Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
A dorombolásról, a nemi szerepeinkről - a tudomány szemszögéből
2013. január 30. szerda, 21:47 | Aditi   Előzmény

Ha már a tudományok terepére tévedtünk, ezt a jelenséget a szerepelmélet irányzatának egy képviselője úgy fogalmazza meg, hogy a nőben és a férfiben is legalább négy alapszerep az, aminek működnie kell ahhoz, hogy maga a nemi szerep teljes legyen. Ez a nőnél az Anya, A Szent, az Amazon és a Kurtizán. A férfinél azt hiszem az Atya, a Don Juan, a Lovag és még egy... most nem jut eszembe. Mindenesetre ha ezt a négy szerepet meg tudjuk gyógyítani magunkban, vagyis nem nyomjuk el, és ahogy te mondod "büszkén" , még inkább tudatosan megéljük, akkor van esélyünk jól érezni magunkat a bőrünkben nőként vagy férfiként - a nemi szerepeinkben.

Egy másik pszichológiai fogalom a "hasítás", amit nagyon régóta használ az irodalom a férfiaknál - tulajdonképpen mindig is használta. Olyan eseteknél, amiről te is beszéltél: ahol a férfi "azért tart szeretőt", mert már nem tud "úgy nézni" a szeretett feleségre. Ennek sok oka van, amely természetesen abban az emberben keresendő akinek a betegsége és még véletlenül sem a párjában. (Ha fordított eset van és a nő csalna meg ugyanezért, ekkor természetesen ez rá is vonatkozik.) A hasítás azt jelenti, hogy valaki (esetünkben a csalfa férfi) nem tudja integráltan látni , megélni és elfogadni a párját, annak természetes szerepeinek összességét. Ő maga az, aki amíg udvarol, a Kurtizánt , esetleg az Amazont látja a nőben, feleségként és gyermekei anyjaként viszont már képtelen őt így elfogadni, s már csak az általad "Hold" szerepeknek jelölt szerepekben tudja elképzelni az oldalán. Anya és Szent válik a nőből. (Számára.) Ennek sok oka van: társadalmi, mert évezredeken át nem volt megengedett a nőnek a saját vágyának és szabad választásának felvállalása...stb, mivel a nőket alapvetően birtoknak és/vagy gyerekgyárosnak tekintette a társadalom. Vagy pl. az is tény, hogy a legtöbb férfi ugyanezen gyarlóságánál fogva (birtoklási vágy) féltékennyé válik a saját gyermekeire, illetve a szülés után, és a változások után, amin a nő teste és pszichéje keresztülmegy már nem tudja kívánni a feleségét. Már bocsánat, de hadd ne tehessünk már erről is mi.

A hasításnak évezredes rosszul programozottság az oka, az persze más kérdés, hogy a nők is beprogramozódtak ezt elfogadva, mivel nem is tehettek mást, sok esetben, ha élni akartak, vagy nem kiátkozottnak lenni egy faluban, esetleg boszorkánynak kikiáltva, esetleg szabad prédának, vagy száműzve, vagy csak olyan nőnek titulálva, akit már tisztességes férfi nem érinthet, rá gondot nem viselhet, gyermekét nem gyámolíthatja. És még sorolhatnám. Pedig csak szabad akart lenni a nőiségében, a létező és valós nemi szerepeiben. Persze nem tudatosan általában, de jól érezve ezt.

Nem gondolom, hogy egészségesebbek vagyunk a férfiaknál, vagy jobbak, Ezek a beteg szerepek kiegészítik egymást és egy ál-rendet, ál-békét, egy társadalmilag elfogadott ál-békét teremtenek, ami azonban nem a szabadság és a valóság igazságán alapszik.

Azonkívül doromboló cica lehetek, ha akarok, de tudatosan annak lenni teljesen más, mint az önértékelés hiányéból fakadóan hányni minden egyes szingli partin ugyannak a fickónak az ölébe, mire a "dorombolás" véget ér. Tudatosság. Ez a lényeg.

Tisztában vagyok vele, hogy nem fogok osztatlan sikert aratni az írásommal, úgy is lehet venni, a bennem élő Amazon :) ír. Aki felvállalja önmagát, amit gondol, amit érez, mint egy férfi, mert az ellenkező nem energiája is mindenkiben megvan, belül. Ezt a szerepet sem tolerálja szívesen a társadalom a mai napig, érdekes módon annak ellenére, mennyire szabadosság vált sok szempontból és kaotikussá is. Amit tolerál, az inkább azok a belénk égetett évezredes minták és tudattalan szabályok, amik már rég nem működnek, de ha biztonságot keresünk a káoszban, mégiscsak sokan ehhez nyúlnak. És ezért élnek boldogtalan kapcsolatokban évtizedekig emberek, minthogy felvállalnák a fejlődést. Mert akkor ki fognak lógni a sorból.

Mert ahhoz, hogy feltörjék a mintát és a szeretetet megtalálva, önmagukat felvállalva, a szerepeinket meggyógyítva kezdjenek működni, és ne a másik félre kenjék a nyomorúságukat, beteljesületlen vágyainkat, ahhoz sok erő és bátorság kell, és nehéz út.

Pedig a megoldás a szeretet és az önfelvállalás. Az hogy alapvetően szabad vagyok. Kurtizán, vagy nevezzük cicának, tök mindegy, akinek van vágya, és nem áldozat sem az ágyban, sem máshol. Amazon, aki mondhat nemet, és választhat, és tudhatja mit akar egy férfitól. Anya, aki képes a befogadásra és az elfogadása és az adásra, elengedésre nem csak a gyermekével, de egy férfival kapcsolatban is. És Szent, a nő tiszta lelke, aki mindentől és mindenkitől függetlenül hallja és éli Isten szavát, aki önállóan kötődik, mint minden élő létező Hozzá. És ennek a négynek (vagy lehet, hogy többnek is) az integrációja.

Én elkezdtem ezeket a szerepeimet meggyógyítani és tudatosan használni . És tudod mit tapasztalok? Hogy csak olyan férfivel érzem jól maga m és azzal tudom elképzelni a hosszútávú kapcsolatot, aki van ennyire tudatos és ő is teszi ezt, a saját szerepei gyógyítását, ahelyett hogy rám kenné, hogy miért nem érzi jól magát velem, milyennek kellene lennem anyaként és nőként, és aki kilepett a régi mintákban való beleragadottságból, és ő maga is JÁTSZATNI ÉS SZERETNI akar.

Ezeken kívül megfigyeltem azt is, hogy egyre több és egyre többféle férfi vonzódik hozzám, és akar velem kapcsolatba kerülni, mióta tudatosodok, én viszont egyre kevesebbet akarok igazán. Tudod, miért? Don Juanokat és nem teljes férfiakat sokat találni. Valameddig és valahova jók. De igazi férfit? Aki legalább tudja mindezt és legalább elkezdte csinálni, és nem keni minden baját a nőkre, és nem fut el az első nehézségben, vagy nem húzódik vissza a könnyű férfiasnak titulált öntörvényűségébe, vagy még jobb a "magszórás" duma... na olyat... hát nem rohangálnak százasával. És ha olyan férfiba botlok, aki még hasít, és persze jórészt nem is tudja, az nem bír elviselni. Persze hogy nem bír, mert ő maga kívánja azt, hogy a szeretője Kurtizán legyen, a felesége Szent és Anya, és a legtöbb férfi az Amazonról hallani sem akar. Mert nem igazi férfi, aki ismerné önmagát és a szerepeit, és már nem a beteg fél-nőkre, kiscicákra és szentekre vágyik, hanem egy igazi, teljes nőre..

Sajnálom, ha bárki érzületét megbántottam, nem állt szándékomban. Nem haragszom én senkire, de talán igen, mégis egy dologra még igen: a tudatlanságra.

Persze, nem kell. Majd még dolgozom rajta.

U.I: A nők betegségeit nem taglaltam itt. Ne képzelje senki, hogy felmentem magunkat. A MI beteg szerepeink csak tüzet adnak a férfiak betegségei alá. Ez mindig is így volt. Ezért is fontos bárkinek gyógyulásra adni a fejét, aki felismerni, legyen nő, vagy férfi.

Ideális partner meg egyszerűen nem létezik. Olyanok vagyunk amilyenek, és szeretni tanulunk. Megismerni és elfogadni magunkat és a másikat. És ha ez sikerül, az maga a teljesség, és már rég nem kell az ideális. Ez a valóság.

Namaszte