Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Szerintem ezek a megérkezések is csak egy egy flash az
2013. január 17. csütörtök, 11:48 | Aditi   Előzmény

Szerintem ezek a megérkezések is csak egy egy flash az összképben, és a gyakorlathoz vezető út nem ez, legfeljebb ez ( a mélyre ásás) támogató lehet benne. Pont ez a spirituális tévedés egyik fajtája.

A nyúl ürege számomra végtelen, éppúgy, mint az út "felfelé", a "felső én" stb irányába, ahogy Jaguár nevezi.

A valóság középen van. Kint és bent egyszerre, lent és fent egyszerre, ami csakis a gyakorlatban a levésben, a testben és ebben a pillanatban tetten-érhető, tapasztalás által. Mást kérdés, hogy ez a tapasztalásunk is általában részleges, éppen azért, mert megosztjuk a figyelmünket, a tudatunkat, és inkább csak "fel", vagy "be", vagy "le" figyelünk, ahelyett hogy kontemplálnánk, mint gyerekkorunkban, még, többségében.

Az összes részünk együtt működik, és amikor egyikbe beleveszünk, ki lehet ásni magunkat belőle, katarzisunk is lehet, és megkönnyebbülhetünk. Eljuthatunk a "végpontig". De az csak egyetlen végpontja a nagy körnek, még inkább gömbnek, amik vagyunk. Ezért a végtelenségig csinálhatjuk ezt, akkor sem leszünk "középen". (Ezt az első leckén tanultam amit egy spirituális tanítónál hallottam, milyen érdekes, most, 3-4 év után jutottam el a tudáshoz. Értem és tudom élni.)

Egyszer tanultam és már igaznak vélem: minden, amit az elménkkel csinálunk elsősorban és nem a tudatunkkal amit csakis a cselekedeteken keresztül tapasztalhatunk (mint pl a tiszta figyelmet), az nem a lelkünk vagy a szellemünk még, az még az ego és az azzal való foglalkozás. Az ego nem tud a végtelenhez kapcsolódni, és csak a végtelenségünkkel tapasztalhatjuk az egész mindenségünket.

Csakhogy ezt nem elég megérteni, és csinálni AKARNI. Csinálni kell.

Újra elsősnek lenni, bevállalni azt, akik vagyunk, és továbblépni a tudás palotájában való megtorpantságból. Elengedni az elme irányítását, a gondolkodást, az elemzést, a különböző ilyen típusú technikák gyakorlását.

És újra élni, teljes erővel, teljes bátorsággal, harcra készen, szembe nézni a kihívásokkal. Sírni ha sírni kell, nevetni, ha lehet, és átmenni a nehézségeken, egy másik elfogással, egy másik tudással, a puttonyunkban: hogy mindennek oka van, még ha nem is kell azt ismernünk, feltétlenül.

Csak gyakorolni a bizalmat, a szeretetet, az alázatot, a türelmet, a félelem legyőzését, a hitet, és elhinni, hogy az élet csodálatos a maga egyszerűségében, a maga anyagi köntösében. És azzal foglalkozni, ami a dolgunk, a mi dolgunk - minden nap.

Namaszte