Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
u.erika képe
Folytatás...
2013. április 03. szerda, 21:55 | u.erika

Ezt a blogot akkor írtam amikor ezt éltem át.
Amikor érzed hogy történni fog valami ami felbolygatja a már poshadásnak induló állóvizet ami persze nyugis és kiszámítható de mint ha minden állna és nem látok az egészben több értelmet annál hogy csak létezem.Ez a mókuskerékben való menetelés már nem igazán inspirált...

Bocsi Kati amiért a facebookon megcáfoltam azt az írást amit beidéztél!
Csak akkor állítok valamit ha biztosan tudom hogy igazat állítok,és általában erre tapasztalás utján jövök rá.
Az történt ugyanis hogy elcsúsztam a munkahelyemen a vizes padlón egy üvegpohárral a kezemben ami széttört és úgy elvágta két ujjamat hogy azonnal müteni kellett.Ez volt március 21-én...Szerintem nagyjából érzékelhetö hogy ez egy hirtelen változás amit úgy éltem meg hogy nem készakarva bár az igényem meg volt rá a mókuskerékböl kikeveredjek...(kirepüljek;)
Egyszer csak kívül vagyok a keréken és nem bírom felfogni,azt hiszem hogy még mindíg menetelnem kell...pedig már nem is szabad.Az orvos azt mondta hogy bent kell maradjak egy éjszakára...amitöl teljesen kiakadtam és nevettem a helyzet abszurdításán,hiszen én csak bejöttem hogy lássák el a sebemet,számolva azzal hogy ezt varrni kell (ezért döntöttem úgy hogy a kórházba kell mennem)...aztán amíg ezzel a ténnyel próbáltam azonosulni meg azzal hogy 3hétig nem dolgozhatok.....sorozatlövésben jöttek a meglepetések...közölték hogy müteni kell,és már jött az aneszteziológus,mert a mütét altatásban lesz...és már tolták be az ágyat...még csak nem is tolószéket pedig azt is túlzásnak tartottam volna mert menni tudok,de a mütéthez le kell vetkeznem...
Aztán nem 1-2 hanem 4napot voltam kórházban,és nem dolgozhatok 6hétig.(elsö nekifutásra...mert a munkák amiket én végzek,nos ezeket úgy tünik 2x6 hétig nem csinálhatom)

Nos remélem sikerült átadnom valamelyest amit átéltem,és én ezt hírtelen mindent felforgató változásnak éltem meg.
Ez egy igen látványos és akár negatív történésnek is betudható történet,de azok a sebek az ujjaimon amik elenyészö a történet összes pozitív aspektusa melett.
Biztosan tudom hogy a balesetem a legprofibb módon történt,ha ezt elöre eltervezem hogy beáldozom valamelyik testrészem akkor soha ennél optimálisabb mód és körülmény nem jutott volna az eszembe.
Tudom,érzem hogy védve vagyok,és most még inkább mint ezidáig az életemben valaha.
Már ez a második nap(tegnap volt az elsö)amikor ,,véletlenül" olyasvalakivel találkozok aki segít éppen a megfelelö idöben és helyzetben.
Nem szabad vezetnem,és ma mégis merészkedtem.Mint egy tilosban sántikáló érzéssel indultam útnak,tudván azt hogy nekem most nem szabad...és ha valami baj van mindenképpen engem tesznek felelössé.ìgy már nem éreztem a vezetéssel járó szabadság érzését...
Leparkoltam a kórháztól egy kicsit messzebb hogy elkerüljem az ott sürüsödö autoforgalmat,meg a fizetös parkolókat,beálltam egy ház alatti parkolóba,és amikor megyek vissza látom hogy jó szorosan rámáltak...de ki?Èppen olyasvalaki akit ismerek ahol én is lakom...és ez egy másik városban van..
Segített kiparkolni.Más esetben ez nem jelentett volna gondot számomra mármint kiparkolni,csak így rokkantan...
Az égiek most még arra sem adnak idöt hogy a megoldáson izguljak...Szerintem csodálatos,és ezek azok a csodák amik számomra eröt adnak,és az mellett szólnak hogy még a legapróbb dolgaink is fontosak a segítö hatalmak számára!

Nincsenek fájdalmaim pedig úgy tünik ennek fájnia kéne természetszerüleg,ezért adták a napi 6 fájdalomcsillapítót amiböl nem vettem be egyet sem a kórházban.Ennek az az üzenete a számomra hogy a fájdalom az önmagunk ellen vívott harc.

Bízom benne hogy ez megélésem,az ezzel járó összes plussz nem csak az enyém marad!

Üdv!Erika