Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
spiritosaurus képe
Párszor már beidéztem ezzel kapcsolatban egy kis mesét, amikor a
2013. január 23. szerda, 21:55 | spiritosaurus

Párszor már beidéztem ezzel kapcsolatban egy kis mesét, amikor a haldokló öreget megkérdezik, hogy hát ennyi év alatt hogy-hogy nem nősült meg? Azt feleli, ő az igazit kereste. "Na de ennyi év alatt nem találta meg az igazit?" kérdezik tovább. Dehogynem, csak az a nő is az igazit kereste... :)

Az a baj, hogy mindenki az ideálisat keresi, miközben mindig az optimálisat kapja, csak az nem elég. Szerintem mindenki tökéletes, ha nincsenek elvárásaink felé. Egyébként is, mit kezdjek egy "tökéletes" nővel? :D Annak semmi szüksége rám :) Ha nem vagyok úgymond "hasznos", akkor nincs is értelme a létemnek abban a szituációban, kapcsolatban.

Szerintem nem is tökéletes férfiról, meg nőről van itt szó, hanem működő kapcsolatról. Nem is kell, hogy párkapcsolatról beszéljünk, pusztán egy egyszerű élőlény-élőlény kapcsolatról is elég. Annyi közhely van tényleg ezzel kapcsolatban, hogy az már szinte nevetséges. Mindenki független, meg szabad akar lenni, de közben meg tökéletes kapcsolatokat is akar. Hogy van ez? :D Elvárás elvárás hátán. Ez a szabadság, meg függetlenség is egy olyan idealista, fanatikus hozzáállás, hogy hihetetlen. Szerintem onnantól, hogy leszületünk erre a síkra, kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy egymástól függünk. Akár emberről, akár állatról, vagy növényről, vagy bármiről van szó. A kapcsolataink által fejlődünk. A szabadság azt jelenti, hogy szabadon választott rabság. Amint el tudod fogadni, hogy a rabságodat te magad választottad, és senki sem kényszerít rád semmit, szabad vagy. És egy felelősségteljes, életrevaló ember. Onnantól minden kapcsolatod az életedben tökéletes lesz a maga tökéletlenségével együtt. Onnantól nem feltétele az örömödnek, hogy a másik milyen, mert annak örülsz, hogy olyan, amilyen. :)