Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
u.erika képe
Zsákutca
2013. április 06. szombat, 23:18 | u.erika   Előzmény

Pontosan effélét éreztem én is,és most a balesetem után úgy érzem hogy átkerültem volna egy másik vágányra.
Ezidáig én szolgáltam ki másokat és csak ezzel a szereppel voltam képes azonosulni,és azon vettem észre magam hogy minden segítséget élböl elutasítok.
Ezt a szerepemet úgy tünik fel KELL hogy adjam....de nem azért mert nem vagyok képes ellátni magam mert az megy bár most ügyetlenebbül,hanem mert most járok fiziko és ergoterápiára és ott annyi történik nagyjából hogy hajlítgatják az ujjaimat...és elmagyarázták hogy én nem mozgathatom magamnak,majd csak ök...Azt hittem hogy az ilyen rehabilitáció arról szól hogy a nehezen mozgó testrészt a sérültnek kell beindítania,még akkor is ha ez nehézségekkel jár...már rá voltam készülve hogy megkínoznak. :)De csak annyi történik hogy lerakom a kezem és ök mozgatják az ujjaimat én meg csak annyival tudok együttmüködni hogy lazán tartom.

Nem tudom lehet-e érzékelni hogy mekkorát fordultak a dolgok nálam egyik pillanatról a másikra?

A zsákutcából kikerülni nem tudom hogy megy-e tudatosan...mert lehet hogy a zsákutcába torkolló életszakasz is teljesen a helyén van,és csak meg kell állni a zsákutcában megnyomni a lift gombját és várrni...;)
Nem hiszem hogy az lenne a megoldás hogy elzavarod Magad mellöl aki éppen Veled van. ;)
Ha jön a lift,majd ö eldönti hogy Veled tart-e...vagy magától eloson már hamarabb azt a liftet meg sem várva.
Aki a liftbe beszáll más ember lesz mint aki ott állt a zsákutca végén,és hogy ki fog a liftböl kiszállni majd azt a Jó Isten tudja..! :)))

Üdv!Erika