Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Érdekes, amiről írsz, Erika, engem is elgondolkodtatott,
2013. április 06. szombat, 9:51 | Aditi

Érdekes, amiről írsz, Erika, engem is elgondolkodtatott, felébresztett valamire.

ismerős a mókuskerék, egyre ismerősebb, még sosem tapasztaltam így meg. Szenvedek is tőle rendesen. Ismerős várakozás, és a hiábavalóság érzés.

Azt hiszem, ha úgy vesszük, a jelenben van élet, a várakozás kivágyás a jelenből.

érzékelem, hogy az énem egy jelentős és erős része élet-ellenes. Sokféleképpen.Ez talán az egyik vonatkozása.

"...majd este boldog leszek, mert pihenhetek, mert most fáradt vagyok és nem engedhetem meg magamnak, hogy pihenjek, sőt, kötelességem odaadni magam a következő hiperaktív, zongora-tanulásra alkalmatlan gyereknek, hogy szétszedje az idegeim..... Várom a hétvégét, mert akkor végre egyedül lehetek, vagy szórakozhatok, akkor majd boldog leszek, mert most unalmas az életem, és a pasim sem jön hét közben. Várom, hogy tavasz legyen végre, mert a hosszú tél boldogtalanná tesz...."

egó

Ezek mind projekciók. A várakozás egy téves dolog, már kicsiben sokszor megtapasztaltam mennyire eltolom magamtól a boldogság lehetőségét, amikor kivetítem a jövőbe.

Mégis, most felhívtad a figyelmem valamire ahhoz, hogy vissza tudjak jönni a jelenbe, először is hit és erő kell, mert a jelen nehéz az egónak, azért vetíti ki a boldogságot. Másodszor valószínűleg meg kell változtatni dolgokat. Ki kell rúgni végre a pasit, aki nem jön hét közben (mert nem vállal felelősséget, nem azért, mert nem tud), valamit tenni kell a munkahelyemmel kapcsolatban, vagy azzal kapcsolatban, amiből élek, hogy ne legyen ilyen nehéz. Lehet, hogy csak több türelem kell, valami új, ami feldobja. És meg kell engedni magamnak, hogy jól érezzem magam, pihenni ha fáradt vagyok, az elvárások ellenére, jobban beosztani magam, az időm, az energiám.

És akkor nem kell várakozni semmire, hanem cselekvő részese lehetek a jelenemnek, és ügyködhetek a jelenben arról, hogy boldog lehessek.

A mostani idők egyébként minden korábbinál jobban erőltetnek a jelenben lenni. Szinte fáj minden dolog, amiben nem vagyok jelen, ezért már sok minden fáj. Én is figyelem magam, az egóm, hogy még mindig nem szánta rá magát a változtatásra. Még mindig vár, pedig már tudom és látom, hogy ez zsákutca.

nem tudom, mire vár.

Erre még nem jöttem rá.

Namaszte