Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Michaelita képe
nagyon jó téma:)
2013. március 20. szerda, 20:24 | Michaelita

Köszönöm, hogy ezt leírtad és gondolkodhattam róla.
Igen hasznos volt számba-venni, hogy mikor mit is érzek/gondolok és miért is lehet mindez?

Én önmagamnak megkülönböztetem azt a várakozást, amikor valamit teszek/elindítok és türelmesen kivárok, hogy erre más/mások/az univerzum hogyan reagál/hogyan válaszol.

Aztán van az, amikor pl. arra várok, hogy szabira mehessek:) Ez azért van, mert itt és most fáradt vagyok és az elmém a szabadságra várakozással teremti meg számomra a lehetőségét, hogy a helyzet változni fog. Az ilyen típusú várakozás számomra azt jelenti, hogy az elmémben élek.

Ha az itt és mostban vagyok, akkor aktív tapasztalásban vagyok és nincsen bennem várakozás, csak megélés/átélés/tapasztalás.

Szóval én azt mondanám a fentiek után, hogyha várakozom akkor az elmém által bekorlátozom magam, vagy valaminek a beismerése/felismerése elől a várakozásba "menekülök", tehát nem az elfogadás, az itt és most teljeskörű megélése van bennem.
S ez számomra olyannak tűnik, mintha a kettő ki is zárná egymást: vagy egyik van (tapasztalás) vagy másik (várakozás).

Én így látom/érzem/gondolom, de jó lenne látni mások válaszait/érzéseit/gondolatait is!