boldogabbak, aztán jól lezuhanni az illúzió csúszdájának másik végére, egy dekadens korszak és világválság után, hogy aztán újra kezdjük az egészet, ahelyett, hogy egyszerűen csak boldogok lennénk, hogy élhetünk és tanulhatunk szeretni? Élni? Ahelyett, hogy a természetet, a TERMÉSZETÜNKET választanánk, bevállalnánk?

Mert félünk. És íme, milyen csodás elme-virágokat képes az elme gyártani, ha kell, csak hogy megtévessze a lelket. A spiritualitás művészetének fennkölt gondolat-színpadán.

Namaste