Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Szerelem és elfogadás
2013. március 30. szombat, 14:40 | Aditi

Most olvastam Oshonak egy mondását a fb-on.

"Aznap, amikor úgy döntesz, hogy nem keresed többé azokat a dolgokat, amelyeket kedvelsz, inkább azokat a dolgokat kedveled, amelyek megtörténnek, aznap válsz éretté.

Megteheted, hogy szüntelenül azokat a dolgokat akarod, amelyeket kedvelsz. De akkor mindig boldogtalan leszel, mert a világ nem a te vonzalmaid és ellenszenveid szerint alakul. Nincs rá garancia, hogy amit te akarsz, azt a világ is akarja; nincs rá biztosíték. Minden lehetőség megvan rá, hogy az élet olyasvalami felé tart, amiről egyáltalán semmit sem tudsz.

Olykor, ha megtörténik az a dolog, amelyet kedvelsz, akkor sem fogsz boldogságot érezni, mert mindent, amire vágysz, már megéltél a képzeletedben. Ezért az már csak másodlagos lehet. Ha azt mondod, hogy szeretnéd, ha egy bizonyos férfi a szeretőd lenne, akkor sok-sok álomban és számtalan fantáziálásban már szeretted azt a férfit. És ha bekövetkezik, akkor az igazi férfi nem fog felérni a fantáziaképeidhez; csak egy másolat lesz, mert a valóság sosem olyan fantasztikus, mint a fantázia. És akkor csalódott leszel. De ha kedvelni kezded azt, ami történik – ha nem helyezed szembe az akaratodat az egésszel, ha egyszerűen azt mondod: oké; bármi történik, egyszerűen igent mondasz -, akkor sosem leszel boldogtalan. Mert függetlenül attól, mi történik, mindig pozitív a hozzáállásod, készen állsz kapni, és kiélvezni azt, amit kapsz.

Osho"

A szerelem kérdéskörre vetítve ez érdekes dolgokat vet fel. Ez hihetetlenül érdekel most engem, talán a jelen párkapcsolati helyzetem miatt is.

Azt hiszem nemrégiben nekem sikerült ezt a szívemben belátni, amiről Osho ír. Talán az életemben még nem valósítottam meg eléggé, mert most hogy olvastam rádöbbentem, hogy mennyire elvitt az utóbbi időben megint az elégedetlenség és a vágyakozás dolgok iránt, de azért már voltak periódusaim amikor tudatosan sikerült eszerint élnem, és sokat hoztak is a "konyhára".

Viszont a párkapcsolatban már azt hiszem eljutottam ide, nevezetesen, hogy már rég nem a szőke herceget várom, hanem valakit, akit meg tudok szeretni és tanulhatok elfogadni. És ez örömet okoz. Sokkal több örömet, mint amikor azzal kínlódtam, hogy reméltem, megváltozik valaki annyira, hogy megszűnjenek a problémák. Tévút volt.

Érdekes módon a szerelemmel is valahogy így vagyok. Értékelem, hogy szerethetek, hogy érzem a vágyat, a szerelmet. És nemrégiben átéltem, egy dolog kapcsán, sőt talán már több dolog kapcsán is, ami történt, hogy a sérelmem, fájdalmam szabályosan feloldódott a szeretetben, amikor elfogadtam valamit. Fantasztikus érzés volt, mert nagy fájdalmat, az elutasítottság érzését oldottam fel, ami nálam csecsemőkori traumák miatt nagyon súlyos.

Szóval eszerint, amíg szeretni tudsz, a szerelem is megmarad, legalább egy kicsit. :)

Az egyetlen problémám, hogy látom, a párom még korántsem tart itt. Érdekes módon nagy hatással vagyok rá, az, amit már tudok és élek, és ez változtatni kezdte. Ennek már több történés is, döntés is és cselekedete is jelét adta. Ám tudom, hogy addig, amíg ő is úgy el nem tud fogadni, és ezt a kapcsolatot, ahogy én, addig nem fogunk tudni együtt maradni.

Mert pontosan látom már, hogy az együtt maradásnak ez az egyik kulcsa (vannak más feltétételei is): hogy egyszer rájöjjünk, hogy bárkit el tudunk fogadni, akit eléggé szeretni tudunk, hogy a problémáinkra nem a változtatás a megoldás, hanem az elfogadás. Végső soron.

Namaszte