Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
GulyásÁgi képe
Pénzáramlást gátló blokkok
2013. február 22. péntek, 18:29 | GulyásÁgi

Egy meditációs élményemet mesélném el röviden, mert annyira jól sikerült és lehet hogy másnak is mond valamit. PÉNZZEL KAPCSOLATOS DOLGOK.
Tudatosan elhatároztam, hogy próbálok valamilyen módon egyről a kettőre jutni az anyagiak dolgában, a saját módszereimmel. Valahogy oda jutottam, hogy akkor szépen hallgassam végig Sanyi Őszinteség anyagát, ami ugye ingyenesen is letölthető itt és nézzek már bele őszintébben, hogy miért hárítom másra a felelősséget abban, hogy nem tudok annyi pénzt keresni amennyi jó lenne. A bóklászások közben „elémugrott” Kati fenti írása, ami szintén eléggé eltalált.
Próbáltam olyan gyermekkori élményt keresni, ami lehet ilyen földelést megakadályozó érzelmi blokk, rögtön a felelősségvállalás és őszinteség növelő meditációk után. Ilyesmit még egyedül nem csináltam, de nagy örömre HIPP-HOPP sikerült, és rögtön 2 emlék is előjött. AZ egyik egy ordítozós féltékenység jelenet 4-5 éves koromból, ami nagyon sokszor előjött már, de soha nem értettem hogy mi az, mit jelent, miről szól, és féltem is hogy valami szörnyűséges emlék van mögötte, ezért nem is mertem piszkálni. Most teljesen világosan beugrott a jelentése:
ha túlságosan szeretsz, vagy túlságosan szeretnek az FÉLELMETES, VESZÉLYES, NEM BIZTONSÁGOS, nagyon rossz. Ezt szűrtem le, szépen megállapítottam… tényleg egyenes következménye lehet ennek a sok magam köré épített fal. Ez ugyan nem a pénzzel kapcsolatos talán, de nekem igen, a szeretet, a szerelem valahol az örömökről, a jólétről, az élet szépségéről is szól. Nem biztonságos, szeretetben, jólétben lenni, mert azt hiszed minden rendben, aztán egyszer csak döbbenetes dolog történik, olyan amire soha nem gondoltál. Ne szeressen senki túlzottan.. És szó szerint éreztem, ahogy ez a blokk feloldódott....
Nagyon mély felismerés volt nekem, de már jött is a következő emlék 12-13 éves koromból, ahogy engedtem tovább magam. EZ nem jelenet volt, hanem egy tény és ahhoz tartozó képek, volt egy kedves barátnőm, akinél nagyon szerettem lenni, legszívesebben mindig ott lettem volna. Kifejezetten szegény család volt, nem volt a szülőknek jó állása, csak ledolgozták a napi 8 órát kevés bérért, hazajöttek és mindenki tök „happy” volt, délután pihentek, kártyáztak velünk, még játszottak is, közös vacsorafőzés, beszélgettünk mindenféle vicces dologról, nagyon jó volt. Senkinek nem kellett olyan nagyon jónak lenni, a gyerekek nem eminenskék voltak, sőt inkább pont ellenkezőleg, még hülyeségeket is csináltak és a szüleik mégis szerették őket. A mi családunk, velük ellentétben gazdagnak számított, jártunk nyaralni, volt színes tévénk is meg mindenféle olyan ami másnak nem, ez még az őskorban a szocialista időkben volt. Nálunk az anyukám minden este minimum 9-ig dolgozott, szegény a lelkét is kidolgozta, volt hogy fél12-ig is, hétvégén is csak úgy jöttek a fogfájós emberek, soha nem küldte el őket,. Szolgálati lakásban laktunk éjjel is becsengettek. Apukám hetente kétszer szintén csak 8 után ért haza, igyekezett legalább a házimunkába is besegíteni, de a ház körüli teendők is mindig lefoglalták estig. Ő azért néha megengedett magának egy kis horgászást bár nem volt vele túl népszerű anyukámnál :) EZ az ellentét ugrott be a meditációban, ami szintén olyan emlék, ami már többször is feljött és volt is belőle egy olyan elképzelésem, hogy a jómódú családokban kevesebb a szeretet és a boldogság, de nem gondoltam volna hogy ez nálam pénzhárító blokk. Pedig igen az anyagi jólét és az érzelemgazdag, szeretetteljes légkör mintha egymás ellentétei lennének. Ezt az életemben többfelé máshol is visszaigazolva láttam az évek során.
Vagyis ez az én fő-fő pénzhárító blokkom, amivel aztán jól és eredményesen legátoltam magamat: az hogy ha van pénz, akkor nincs idő és szeretet. És most jöttem csak rá: nehogy jöjjön már akkor a pénz, nekem a szeretet kell!!!! Együtt a kettő NEM LÉTEZIK. Ennéla felismerésnél nem éreztem nagyon biztosan hogy sikerült-e oldódnia ennek a téved elképzelésnek, bizonyára még majd kell rajta dolgoznom.
Én is anyukámat utánzom most, a reggeltől késő estig gürizésben, csak éppen én alig keresek vele, ő legalább keresett is. De most már világos mit állítottam be magamnak, szeretet legyen, ELÉG LOGIKUSNAK TŰNIK, hogy ezzel gátolom a pénzt! És persze világos lett a körforgás is: anyukám anyukája is annyit dolgozott mint 3 férfi, a családi történetekben ott van több sztahanovista kitüntetés is és tisztán láttam, hogy a nagyanyám és az ő anyja, a dédnagyanyám is hogy küzdött ezzel az egésszel: megszakadni a pénzért, mindent feláldozni a pénzért, a megélhetésért, a fennmaradásért. Nagyon érdekes volt látni egyben, összefüggéseiben, egészen tisztán, végig a generációkon. Minden nő valamit feláldozott a pénzért, talán én semmit nem szeretnék érte feláldozni. És ez is lehet blokk: valamit fel kell áldozni érte.
Utólag még kicsit elgondolkodtam, milyen fura ez. Szülőként átadunk egymillió jó é szép dolgot, jó példát, hiszen általában mindenki erre törekszik, aztán mégis az a pár bénázás vagy a teljesen félreértett dolgok maradnak meg és milyen mély nyomokat hagynak és továbbadjuk őket!!!!. Rögtön a saját gyerekeim jutottak eszembe. Csak szimplán félreértek valamit és máris őket is félrevezetem. Persze tudom én (vagyis így hiszem) hogy lélekként választottak a hibákkal és a félreértelmezésekkel együtt, hogy általam is tanuljanak, de azért mégis…
Ha van kedvetek erről elmélkedni, nem tudom kinek mi a véleménye, lehet ebben tudatosnak lenni, mármint szülőként arra törekedni, hogy leállítsuk a generációs elcseszett mintákat? És vajon a huszon-harmincévesen produkált dolgaink, amiből a gyermekünk kicsiként blokkokat gyárt, vajon oldódnak a gyermekben is ha szülőnek csak később sikerül kioldani? És vajon az ilyen oldásokkal oldjuk őket is?