Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
A múltról és a halálról
2013. április 19. péntek, 13:10 | Cang (útkereső)

Szerintem amit a múltban jól megoldottunk, az velünk van kellmes élmény, helyes ismeret és képesség formájában, amit pedig elrontottunk, és emiatt kellemetlen emlékeink vannak róla, azt úgyis meg fogjuk kapni újra és újra, megoldani való képében. Emiatt múltbéli sérelmek, sebek nyalogatása és gyógyítgatása helyett az aktuális megoldani valókra kellene összpontosítani, és helyes válaszokat adni a felmerülő kérdésekre, amiket pont mi kérdezünk - saját magunktól. A jelenben jól megoldott helyzet visszahat a múltra is, az immár megfelelő tudás birtokában a korábbi problémák elvesztik a jelentőségüket. A múltbéli tapasztalatok alapján persze ki lehet alakítani stratégiákat és cselekvési terveket, elhatározásokat, de a hangsúly így is a pillanatnyi lehetőségeken van.

Gyakran mondjuk azt, hogy így alakult, meg hogy ezek voltak a körülmények, meg hogy ez-és ez miatt történt úgy, ahogy történt, mindezek sokszor csak kifogások, kényelmes védekezések saját magunk előtt. A kellemetlen élmények azért történnek, mert toleránsak vagyunk velük szemben. Aki mindent megtesz, hogy a hülyeséget felszámolja és jól viselkedjen, az eredményeket fog elérni, bármivel is foglalkozzon.

A halál szerintem nem más mint lehetőség a jelenlegi kötöttségek felszámolására, a tudat teljes kiszabadítására, és új nézőpontok, új perspektívák elérésére. Az érdekesség az, hogy mindehhez nem is kell, hogy a fizikai testünk meghaljon, ha nem ragaszkokdunk a megszokott korlátainkhoz, akkor a széles perspekítvát és a nagy fokú szabadságot megtapasztalhatjuk már életünk során is. Ilyen tapasztalatok birtokában a halál csak a folymat egy pillanata, egy köztes lépcső, egy nézőpont-beli változás lehetősége. A halál mint megszűnés csak a fizikai testre vonatkozik, a test alkalmatlanná válik további használatra, de a tudat, a figyelem semmennyit sem sérül.