Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kedves Anikó, Ha jól értettem, Ön azt gondolja hogy csúnya, és
2013. január 25. péntek, 15:31 | Cang (útkereső)   Előzmény

Kedves Anikó,

Ha jól értettem, Ön azt gondolja hogy csúnya, és ha valaki Önre "fanyalodik" az csak sürgősségi és átmeneti megoldást lát Önben, és azonnal lelép ha jobb lehetőségre bukkan.. (az, hogy másra ránéz, még nem jelenti hogy le is akar lépni)

Valóban szép számmal vannak olyan emberek, akik a közfelfogás szerint nem szépek, sőt lehet hogy kifejezetten csúnyák, és (a többség számára) nem kívánatosak. Ápoltsággal, öltöködéssel, kozmetikai fogásokkal, sporttal lehet ezen valamennyit segíteni, sőt érdemes is, de azon a tényen mindez nem változtat, hogy vannak akik szépnek születnek, vannak akik átlagosnak, és vannak akik épp csúnyának.

Gyakran lehet találkozni olyan párokkal, ahol a pár egyike úgymond "szép" a másika pedig kifejezetten átlagos, vagy urambocsá' kellemetlen megjelenésű. Azért ez rop-pant-fu-ra, nem?

A közízlés szerint "jó megjelenésű" emberek bizonyos tekintetben előnyt élveznek, sokszor kapják vissza azt hogy ők milyen szépek és kívánatosak, emiatt (látszólag) nincsenek önbizalmi problémáik, a fellépésük (úgy tűnik hogy) határozott és lendületes. Azonban ha kapnak egy kemény, esetleg igaztalan kritikát, az egész felépített légvár egy pillanat alatt omlik össze, ismeretlen és katasztrofális helyzetet okozva az érintetteknek. Jobb esetben a kritikát figyelmen kívül hagyják, azzal hogy "bunkó vagy" vagy "ezt csak te látod így" vagy "nem is igaz" vagy "most szépen elmegyek egy helyre ahol sokan elmondják, kimutatják hogy milyen szép vagyok, esetleg "shoppingolok" egyet megnyugtatásul" :-) de azért az agyukban még sokáig ott motoszkál a kellemetlen vélemény visszhangja.

Mindez azért van, mert az emberek állandó pozitív visszaigazolást igényelnek a saját minőségükről, vagyis (legalább részben) mások véleménye alapján alakítják ki saját én-képüket. Gyorsan hozzátenném, hogy a külső vélemény nem mindig haszontalan, mert mások olyan dolgokat is észrevesznek, ami felett egyébként elsiklanánk.

A szép emberek tehát LÁTSZÓLAG élik a kényelmes és némiképp öntelt életüket, válogatósak, (azért nekik is megvannak a magukhoz való problémáik), a többiek meg küszködnek a saját és mások ítéletei, gonodolatai okozta végtelen és állandóan megújuló káoszban.

A legtöbb embernek sajnos nincs egy olyan szilárd és működőképes "önértékelése", ami valós alapokon nyuszik, és elég stabil ahhoz, hogy ne ingassák meg a külső vélemények. Amíg az úgynevezett "önértékelés" önmagukról alkotott, csapongó gondolatok összessége, amit részben mi magunk találunk ki, részben másoktól származik (végeredményben ez is a miénk, mert magunkévá tesszük más véleményét) addig állandó kitettségben és bizonytalanságban élünk. A gondolatok, az érzések, ösztönök, mások véleménye úgy rángatnak minket, mint a drótok a marionett bábut.

MI erre a megoldás? Sokan sokféle módon kísérteleznek. Egyesek sajnáltatnák magukat, mások kívánatosak, vagy csillogó külsőségek közt élnek, vagy uralkodók, vagy erőszakosak, vagy feladják magukat és teljesen önzetlen szolgává válnak. Ahágy ember, annyi verzió. Mindezek azonban sérülékeny és erősen átmeneti "megoldások".

Akire az emberek többsége nem úgy tekint mint egy vonzó lényre, az kénytelen a kezébe venni a kezdeményezést, és megteremteni önmaga stabilitását. Ez jó inspiráció, és erős hajtóerő, a kiegyensúlyozottságra és a boldogságra való törekvés a legerősebb mozgatók közé tartozik.

Az öntudatunkat meghatározó gondolatok, érzések csak úgy rendezhetők, ha megtanuljuk befolyásolni őket, mert vagy mi uralkodunk vaskézzel, vagy ők teszik ezt velünk. Ez nem az úgynevezett "ego" elnyomását, leküzdését, ellenségként való kezelését jelenti, hanem azt, hogy megtanuljuk a gondolatokat és az érzelmeket létrehozni illetve megszüntetni. Úgy ahogy mi akarjuk, és nem úgy, ahogy ők spontán felbukkanni kegyeskednek.

Minderre nincs gyors és instant módszer, de számos úton elérhető, Sanyi programjai is jó módszereket kínálnak, de sok más út is rendelkezésre áll. A szellemi fejlődés a kevés, viszonylag stabil dolog egyike az életben, a fiatalság, egészség, gazdagság, család, stb. gyorsan múlandó. Ha sok munka és törődés után sikerül egy stabil értékrendet és egy finomított tudatot kialakítani, "mellékhatásként" vonzóvá is válik az ember, függetlenül a külső megjelenésétől. Ám ekkor ez már nem lesz olyan fontos szempont, hiszen a külső körülményektől függetlenül boldogan és kiegynsúlyozottan élhetünk. Aki mindezt felismeri bennünk, és szívesen részesülne belőle, lehet a társunk, ha akar (és mi is akarjuk) de már nem ő lesz a boldogságunk forrása, hanem a saját belső egyensúlyunk. Mindegy az, hogy 20 vagy 40 vagy 60 évesek vagyunk, egyensúlyba kerülni és boldognak lenni sosincs késő.

Elnézést ha hosszút és unalmast írtam, de gondoltam, talán valamit segít.