Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
A "tökéletes" kapcsolatról
2013. január 24. csütörtök, 10:23 | Cang (útkereső)

A nőknek számos elvárása van a pasikkal kapcsolatban, és szigorúan osztályoznak, válogatnak, aztán talán adnak egy esélyt -nagy kegyesen- a jelentkező, vállakozó szellemű hímnek, ha jó, akkor kaphat egy második próbát, ha meg nem akkor lapát, süllyesztő, további keresgélése a "tökéletesnek".

De ez valóban így van? .. igen is meg nem is..

Szerintem ez csak látszat, amit a nők igyekeznek fenntartani magukról, olyan képet alakítva ki, hogy ők azok akik tudják hogy mit akarnak, listaszerű elvárásgyűjteményük van, és kőkemény következetességgel tartják magukat az úgymond "elveikhez" .

A valóságban a nők nagy része állandó visszaigazolásra szorul arról, hogy ő kívánatos, szép, okos, stb. Mindent megtesznek azért hogy minél több figyelmet vonjanak magukra, ezáltal is karbantartva az önmagukről kialakított törékeny képet, másrészt pedig élvezik a figyelem energetikai előnyet, a megfelelő vággyal átitatott figyelem ugyanis erős töltést hordoz, ha ezt megvonják egy olyan nőtől, aki ehhez egyébként hozzá van szokva, szabályosan elvonási tünetek jönnek létre, figyelem híján a nő szinte "éhezik".

Szerintem sok nő - és férfi is - igazából nem is a partnerével ápol kapcsolatot, viszonyt, hanem az elvárásai és a külvilág visszajelzései alapján saját magával, a saját öntudatával, a másik fél csak eszköz a magáról ápolt kép csillogásának megőrzéséhez. Ez most tudom, kicsit degradáló, de sokaknál erről van szó.

Ezek után a pasikat miért nem kérdezik meg hogy milyen nő kell nekik? Mert a pasik nagy része örül ha Valamilyen nőhöz jut. Az igényesebb fószeroknak esetleg jut olyan csaj aki nem hisztis és idegbeteg, vállalható megjelenése van, és képes értelmes kapcsolatra. Ennyi már elég ahhoz hogy egy nő JÓ legyen.

Köztudomású, hogy kevesebb férfi van mint nő, vagyis a csajok egy részének szükségszerűen nem jut partner, ezek után teljesen irreális a hölgyek fent leírt viselkedése.

Miért van mégis így?

Mint ahogy Ferenc kolléga szerintem igen helyesen kifejtette, ennek az oka a férfiak pedálozó, tetszelgő viselkedése. Ez az az attitűd, amit el kellene felejteni nagyon gyorsan. Ha egy férfi tisztában van a saját értékeivel és hátrányival, elfogadható anyagi színvonalon él és kellő szexuális műveltséggel rendelkezik ( ez utóbbi nagyon fontos, ezen tudatosan dolgozni kell, nem is keveset), és felhagy a nyalizó. pedálozó, idióta minél-előbb-nőt-akarok viselkedéssel, akkor a legjobb csajok is kiscicaként fognak dorombolni a társasásában.

Számos beszámolót hallottam nőktól arról, hogy a férfiak állandó nyomulásást szánalmasnak tartják, az ágyban nyújtott nyúlfarknyi teljesítményüket pedig siralmasnak, vagyis ez két olyan szempont, ami mindenképp átgondolnadó és fejlesztenni való. Az hogy valaki képes erekcióra és el tud élvezni, még nem szexuális műveltség. A szexuáls műveltséghez teljes kontroll kell a saját testünk felett, és kellő figyelem és tapasztalat a partnernő irányában.

Vagyis a nők "válogatásának" az a másik oka, hogy igen kevés olyan pasi van, aki képes egy színvonalas kapcsolatra.

Egy hosszabb távú, komolyabb kapcsolat esetében ennél persze többről van szó, szerintem legjobb ha két szabad és független ember önzetlen és támogató viszonyát lehet megvalósítani, de ez nyilván csak egyféle szemlélet, másoknak más felel meg.

Olyan hogy "tökéletes kiegészítés", meg hogy "másik felem" nem létezik, sokan ezt keresik, de egy másik emberben mindnezek nem találhatók meg. Ez azt is jelenti, hogy a boldogság nem érhető el ezáltal, hogy valamilyen partnerem van. Ahelyett hogy azt gondolnánk hogy "lesz egy jó kapcsolatom és boldog leszek", jobb ha azt valósítjuk meg hogy "boldog és kiegyensúlyozott vagyok, és mindezt kisugárzom a partneremre is" (meg mindenki másra is)