Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Domoszlai Katalin képe
A lelkünk tanul, a személyiség fejlődik
2013. április 26. péntek, 10:31 | Domoszlai Katalin

Törekszik a harmóniára és egyre magasabb szinten tudja megvalósítani. Az ego értelmezésében a Jó és Rossz fogalma annyiféle, ahány helyzet létezik és ahány ego létezik. Isten ezzel szemben ismeri az abszolút igazságot, létezik a Karma törvénye és önismeretben bátran használhatjuk a Helyes és a Helytelen fogalmát. E szerint a helyes az, ami a lelki fejlődést elősegíti és helytelen az, ami ezt megakadályozza.
Adott helyzetbe azért kerülünk, mert abban kell fejlődnünk. A filmben a pasi játszmába kezdett. A játszma arról szól, hogy a felszínen mondok valamit és az igazi motivációt pedig nem merem felvállalni. A lányban sincs még teljesen a helyén a dolog, hiszen kapott rá egy tükröt, még meg kell harcolnia önmagáért. A pasi úgy gondolja, manipulációval el tudja érni, hogy a nehéz élethelyzetét „megossza” valakivel, aki ezt nem idézte elő. Tehát nem vállalja a felelősséget, hogy ha az élete nehéz, akkor vállalja fel a felelősséget és rakja rendbe. A játszmája lényege: túl sok ez nekem és még te is cserben hagysz. És tényleg :-)

Helytelen lett volna, ha a lány hagyja magát megzsarolni és helyes, hogy szembesíti a pasit azzal, rakjon rendet a saját életében.
Karmából, hibás értékrendből vagy tudatlanságból fakadnak azok az élethelyzetek, ahol az egyik ego kihasználja a másikat, aki ezt hagyja, mindenképpen bekönyvel magának ego nyereséget, tehát hízlalja az egoját, ez a lelki fejlődéssel ellentétes, tehát helytelen. Ezt onnan lehet felismerni, hogy az az ego, akit éppen „kihasználnak” mindenképpen nyer. Itt van egy másik abszolút igazság: adott élethelyzet nem marad fent, ha csak negatív dolog van benne, tehát az ego érdekében áll a helyzetet fent tartani. Hogyan kompenzál és mit nyer? Tipikus példa a mártír játszma, a mártír „beáldozza” magát hamis értékrendje szerint, hiszen a másik ember fölé kerekedik abban, hogy elhiteti az egojával, hogy jobb ember, mint az az önző dög :-) A mártírok, a kényszeres segítők, a mű alázatból jótékonykodó emberek értékrendje hibás. Hibás azért, mert az a nyereséget, amit az egojuk megszerez, hogy én Jó vagyok, saját rovásomra önzetlen vagyok, csupán azért teszik, mert a saját tudáshiányukkal, felértékelt énképükkel, játszma rendszerükkel túlságosan fájdalmas lenne szembenézni. Helyes az a lelki tett, ahol felmérem, az adott emberi kapcsolat az egyenrangúságra épül-e. Soha nem tanul egy ember egy adott élethelyzetből, ha mindig bele tud rángatni valakit, hogy oldja meg helyette.

Ha valaki gyenge ahhoz, hogy a saját én határait kijelölje és betartassa, fel kell vállalnia, hogy meg kell tanulnia, hogy ez milyen módszerekkel lehetséges. Harcolni, vacak kis kompromisszumokat kötni vagy megtalálni azt a megoldást, ami mindenkinek a legjobb. Ez is abszolút igazság, minden helyzetre létezik egy legjobb megoldás, ahol minden résztvevő nyer.
Ez a nyer/nyer helyzet, ennél alább ne add :-)

A lelki fejlődésünk érdekében az a dolgunk, hogy az első 3 helyre tegyük magunkat, ha ez megvalósul, azzal mindenki nyerni fog.

Melyik család mintája a vonzóbb? Ahol van egy mártír, akit a többiek kihasználnak, vagy ahol egyenrangú munkamegosztás van?

Olyan párkapcsolat, ahol a kapcsolati függő bármit elvisel, mert képtelen azzal szembenézni, nem képes a szakításra?

Az a munkahely, ahol megaláznak, kihasználnak, mert félelemből ott maradsz?

Az egészségesen önző ember tökéletesen el tudja látni a hivatását, akkor is, ha a másik ember segítése a feladata, mégpedig úgy, hogy a helyén van abban, mikor és mennyi ellenszolgáltatást kell kérnie azért, amit tesz. Mikor és mennyi ingyenes munkát vállal és mennyit kér a munkájáért. Ha a saját rovására ad valaki energiát, akkor kiég, kimerül. Ráadásul megerősíti a másik embert abban, hogy nem létezik tökéletesebb megoldás a problémára. Minden szereplő feladata, saját felelőssége az, hogy elsajátítsa, hogyan tudja saját magát a legjobb formában hozni, folyamatosan fejlődni, ehhez a megfelelő körülményeket biztosítani. Nagyságrendekkel hatékonyabb lesz az ember, ha teljesen képes a saját életéért a teljes felelősséget bevállalni, a probléma megoldásban, munkában, minden emberi kapcsolatában.

Ezért mindig meg kell teljes mélységben vizsgálni a motivációt, mit miért teszek. A világ megmutatja a tükröket, újra és újra jelzéseket kapunk arra, ha valamit rosszul csinálunk.

Minden lélek a saját fejlődéséért születik le, ha azért keresel valakit „megsegíteni” ne kelljen szembenézni a saját megrekedt fejlődéseddel, tudáshiányoddal, ha azért teszed, mert hamis erkölcsi motivációból akarsz egy másik ego fölé kerekedni, amit teszel helytelen.

Az önismereti gyakorlatok, amik ehhez a témakörhöz kapcsolódnak,
- őszinteség növelése
- felelősség felvállalása
- önértékelés, önelfogadás

A saját életemben első helyre raktam a lelki fejlődésemet, ezért felvállalom és használom a tükreimet, megkeresem milyen zavar van bennem belül, hogyan tudom helyrerakni. Nagyon rossz mintákat hoztam, a családomból eredtek, ahol a férfiak erőszakosak, erősek és sikeresek, a nők ezzel szemben alsóbbrendű lények. Durva játszmákkal élték az életüket. Azért választottam pontosan ezt a családot a leszületés előtt, mert a férfi énem és a női énem pontosan ott tart, ezekkel a hiányosságokkal kell szembenézzek, ebben van a karmikus terhem és a tudáshiányom, amit a család számomra megtanított, kőkemény traumákon keresztül.

Szerencsére az ego játszmákat ma már felismerem, a Sanyi tanításaiból megszereztem a technikai tudást ahhoz, hogyan kell a saját fogantyúmat kioldani. Bár még nagyon sok a kioldani, rendezni való, azt tapasztalom, ahogy a belső rend kitisztul és megszilárdul, egyre kevesebb a bevonzás azokra a helyzetekre, ahol ki tudnak használni és ahol azzal a téves szemlélettel azonosulok, hogy egyetlen megoldás a kihasználás. Az igazság ezzel szemben az, hogy az alacsonyabb fejlettségű személyiség játszmázik, kihasznál és zsarol, míg a fejlettebb, kiteljesedettebb személyiség egyenrangú a kapcsolataiban.