Hogy vagy a megalázással?

Az első és második világháború idején hol voltak azok az életerős, egészséges férfiak, akiknek a feladata a család fenntartása volt? Természetesen a harctéren, csak a gyerekek, öregek, betegek és a nők maradtak otthon. Ebben az esetben kire hárult a feladat, hogy fenntartsák a családod? A nőkre. Úgyhogy azok is kénytelenek voltak dolgozni - például a fegyvergyárban - akik legszívesebben otthon nevelték volna a gyerekeiket. De nem tehették meg.

Az ő lányaik mit láttak? Hogy a nő dolgozik. Még a háború után is, hiszen sok férfi a harctéren lelte halálát, így csak egy családfenntartó volt, a nő. A kényszerből dolgozó nők lányai már természetesnek vették, hogy ők is dolgoznak, azt viszont már nem vették természetesnek, hogy mindezt mártírként tegyék, vagyis részt vegyenek a "nagy család", a haza fejlődésében, és ne legyenek jogaik. Úgy érezték, hogy ha adnak a közösségnek, akkor kapniuk is kell. Egyenlő fizetést, tanuláshoz és szavazathoz való jogot, és a többi.

Most már kevésbé van ilyen kényszer. Ha leegyszerűsítjük a kérdést, lehet választani.
Ha a férfi azt szeretné , hogy a nő otthon nevelje a gyerekeket, teremtse meg a feltételeit, és válasszon olyat, aki ezt szívesen meg is teszi.