Szerinted kell a gyerekeknek a Mikulás, Jézuska, Télapó, Húsvéti nyuszi?

Amikor fenn voltak a hegyen, akkor nagyon együtt-éreztem Velük és szurkoltam nekik.

Azután kiderült, hogy nagy adag elvárás van bennem, hogy visszatérjenek (legalább egyikük), hogy legyen legalább egy nagyszerű magyar hősünk.

Most utólag meg már csak arra lennék kíváncsi, hogy vajon mit érezhettek, mit élhettek át az utolsó reménytelennek tűnő "időben"? Persze ezt soha nem fogom megtudni, mint ahogy azt sem, hogy mi lehetett a Lelkük/Szellemük kívánsága/hívása.

Nincs jogom véleményt, ítéletet mondani Velük és a történtekkel kapcsolatban, mert nem tudhatom miről szólt az ő életük a Lélek szemszögéből.
Jó ha azzal némileg tisztában vagyok, hogy miről szól az én saját életem:) Pont!

Azokkal nem értek egyet, akik hibáztatják Zsoltot, hogy magával vitte/rántotta Pétert! Mert ez a Péter saját döntése, saját felelőssége volt, csak az Ő Lelke tudhatja miért hozott ilyen döntést!

Azokkal sem értek egyet, akik Zsoltot azért hibáztatják, hogy árva gyerekeket hagyott maga után.
Egyrészt azért nem, mert lehet, hogy a gyermekek karmájába épp az árvaként felnőni életprogram szerepel, másrészt meg azért sem, mert Zsolt hirtelen balesetben is meghalhatott volna a saját utcájában/kertjében/lakásában, ha a sorsában ez van előírva.
Ne kérdőjelezzük meg az Isteni terv szükségességét könyörgöm! (S legalább ezeken az oldalakon lássunk egy kicsit nagyobb látószögből, az egónkon túlról)

Kedves Csilla!
Rá kell jönnöd arra, hogy az élet és a spirituális élet egyáltalán nem az indulatokról, a kedvtelésekről, az ítéletekről és a szimpátiáról szól.
Gyógyítsd meg azt a lélekrészed, amelyik most megsebezve érzi magát - és tudd, hogy a Zsolttal történteknek ehhez semmi köze! - csak a saját múltadnak, a saját életednek, a saját megsebzett Lelkednek.