Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Örülök, hogy nőtársaim betagozódtak a kérdéskörbe, így érdemes
2013. január 29. kedd, 1:12 | Aditi

Örülök, hogy nőtársaim betagozódtak a kérdéskörbe, így érdemes volt visszafognom magam... :D

A teljesség igénye nélkül, aminek valószínűleg sokan örültök, azt szeretném elmondani itt, hogy mindkét nem képviselői rendesen nyakig vannak a játszmákban, amit ha nem hámozunk le magunkról, akkor nem is találjuk meg a párjainkat, akár ideálisak, akár nem.

Csak egy két dolog a rengeteg hazugságból:

1. Hazugság, hogy bárkinek pedáloznia kellene. Az előzékenység nem pedálozás, a kezdeményezés sem az. A férfinak egészséges férfi-létéből adódóan kellene kezdeményeznie, ami nem zárja ki a finom női kezdeményezést sem, mert egyben egyezünk: mindannyian emberek vagyunk. Ez az, amit a férfiak szeretnek a mai napig elfelejteni, és a nemiségükkel azonosítani még mindig mind saját magukat, mind minket. Ezért is van a második hazugság.

2. A választás a férfiak részéről a külső alapján kell, hogy történjen, mert ez "biológia". Lehet, hogy azok, akik azonosítják magukat a nemiségükkel, ez alapján döntenek, de aztán egyék is meg a választásukat. Na ez általában gondot is szokott okozni. A vonzalom és a vonzó ember, legyen nő vagy férfi nem az arányoktól, és a társadalmilag szépnek, vagy ideálisnak tetszőségtől, még csak nem is a szexuális kisugárzástól az, ami. Ezek csak rész-dolgok, ezért is lehet, hogy kevésbé ideálisnak kinéző nő vagy férfi lehet olyan sármos vagy vonzó, hogy azonnal levesz a lábunkról. És az, hogy egy nő dob e külső alapján függ attól, ő maga mennyire ostoba ebben a kérdéskörben, illetve mennyire bölcs, amennyiben a külső nem a külsőt, hanem valójában a benyomást, az intuíciót, a megérzést, a ráhangolódást jelenti. Amit a legtöbb férfi persze nem ért, hiszen a külsőből indul ki, illetve saját magából. Tisztelet a kivételnek.

3. Mondhatnánk, mi nők, hogy a választás joga is törvényszerű, mert biológia, de szerintem ezen aztán végképp nem érdemes vitázni. De ha már sérelmezik itt ezt a dolgot az urak, nézzük meg, az adás és befogadás, aktív és passzív szerep oldaláról a dolgot. Ugyebár a férfi szerepkörébe nem csak az ágyban tartozik úgy az aktivitás, mint a nőébe a befogadás. A nő alapvetően nyitott (ha egészséges lelkileg is), és naná hogy joga van eldönteni kit enged oda magához és mennyire. De ez a választás semmivel sem több, mint a férfié, amikor kiválasztja levadászás céljából. Bírom, amikor egy férfi a saját gyávaságát próbálja álcázni azzal, hogy a nőket vádolja mintegy az emancipáció betegségének hordozóit. A visszautasítás uraim a játékhoz tartozik. Azt gondolják talán, hogy mi sohasem éljük ezt át? Érdekes egy társastáncban senki nincs megsértődve, hogy a férfi kér fel, ő vezet és a nő alkalmazkodik, majd kibontakozik, amikor teret kap rá. Mint jó táncos mondhatom, hogy a tánc jó esetben maga sem határoz meg minket túlságosan, ugyanis, ha jó táncost találok, én magam is teremthetek az önállóságomnak teret. A jó táncos itt természetesen az igazi férfi analógiája.

4. "Doromboló kiscicák" fent említett esete: az egészséges nőt is körüllengik a férfiak, akiket azonban valamilyen "titokzatos" okból nem nevezünk meg lenéző szavakkal. A férfi nem csak attól férfi, hogy egészségesen vonzó tud lenni, tud gondoskodni magáról, és van tapasztalata az ágyban. A felelősségvállalást és a tiszteletet valahogy mindig kifelejtik a sorból. Az egészséges férfi még mindig egy szexideál és az ideális nő is az a legtöbb ember képzeletében. Sajnos. Pedig az élethez, a családhoz, a túléléshez, az önmegvalósítás, a közösségvállaláshoz, a szép megöregedéshez, a hűséghez - az élethez ennél sokkal több dolog kell, és ennél szinte mindegyik sokkal fontosabb, ami kell. Szégyellem magam a férfiak helyett is, sokszor, mostanában, mélységesen.

És megfigyeltem, hogy a férfiak gyakran jönnek azzal, hogy mert ilyenek a nők, meg a világ....stb. Hát, kérem, uraim, aki ezen az oldalon teper, és még nem tudja, hogy nem azért vagyunk itt, hogy igazodjunk ehhez a világhoz, még kevésbé azért, hogy megmagyarázzuk a saját tudatlanságunk, gyarlóságaink, uralomra törő vágyaink, és félelmeink ezzel a "rossz világgal, és a rossz nőkkel benne", azt igazán nem tudom, mit keres itt.

Szerintem a férfiak sokkal kevésbé vannak azzal tisztában, milyen nőt keresnek, mert legtöbben valóban a felszínből indulnak ki, és a szexnél kezdik az "ismerkedést". Még le is nézik azt, ahogy egy nő keres, pedig a kisugárzás sokkal többet elmond egy emberi lényről, a belső tulajdonságok sokkal fontosabbak hosszú távon és mind közül a szív a legfontosabb, talán, az pedig a viselkedésen, az ismerkedésen keresztül közelíthető meg és az érzékelésen, amit nem a nemi szervünk végez, hanem még a szemünknél is feljebb található érzékszerv.

A magát férfias férfinak tartó, magabiztos és lepedőhuszár pasi meg valószínűleg nem is találkozna velem, mert nem tartozom a "doromboló kiscicák"nak nevezett, önbizalmukban teljesen erőtlen nőtársaim közé. Hálisten sose tartoztam. Vajon miért is lengik pont ilyen lányok körül őket? És vajon miért is erre vágynak?

Az igaz ember sokkal több mint egy szexideál, vagy olyan kiragadott dolgok, amikről itt általában szó volt. és ha valaki nem igaz ember, hogy is lehetne igazi férfi, vagy nő? És ha az, mit számít hogy néz ki, hány gyereket akar, mennyi pénze van, hány menetben szerzett mennyi tapasztalatot eddig élete során, milyen a múltja...stb.stb.stb???

Inkább hagyjuk abba az önmaguknak való hazudozást, és kezdjük el szeretni magunkat és a másik nem képviselőit is.

Namaszte