Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
„A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja a küzdés maga.”
2013. március 03. vasárnap, 14:41 | Sipos Tibor (útkereső)

Kedves Kérdező!

Engem is nagyon érdekelt, hogy miért vagyunk itt, ki milyen feladattal jött ebbe az életbe. Az asztrológia segítségével a következőre jutottam:

A horoszkópból megállapítható, hogy egy embernek milyen adottságai vannak, és ebből arra is következtethetünk, hogy ezek a készségek milyen irányba terelik az életét. Pl. valakinek jó vezetői, és kommunikációs készségei lehetnek, vagy elmélyült, aprólékos háttérmunkára képes, esetleg úgy van összerakva, hogy a közösség napi szükségleteihez nélkülözhetetlen dolgokkal foglalkozzon, stb. Ez mindenkinél egyéni.
Ezeknek az irányoknak a tudatos követését lehetne akár életcélnak is nevezni.

AZONBAN:

Mindenki élete végéig változik.
Ez azt jelenti, hogy bár az eszközkészletünk (alap adottságaink) nem változnak, a velük való bánásmódunk, hozzájuk való viszonyunk a tapasztalataink következtében egyre kifinomultabb lesz. Ebből következik, hogy minden dolgunkat idővel új- és új szempontból látjuk, és a régi céljainkat időnként újraértékeljük.

Pl. amikor szerelmesek vagyunk, választhatjuk közös célnak egy család létrehozását, gyermekek felnevelését. Ha erről idővel valamelyik félnek megváltozik a véleménye, vagy csak felnőnek a gyerekek, akkor új cél után kell néznünk. Vagy, ahogy elismert, csúcs-karriert befutott emberek néha mesélik: amíg építették a karrierjüket, addig motiválta őket, hogy egyre feljebb jussanak. Amikor azonban felértek a csúcsra, akkor kiderült számukra, hogy ott fent semmi sincs, legfeljebb kilátás :). Óvnák már a fiatalokat, hogy ők ne pocsékolják ilyesmire az életüket, de hát ki hisz nekik? Akiknek az anyagi siker elegendő indok, azok mindent meg fognak tenni, hogy ők is elérjék az áhított pozíciót. Ott aztán majd igazat adhatnak az előttük járóknak :).

Láthatjuk, hogy azok a célok, amelyek a készségeink minél jobb kihasználására irányulnak, eredményezhetnek hatékonyságot, de nem garantálják a boldogságot.

Érdemes észrevenni, hogy csak egyetlen dolog biztos: az, hogy egy tapasztalási folyamatban veszünk részt. A tapasztalatok értékelése azonban már vélemény, és hozzáállás függvénye.
Azért nem tudjuk teljességükben megragadni a dolgokat, mert a sajátos szempontjaink irányából vizsgáljuk azokat. A szempontjainkat pedig pont a készségeink adják.

Azaz ameddig magunkat a készségeinkből adódó személyiségünknek gondoljuk, addig teljes bizonytalanságban fogunk élni. Jöhetnek szerencsésebb időszakok, de azokat is változás fogja követni. És mivel ezt tudjuk, már előre félünk akkor is, amikor jól mennek a dolgok.

Hogy ebből a zsákutcából kikerüljek, a magam számára levontam a következtetést:

Tudomásul vettem, és elfogadtam, hogy az ismereteim csak részigazságok, amelyek alapján nem lehet tökéletes ítéletet, vagy döntést hozni (csak utólag derül ki, hogy egy döntés a kívánt irányba visz-e, vagy sem), viszont mindig, mindenki a legjobb belátása szerint dönt.
Ezért nem az a fontos, hogy milyen külső célokat tűzök ki (mert azt úgyis az éppen aktuális tudatszintemnek megfelelően fogom tenni), hanem az, hogy a döntéseim következményéből fakadó tapasztalatokat komolyan vegyem, hogy minél kevesebb ismétléssel tanulhassak belőlük. Megteszem, ami tőlem telik, de nem várom el magamtól, hogy olyasmit is megtegyek, amit az aktuális állapotomban még képtelen lennék megtenni.

Mellesleg ez a felismerés azonnal kikapcsolta a teljesítmény alapján való minősítésből fakadó stresszt. Tudom, hogy én sem vagyok képes reálisan megítélni magamat (ha ez így lenne, nem lenne szükségem több tapasztalatra), más meg még kevésbé. :)

Az életcélra értelmezve ez azt jelenti, hogy a gyakorlati célok megvalósítása csak eszközei a végső célnak: a tapasztalás általi kiteljesedésnek.

És a jó hír az, hogy ezt meg mindenki csinálja, ha akarja, ha nem, a saját ritmusa szerint. :)

tanika, ezt írod: „Még nem érzem az igazi vágyam, csak annyi tisztult le, hogy minden olyan dolog érdekelne, amiben ott a lelki fejlődés lehetősége vagy a tanulás lehetősége is egyben, és anyagilag is kifizetődő. De ilyet még nem találtam..:)”

Ugye, már érted, hogy miért nem „találsz” ilyet? :)

Van egy életed, ami pontosan olyan, amilyen te vagy, amiből tanulni lehet azzal, hogy tudomásul veszed a döntéseid következményeit, és levonod a tanulságokat. Ne keress más célt, mert valószínűleg nincs ilyen! :)
Viszont már most is minden a kezedben van, hogy egyre jobb dolgokat hozz ki magadból, hogy amit csinálsz, az egyre mélyebben megértett, és igazabb legyen. És lehet, hogy elkövetkezik az idő, amikor a megértésedből új cselekedetek származnak, és új utakon fogsz közeledni a célodhoz!

Sok szerencsét hozzá!