Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Ezt szerintem embere válogatja...
2013. április 25. csütörtök, 21:38 | Éva.

Ha elfogadjuk azt,hogy a lélek folyamatosan különböző testekben különböző személyiséget építve maga köré,létezik és minden újabb /emberi/ létezésében egyfajta kiegyenlítődésre törekszik,akkor bizony nem véletlenül nem vagyunk egyformák.
És nincsenek általános igazságok,se az ,hogy mi a jó,se az ,hogy mi a rossz.
Mert akkor-ha fentieket elfogadjuk- mindenkinek más a ,,jó",és más a ,,rossz".

Tehát vannak olyan személyiségek,akiknek most éppen magukkal kell törődniük,a saját érdekeiket kell érvényesíteniük,ki kell állni magukért,ezt kell megélniük,megtapasztalniuk,és vannak olyanok,akiknek pedig éppen ellenkezőleg, inkább másokkal kell intenzívebben törődniük,és a saját énjüket kicsit háttérbe szorítani,mert éppen ezt kell megtapasztalniuk. Sőt a kettő között is vannak átmenetek,akik már korábban tapasztaltak,és már inkább egyensúlyban lehetnek.

Vagyis nincsenek örök érvényű igazságok,legalább is ezeket nem lehet ráhúzni az emberekre,mert mindenki más,és nem véletlenül vagyunk ennyire ,,sokszínűek",mert ennek jó oka van. Ez a sokféleség, akár szögesen ellentétes karakter ,vagy bármi más pólus /Pl. hideg,meleg stb./ egészíti ki egymást és adja ki az egészet.

Ahogy én látom ezt a dolgot,igen van akinek az a dolga most,hogy ,,ő legyen az első 3 helyen",és van akinek meg az a dolga,és úgy van összhangban a sorsával,vagy a benne lévő istenivel,hogyha éppen mindenki más fontosabb ,mint ő maga. És érdekes módon ettől nem lesz kevesebb,épp ellenkezőleg :-)

Szerintem mindig az adott embert kéne nézni,és személy szerint vizsgálni,hogy neki mi a jó,mi van összhangban az ő személyes sorsával, ,,küldetésével",karakterével /amit nem véletlenül kapott/,és nem általános ,,törvényszerűségeket " ráhúzni egy kaptafára mindenkire. Mert ami az egyik embernek jó és haladás,az a másiknak éppen akadály és visszafejlődés lehet.
Csak hát ehhez sok mindent figyelembe kéne venni...

Elsősorban azt,hogy mindenki egy saját különálló személyiség,egyedi és megismételhetetlen,akinek kis fogaskerékként része van az egészben.
Másodsorban pedig azt,hogy nincsen olyan ,hogy ez jó,az meg rossz.
Az úgynevezett rossznak is helye van ebben a világban,és van akinek az a dolga,hogy azt vállalja fel. Amíg ez a világ dipólusos addig ez így lesz,szerintem legalább is :-)

Persze kiléphetünk ezekből a dolgokból,meg is haladhatjuk. Lehetünk szabadok,nem determináltak semennyire sem. Ha ezt meg tudjuk csinálni :-)