Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Az ego, mint tudattartalom
2009. július 08. szerda, 16:42 | Aditi   Előzmény

Kedves Szürke!!

Hosszú levélére rövid válasz.. :)

Nem, baj, valóban én vétettem el. Tudod annyi minden kikívánkozik belőlem és remélem, mások hasznára is lehet, úgyhogy amolyan "ihletetten" írok, írok, írok... Lehet hogy mosolyogsz, de ez van. :)

Viszont igazad van, ha ez a pont, amit említettél, nem stimmel, sok minden ami erre épül nem válik világossá. Azért örülök, hogy volt, ami ennek ellenére hasznosnak bizonyult...

Az a tapasztalatom, hogy sokszor csak a szóhasználat az egy-egy iskola tanításaiban, ami különböző, a lényeg mindig ugyanaz. Ezért engedj meg még egy lendületet a részemről a témában...

Szeretném ha reagálnál rá, mert nekem is segít tisztázni fogalmakat, rendezni tudat-tartalmaimat...

A világunknak a Teremtő dimenziói (szellemi, isteni) végtelen, időtlen, határtalan, soha el nem múló dimenziók, melyek folyamatosan inkarnálódnak mindenféle teremtett dologgá a Létezésben. Testekké, csillagvárosokká. Gondolatok milliárdjaivá. Érzelmekké. Emberekké, angyalokká. A Képzelet, és a teremtés (Isten képzelete ) határtalan.

A Teremtett világban létező MINDEN jelenség véges. Minden, ami látható, vagy a láthatóból áll elő. A testünk, az agyunk, a kémiai folyamatokkal, az elménk, a gondolataink, az érzelmi töltéseink. Ezek az asztrális (teremtett, fizikai, lelki) tudatunk tartalmai..., amelyek új tartalmakat teremtenek. Mert a teremtés minden szinten folyamatosan zajlik...

Az Ego a teremtett tudatunk teremtése... valami, ami az adott, látható világ dolgaiból, a látható világ összefüggései alapján termett össz-kép önmagunbról. Ami azonban egy idő múlva éppen e mivoltából fakadóan korlátként működik. Amikor a nem-látható világ tudatszintjére kellene lépnünk... Önvalónkat hiába keressük a teremtett dolgokban. Önvalónk, halhatatlan szellemi Magunk nem a testünk. Nem a gondolataink, amit gondolunk magunkról vagy a világról. Még az érzelmeink sem. Éppen erre jövünk rá halálunk után. Hogy mekkorát tévedünk, amikor ezekben (ezek elemzésében, vizsgálatában) keressük a megoldást. És ezek által cselekszünk.

A teremtett tudatsíkok nem léteznek a halál után..... Éppen ezektől válunk szabaddá, és látjuk meg halálunk után, mi az amit elvétettünk. Mert vétségeink elkövetésében csak nem-látásunk (korlátaink) a bűnösek. Korlátokat pedig csak az ego gyárt.

Ez a legjobb az egészben. Hihetetlen, de sem az elménk, még a lelkünk sem gyárt semmiféle korlátot. (ha nem ő az úr, és csak teszi a dolgát.) Az elménk csak osztályoz és raktároz a lélekben. Emlékeket, érzelmeket, gondolatokat. A szellemünk már a végtelen dimenzióban tartozik.

A tudatminőségek (síkok, dimenziók) közül a fizikai és asztrális (gondolati, érzelmi) síkok a teremtett világhoz tartoznak. A szellemi tudatszint belekapcsolódik a végtelen dimenziójába. Ezért lehet hogy álmodsz valamiről, ami a világ másik felén MEG IS TÖRTÉNIK. Olyankor, alvás közben nem működik az analizáló elméd, amelyik folyton eldönti a dolgokról, hogy milyenek, kritizál, válogat, ami hasznos az anyagi világban, hogy ne tégy olyat, ami ártalmas a testednek. De az analizáló elme azt is eldönti, hogy egy dolog valós-e vagy nem az alapján a kép alapján, amit az egód (pillanatnyi Én-és világképed) tárol.

És azonnal szelektálja, amint nem egyezik az ottani tartalommal.

Ezt tetted te is az állításommal.

Mondok egy példát. Egy ember, aki mindig csak a fizikai létezés tudatszintjén élt, mert született, kulturális, vagy egyéb körülményei miatt elnyomták természetes kíváncsiságát, nem tudatosították benne még az érzelmi, gondolati világunk szintjét sem, vagy csak nagyon alulfejletten alakult ki nála az érzékelése, soha nem fog elmenni pszichológushoz, hogy ha van problémája, Számára ugyanis ilyen, hogy érzelem, nem is létezik! El sem tudja képzelni hogy a tudatának azon a szintjén is lehetnek blokkok, gabancok, ami miatt pl. beteg a teste... Ismerek ilyen embert nem egyet. Amikor említésre kerül bármi, ami a pszichével kapcsolatos, az elméje azonnal "kidobja" a kukába a lehetőségét is annak, hogy van realitása foglalkozni az érzelmi világunkkal. Mert az egojában, a világképében az az információ tárolódott el, hogy "test vagyok". Eszek, kakilok, gyereket nemzek, pénzt keresek. Pont. Számára ez a világ. Ez ő. Az énképe. Az egoja.

Attól persze még létezik az ÖSSZES tudatszint benne!!! Ez számomra a legcsodálatosabb dolog. Isten csodálatos teremtése által, bármelyikünk bármivé válhat, bármelyik tudatszintet tudatosíthatja. Erre azt mondják a tanítások, hogy " Mind Buddhák vagytok!" Szóval hiába van benne /bennünk az összes tudatszint, ha nem VÁLUNK RÁ TUDATOSSÁ.

AZ EMBER SZÁMÁRA ÖNMAGA AZ, AMIRE TUDATOSSÁ VÁLIK. Ez az emberi életút, tapasztalás miértje.

Ez azonban az eredeti, hamis (nem egész) önképünk fokozatos lebontásával jár. És azért küzdelmes, mert az énképet változtatni (sőt, folytonosan változtatni), és alkalmazkodni azokhoz a változásokhoz, amit a belső változás előidéz, nem könnyű. Megterheli az idegrendszert, a lelket felkorbácsolja.

De ha nem teszed, rákényszerít az élet. Mert a mindent önmagába foglaló változásban nem lehetsz változatlan.

Mondok egy példát. Pistike, kiszeret a barátnőjéből. Sőt, mi több, beleszetet egy másik nőbe. Nem tudja feldolgozni. Mert azt a világ, -és önképet tárolja magáról, amelyben az első szerelem a legcsodálatosabb, a legteljesebb, a legtisztább, és egyben a legtökéletesebb. Szűz leányba szeretett bele, magának sem volt még kapcsolata. Szándékában állt elvenni hosszú jegyesség után feleségül. Aki így tesz, az a tiszta, becsületes, gerinces férfi. Aki nem, az csalárd, hűtlen, a törvényeknek ellenszegőülő, lázadó...stb. Kivetetté válik. Ezek Pistike gondolatai a dologról. Miért? Hát mert ezt tanították az agyacskájának a világról. Meg önmagáról. EZ VAN A TUDATÁBAN. Ezek ráadásul több generáción át örökített gondolatok, amelyek még olyan társadalmakból származnak ahol e szerint éltek. Hangsúlyozom, nem az Élet törvényei szerint. Csak ezek szerint a törvények szerint...

Szegény Pistike majd megőrül. Mert önmagát csak azzal a feltétellel tartja "jó"nak ha teljesíti az önképe ezen elvárásait. Ezek nem önmaga, az ő szívéből származó, önmagáról, és a körülötte lévő világról alkotott elképzelések, tapasztalat, vagy tudás, esetleg akár saját, természetes ösztön első, második csakra), vagy érzet, esetleg intuíció (negyedik csakra -ez már a szellemi tudat szintjéhez tartozik), érzékelései. De összetéveszti őket önmagával. Azt hiszi, ő az. Pedig nem. Ezt onnan lehet tudni, hogy bűntudatot érez. Iszonyatos bűntudatot. És félelmet. A szeretetre is képtelenné válik a helyzetben e miatt. Öngyilkos akar lenni....

Ezt mind az ego és az elme műveli az emberrel. Egyetlen dolog miatt. TUDATLANSÁG. A hamis önképpel (ego) való azonosulás, amely korlátoz a szabadság szellemi igazsága helyett, csupa olyan programot tartalmaz, amely nem a világ valódi ismeretén alapul. Nem természetes.

Ez nem csak a tudást jelenti, hanem a tudatosságot is. A tudás az, hogy ismerjük, a tanításokból megtudhatjuk, hogyan működik a világegyetem. A bennünk lévő is. Hogy mik azok a tudatszintek, milyen törvényszerűséeg szerint működnek. Ezek vannak. Nem attól függnek, szeretnénk e hogy így legyen vagy nem. Mint a születés és a halál. Ezért ahhoz, hogy egyáltalán legyen esélyünk rendezni magunkban a dolgokat, és felismerni, és fejlődni, ismernünk kell ezt a tudást.

A tudatosság pedig az a képességünk, hogy saját életünkben felismeréseink majd gyakorlatunk által mennyit azonosítunk be és élünk meg a tudatszintek közül. Mit rakunk helyre.

Pistikében tudatosítani kell, hogy nem a mások gondolatai az övék, és hogy úgy nem élheti a saját (Önmaga ) életét, hogy mások gondolatai, élete (akár igaz akár nem) feltételeihez köti. Meg kell ismernie önmagát. Hogy az egojában tárolt önképe ebben a tekintetben HAMIS. És ez az, amiről beszéltem. (Pistikében még nagyon sok mindent kell ezen kívül tudatosítani, de az még hosszabb lenne...:)

Szóval eddig az volt az egojában, hogy Ő EZ, neki így KELL élnie. Mert a szülei is így éltek. Mert ez a HELYES. Nem is tud mást elképzelni, mert az egoja leblokkolja. Mert az ego az önkép, arról szól, kik vagyunk az addig összeszedett infók alapján. A szabad gondolatokat ítéletekké, korlátokká teszi. Az egó-motivál analitikus elme összehasonlítja az embereket, dolgokat, életeket. És újabb ítéleteket gyárt az eredmények alapján. Ez szép. Az csúnya. stb.... Az jó, ez nem jó. Az HELYES ez meg helytelen.

Ez már egy magasabb szint, az egók általában azonnal szortírozzák a legkülönbözőbb érvek alapján, de le kell írnom: a szellemi valóság az, hogy EGYEDÜL VAGYUNK A VILÁGUNKBAN. Ezért olyan, hogy jó vagy rossz egyáltalán nem létezik. Végső soron. Igaz ez a világ más világokkal egységben él, de ezt az egységet csak a szív, a szeretet szintjén lehet megtapasztalni. Soha nem fogunk egységben, valódi, jól működő közösségben élni, amíg a gondolatainkkal próbáljuk azt összehangolni. A gondolatok csak eszközök. A szív, az összehasonlítás, és ítéletmentes szív kell hogy gondolatokat ébresszen bennünk.

A szív számára minden egyforma abban az értelemben, hogy minden szerethető. Isten számára minden egyenrangú.

Azok vagyunk, akivé tesszük magukat.

Ez a valódi, a tudatos önkép és az ego önképe közti különbség.

Mózes, amikor találkozott Istennel, megkérdezte az égő csipkebokor lángjait: "Ki vagy te?"
Mire a válasz: VAGYOK AKI VAGYOK

Pistike, aki maga Isten, mert benne van az összes tudatszint, egy teljes Univerzum, ebben az élményében egy kiszolgáltatott, szerencsétlen, tudatlan ember, aki ennek (önmagának) áldozata. Mert EZZEL AZONOSÍTJA MAGÁT. AZ EGOJÁVAL.

Egyetlen dolog szabadít fel és teszi lehetővé, hogy megismerjük szellemi önmagunk, határtalan lehetőségeink, és hogy egyáltalán valóban tágítani kezdjük a tudatunk.... Az az egonkról, az eggigi önképünkről, és az az általi irányítottságunkról való lemondás. Ez az Első beavatás általában a szellemi iskolákban.

Dönthetsz. Amiről döntöttél, már el is kezd megvalósulni az életedben. Mert a tudatosság így működik. Mint a varázslat. Teremt. Holnap találkozol valakivel, aki továbbsegít az utadon. Egy könyvvel. Egy tanítóval. Találkozol egy újabb kulccsal. És teljesen megváltozik az életed.

Kérésed az Univerzum számára parancs. Tudatosságod és döntésed eredménye.

"Kérjetek, és megadatik néktek..." Mondta Jézus. És ez az ego kéréseire is vonatkozik. Csakhogy az még mindig ugyanabban az Univerzumban tart. Ugyanabban az energia-egyensúlyban. Tanít, hogy vedd észre a következőt. Hogy áldozz a tudatosságodért. De csak az egódból kell áldozni. Ezért mindig nagyobb a jutalom.

Nekem az a jutalmam hogy még mindig élek... Hidd el, nagyot áldoztam a világképemből, és az önmagamról alkotott képből ezért. De megérte. És most már nem csak hiszek benne, hogy meg lehet gyógyulni BÁRMILYEN betegségből. Tudom. És egyszer elérem a tudatosság olyan fokát. És leteszem az összes karmát.

Nem kell hinni nekem. Az nem tudás. Vizsgáld meg bármelyik szellemi kultúra (Kínai, Tibeti, Sámán, Dél-amerikai, ÓEgyiptomi, Zen, Indiai, Junáni, Ajurvéda, Kelta és még sorolhatnám) tanításait. MIND EZT TANÍTJÁK. A ma élő szellemi szintű tudatosságú mesterek közül Tole is ezt tanítja, a Dalai Láma iskolája is. Sai Baba... stb.

Én csak azért nem vizsgálgatom ezt a részét tovább mert vannak TAPASZTALATAIM. Az ember tapasztalat útján tanul. Ez is egy Szellemi törvény. De mivel kultúránk nem tanította meg megnyitni az elménket a magasabb tudatszintek felé, a tanult és berögzült, valamint a hozott (született) tudat-mélyi programok, korlátok, gondolatok, ítélkezések (a kollektív és egyéni EGÓNK) megakadályozza, hogy saját magunk tapasztalatot gyűjtsünk. Mert kiválogatja és elveti, azonnal a mély tudatba nyomja vagy fel sem ismeri azokat az élményeket és gondolatokat, amelyek a szellemi tudatszint tudatos megtapasztalására irányulnak.

Ezért kellenek a gyógyítók, sámánok, meg mindenféle technika, a meditáció és a többi hogy ezek felismerhetőbbé váljanak.

A félelmeink és ragaszkodásink az ego..

Nincsen baj a csokitortával. Lehet élvezni. De ha ragazskodni kezdünk hozzá korlátozva ezzel szabadságunkat (a szellem és a lélek természetes szabadságát), egy gondolat alapján (pl. hogy "már úgyis túl kövér vagyok hogy tetszem a férfiaknak, tök mindegy mennyit eszem...", vagy: "úgysem engedhetem meg magamnak hogy egészségesen étkezzek") és átadjuk magunkat a túlzásnak, a természetes egyensúly felbomlik a szervezetünkben. Amint elengedjük a ragaszkodásunkat, és a félelmet aminek a talaján kialakult a hiedelem (gondolat), a szervezet magától meggyógyítja magát.

Annyi történik, hogy az első esetben hagyjuk hogy egy gondolat irányítson miket, a másodikban pedig teret adunk a szellem, a magasabb rendű tudatunk működésének.

A Tudat, a legfelsőbb Tudatosság, Isten, ami mindent magába foglal, minden belőle teremtődött, és mindenben benne él, ezért egyénileg is megtalálható, megismerhető Belőle, Önmagából hozta létre az alacsonyabb tudatszintű létezéseket, a szellemet, a lelket, az anyagot...stb, hogy tapasztalja Magát, Létezését.

A Tudat határozza meg a Létet, mert a Tudat teremt. Azt, amire tudatossá válsz...

Ha van még kedved kevésbé szárazat olvasni tőlem :), ajánlom neked a "Minden és az Ellentéte is igaz" c. írásomat, a Teremtésről, Isten miben-lévőségéről, a Tudatunk teremtő titkáról szól.

De most itt tényleg befejezem... :)

Namaszte ( = "Tisztelet a benned élő Istennek!")

Aditi