Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Négy éve keresem a társamat a hölgyek között, de valamiért nem
2013. március 10. vasárnap, 18:15 | Látogató (útkereső)

Négy éve keresem a társamat a hölgyek között, de valamiért nem tekintenek rám úgy, mint egy férfira, nem látnak bennem fantáziát, értéket.
Az okos emberek azt tanácsolják, hogy változzak meg, legyek ilyen - olyan, éljek másként és akkor majd lesz nő akinek kellek.
De ha egyszer én így érzem jól magamat, ahogy vagyok, akkor miért is változzak meg? Csak azért, annak a reményében, hogy akkor majd lesz nő, aki fantáziát lát bennem? Na, ne.
Nem vagyok igénytelen, sem iszákos, vagy toprongyos, de ha az is lennék, akkor is lehetne társam, mert lám, sok iszákos, toprongyosnak van társa, felesége.
Fogalma sincs, hogy miért nem akadt az életem elmúlt négy évében olyan nő, aki fantáziát látott volna bennem, hogy beszélgessen velem, eljöjjön velem kirándulni, netán hagyja, hogy megöleljük egymást.
Szép lassan elkönyvelem, hogy nincs a földön nő, akinek szimpatikus lennék, de legalábbis ezt erősítik bennem a társkereső oldalakról, és a való életből kapott vissza és elutasítások.
Az a gond ezekkel az elutasításokkal, hogy úgy hatnak rám, hogy lassan elhiszem, hogy értéktelen vagyok a nők szemében.
Francba az egész társkereséssel, mondom, de aztán esténként, nyaralások, kirándulások alkalmával és úgy a hétköznapjaimból is hiányzik a társam, mint pld most is, az esti vacsoránál.
A hétvégén azt mondtam, hogy most találok társat, ezen nap éjfélig. Jöttem, mentem, hátha adódik ismerkedésre alkalmas szituáció, pár levelet is írtam és még több adatlapot átolvastam.
Persze nem görcsösen, sok zene hallgatással, jókedvvel, örömmel..........no, éjfélig van még idő a csodára.