Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Teremtő tudatunk és egonk
2009. július 06. hétfő, 16:51 | Aditi   Előzmény

Bocsássatok meg ha bonyolult voltam.

Ugyanakkor szerintem nagyon fontos tisztázni mi az ego és mi nem az, annyira, hogy csak akkor vagyunk képesek a szellemünk tudata szerint cselekedni akár gondolkodás nélkül is, vagyis azzá válni, akik a képességeink szerint valójában vagyunk és szeretettel élni, ha már nem visznek félre minket a világból összeszedett gondolatok, a tudatalatti elnyomott gondolatok, félelmek és töltések, hiedelmek....stb.

Ehhez MEG KELL ÉRTENÜNK a világunkat. Hogyan működünk. Milyen tudatok összefogása dolgozik bennünk, amelyek mind-mind gondolatokat vonzanak és azokkal dolgoznak. Miből áll össze az elménk és hogyan dolgozik. Mi az alá-fölé rendeltség egészséges összhangja.

Csak ha ezeket megismertük és megtanultuk megfigyelni, és összehangolni (vagyis hagyjuk működni ami jól működik, és alá-fölé rendeljük azt ami alul-, vagy felül-működik), akkor csendesedik el a KÁOSZ.

Annak az a biztos jele, hogy NINCS TÖBB KÉRDÉSÜNK.

Kérdés addig van, amíg kétely van.

Az élet tapasztalat és megismerés. Ahhoz hogy tapasztaljunk van testünk, lelkünk, ahhoz hogy megismerjünk, vannak érzékeink, elménk. De ez a folyamat a figyelmen keresztül zajlik. Csendes figyelmen keresztül. Az pedig a tudat képessége. Az elme csak szolgálja (jó esetben) a tapasztalást. Nem kérdez, csak szortíroz és csak azokban a dolgokban, amik az ő dolga. A testi fiolyamatok nem tudatos irányításában. Jó esetben ő amolyan őrmester. De a főnők minden eseteben a tudat.

Ezért lehetséges egyáltalán a gondolatok irányítása. Agykontroll. Ha azt gondoljuk baj van, az elme automatikusan bajt csinál. (ez a negatív gondolatokkal való programozás). Ha van valami testi tünetünk de azt mondjuk a tudatunkkal, valamelyik tudati technikával (meditáció, agykontroll, programozás, bármi) hogy "MINDEN JÓL MŰKÖDIK", akkor az elme megint csak "csekkol" és ha nem stimmel a dolog, elkezdi helyrerakni. Mert az elme minden esetben a tudathoz igazodik. Mert a tudat a főnök. Így már érthetőbb?

És ez csak egy példa volt a működésünkből. Ahogyan TERMÉSZETESEN ÉS MEGVÁLTOZATHATALANUL MŰKÖDÜNK. Az elme az elme. A tudat az tudat. Az ego az ego. Az hogy ezek vannak, és hogyan működnek, nem a te döntésed függvénye. Amin változtatni lehet az az, hogy megismered e ezeket a szinteket és a természetes hierarchiának megfelelően rendezed e el magadban tudatosan a működést. Ezzel kijavítod a hamis hangokat a szervezetedben (testi gyógyulás), a tudatodban (szellemi gyógyulás), a lelkedben (pszichés, lelki, érzelmi gyógyulás) is. Az egész lényedben. Ez az EGÉSZ-ség.

A kétely bizonytalanságból, nem-helyén lévőségből származik. Addig kérdezünk, amíg bizonytalanok vagyunk, mert még nem tökéletes összhangban működünk a megismerés folyamatátban. Valójában nem a külső dolgok érdekelnek, hanem az, amit helyre kell raknunk ahhoz, hogy létre jöjjön ez az összhang belül. Azután csak tapasztalunk és megismmerünk. Tárolunk. Nem kérdezünk és nincs bennünk kétely. Mert ismerünk. ismerjük magunkat, és az tökéletesen elég ahhoz, hogy jól éljünk.

Amíg nem jutunk el a kérdések elengedésének természetes szintjéig, addig, valóban, részlegesen helyénvaló, ha kérdezünk. Mert az elme nem nyugszik, ha nem ért valamit. Így működik. Ezért szokták a mesterek azt mondani, hogy az elme kérdései és válaszai a híd a nem-tudás a tudatosság között. De amint átérünk a hídon, nem kérdezünk többé. Csak élünk. tapasztaunk. örülünk és szeretünk. Mert elfogadókká váltunk. Szerető lényekké.

Az ego eddig nem is említettem. Nem véletlenül. Mert a természetes működésünk folyamatában az ego NEM VESZ RÉSZT IRÁNYÍTÓKÉNT. És bizonyos, fent már említett tartalmai bizony nem árt, ha TÖRLŐDNEK, VAGY ELPUSZTULNAK. Ha te szeretnéd szeretgetni, meg társadnak tekinteni az indulataidat (mert csakis az ego tárolja ezeket) meg a nem tudatos elnyomott félelmeidet (mert azt is) meg az előző életedből hozott karmáidat (mert azt is), akkor tedd.

Az ego teljessége valóban illúzió. Ha szívvel és tudatosan élünk, nem azt jelenti hogy nem éljük meg a testünket meg a tapasztalatainkat, mert "elpusztítjuk" az illúziókat. Hanem azt, hogy HASZNÁLJUK az illúziókat. És a tudatszintünk tudatos megválasztásával kitisztítjuk mindazt, amire nincs szükségünk. És hatalmat (tudati értelemben) szerzünk minden felett, amire van.

Így lehet átsétálni a tűzön. Amíg azonosítjuk magunkat a testünkkel, addig nem tudjuk jól használni. Ja jelentkezik egy tünet, azt hisszük ki vagyunk szolgáltatva neki. Ha tudatosak vagyunk, tudjuk, hogy mi adjuk az utasításokat az elménknek, aki rendezi a test dolgait. Ezen az úton el lehet jutni egy olyan szintre, amikor már annyira nem azonosítod maga a testeddel (vagyis feloldottad az ego illúzióját, miszeritn létezik az anyag), hogy átsétálsz a falon... stb... Ez tök logikus. Semmi misztika nincs benne.

Persze az ego ilyenkor ellenkezik, mert programja a félelem. De légy tudatos, és VIZSGÁLD MEG amiket itt olvasol. Járj utána, szerezz információt. Kis dolgokban próbáld ki. Ebben a folyamatban MEGTAPASZTALOD a tudatod erejét, a VALÓSÁGOT, hogy CSAK A TUDAT VAN VÉGSŐ SORON, és fokozatosan FELOLDOD AZ EGOT. nem azét, mert az ellenséged, hanem azért, mert egy következő szintű tudatosságra lépsz. Megérti az elme, felfogja a következő szintű tudatosság működési elvét, és átadja a stafétabotot a tudatodnak, a szellemednek.

Olyan értelemben, hogy ha nem teszed meg a tudatszint-emelkedést, akkor beteg leszel, meg legyőznek a félelmeid előbb utóbb (az egód valósága), valóban nem a társunk az ego. Vagy ellenségünk. Tök mindegy minek nevezzük. A lényeg, hogy tudd, amíg nem te vagy az úr, nem szolgál téged, az életed, az egészséged.

Az elméd igen. A tudatosságod igen. A benned élő tudatszintek igen. Az ego nem.

Az ego folytonos "kezelésre" szorul,. hogy szolgáljon. És van még egy "rossz" hírem. Az ego a legtudatosabb embereknél sem tűnik el soha. Kitörölni nem lehet a programokat. Egy részüket át lehet írni a gyakorlat szintjén. Egy részük azonban mindig ott van, mert a lényünk egéssze a Mindenség egésszének szerves része. Az anyagi létezés kapcsolódik és létezik az anyagi síkon (rezgések formájában), amíg élünk. és így tovább a többi,.... A tudatosság és a nem-tudatosság között csak annyi a különbség, hogy a tudattal magasabb szintről szemléljük a létezésünket. Tudjuk, hogy rezgések vagyunk, és tapasztalataink csak illúziók. Minket szolgálnak, és istent. De illúziók.

Ez a tudat megváltoztatja az egész életet. Fokozatosan átveszi az egotól az irányítást, és egyre nagyobb részét a lényünknek képesesek leszünk uralni. Meggyógyíthatjuk a testünk, kitisztíthatjuk a gondolataink, a tudatalatti érzelmeink, töltéseink. Megírhatjuk az életünk új történetét.

Mert teremtők vagyunk. De amíg az egonkat szolgáljuk (azt a világképet, amit ő gyártott az összes ragaszkodással, félelemmel, tudatalatti tartalommal), addig azon a szűrőn keresztül teremtünk. Ha azonban ilyen módon átvesszük az irányítást, és megtisztítjuk a szűrőt, akkor azt teremtjük, ami jó nekünk, és összhangban van a világgal. Isteni szeretetet Isteni szeretetünk és tudatosságunk hatalma által. Ez a megvilágosodás. Ennek kellene bekövetkeznie a fordulóponton. És csak az egyéni döntéstől függ: aki megismeri a működést, hajlandó tanulni és elfogadni, hogy az ego és a szellem útja két különböző irányba vezet, keres megerősítést, vezetőt, és elkezd dolgozni azon, h átvegye az irányítást saját tudata ereje által, az hozzájárul az emberiség felemelkedéséhez. Aki hajlandó megvívni a belső harcot. Aki nem, az a nehézségek idején összeroppan. Mert az egoja nem megismert tudat-tartalmai fogják irányítani. Úgy, hogy észre sem veszi. Mert az elme nem képes feldolgozni /elviselni ekkora változást egyidejűleg a világképben.

Tudom, kicsit ellentmondok azzal, hogy "higgyétek el" de annyira szeretném, ha ráébrednétek, én tapasztalom, milyen kilépni az ego karmaiból. Minden napom ezer üzenetet küld erről, minden nap újabb és újabb felismeréseim vannak azzal kapcsolatban, mikor cselekedtem a szívem, és mikor valamilyen más motiváció alapján. Nem olyan egyszerű a megélés elsőre, mint amilyen valójában. Amikor azt érzem, már uralkodom, és észreveszem az egóm csapdáit, folyamatosan hallom a belső hangot, és napok telnek el, hogy egy csodálatos világgá vált életben élek, ahol a szívem által cselekszem, történik valami , egy nagyon apró dolog akár, és egy perc múlva rájövök, hogy elvétettem. Nem azért, mert akartam, hanem mert lankadt a figylmem. vagy jött egy olyan ego-tartalom, amit nem is ismertem. és a tettemben szembesülök vele. Ez a valódi önmegismerés, azt hiszem. De nem csak megismerni kell magunkat. Az csak az első lépés. Át kell állni a tudati működésre.Igaz, amit a mesterek mondanak, az ego folyamatosan lesben áll, és rá akar venni arra, hogy úgy élj, ahogy addig, Mert ezt szokta meg. Ez a kényelmes. Ha irányíthat.

Tudjátok, az az igazi baj, hogy a nyugati civilizációban eltárolódott az egoban a nem-élet számos önromboló programja. Ez az, ami miatt Indiában (csak egy példa) csupa nyitott, örömteli emberrel találkozunk, bármilyen körülmények között is élnek. Ők tudnak szeretni, nem kell hogy tudatosak legyünk ehhez alapban, ha a kultúránk életre, az életünket irányító erőkben való bizalomra, szabadságra nevel. Mert akkor ez tárolódik az egóban. És bár nem lesz tudatosabb ennél, aki nem lép magasabb tudatszintre, és más dolgoknak továbbra is rabja marad, de legalább örömmel él. Szeretettel. Elfogadással.

Az igazi börtönünk a saját elménk fogsága. Az ego a börtönőr. Lehet, hogy nem tetszik, de attól így van.

A természetes fejlődés része az ego kialakulása, majd fokozatos szolgálatba állítása a tudatosság ereje által. Aki ezt megeszi, kiszabadul a saját maga-gyártotta börtönéből. Aki nem, fogoly marad. És mehet osztály-ismétlésre.

A nehézség mindig áldás. A nyugati ember sokkal több "rossz" karmát, a tudatban tárolt önromboló programot hozott le, mint a többiek. Sokkal kevésbé egészséges. Sokkal agresszívebb. Gondoljatok csak bele, mióta megy ez így. Most, máshol is gyarapodnak az ilyen leszületések. Ha mi megtanuljuk uralni az egónk, és a szeretet szolgálatába állunk, hatalmas erőt mozdítunk meg ezzel. Ezt jól tudják azok, akik egyre szorosabbra húzzák a hurkot az anyagi életünk irányítása által. Amíg valaki az ego rabja, azt hiszi meghatározzák őt a dolgok. Az anyagi dolgok, az érzelmi dolgok. A gondolatok.

Valójában nem így van. Hanem fordítva. A tudatunk, a tudatosságunk határoz meg minket. Ez a teremtés törvénye. Ha valaki erre ráébred, azzal félig megvilágosodott. Ha megvalósítja, azzal szabaddá válik. Soha senki nem tudja megfélemlíteni a gazdasági helyzettel, az adókkal, a reklámokkal, hazugságokkal, a gyógyszerekkel, a betegségekkel, a halálról szóló híresztelésekkel, az egész-ál világgal. Soha többé nem tudja elhitetni vele, hogy neki muszáj itt élni és így élni. Mert nem csak bízni fog isteni erejében, de maga alakítja a sorsát. Nincs kiszolgáltatva senkinek. Soha többé.

A szabadság az egónk fogságából való szabadulás.

A gazdasági élet szálait világ-szintjén kezükben tartó erőknek ez nagyon rossz hír lenne. Többé nem tudnának manipulálni bennünket. Irányítani. Kizsákmányolni. Szolgákká tenni.

Csak az egot lehet manipulálni, mert a csak abban van félelem.

A valóság az, hogy minden élet bőségre, jólétre, békés lelki életre, szabadságra, szeretetre született. és ezt képes megvalósítani.

Megvan mindened? Biztonságban érzed magad? Békével és örömmel telt a lelked minden percedben? Azt az életet éled, amire vágytál, amiben megvalósítod képességeidet, és magad és emberek sokszázait, ezreit, esetleg milliókat szolgálsz? Amit örömmel végzel, és egyre több az energiád hozzá? Teljesen egészséges vagy? Szabadnak érzed magad? Úgy érzed bármit megtehetsz, ami önmagad egészségét, örömét, jólétét szolgálja, és nem árt másoknak? Boldog vagy?

Ha ezek közül egyre is nem a válasz, akkor még mindig az egód és ez által a mártix rabja vagy. És ne mondd, hogy ezért, meg azért. Azt az ego mondja. Hogy ne kelljen vállalni a felelősséged a saját tudatosulásodért. Hogy ne változz. Belülről. Mert akkor elveszti az irányítást. Szabad leszel, és azzal élni kell tudni. Az valami teljesen új. És az újtól retteg az ego. A tiszta tudatod, Isten a végtelen szabadság. A végtelen öröm. A végtelen bőség. A végtelen alázat és bölcsesség. De nem a világ, az emberek felé irányuló alázat. Hanem a tudatod teremtő ereje iránti alázat. Hogy jót teremts.

Itt és most megvilágosodhatsz. Semmi sem kell hozzá. Csak a tudatosságod.

A teremtő erő működik bennünk folyamatosan. Ha akarjuk (ego:harmadik csakra szintje), ha nem. Ezért jobb megismernünk, és a teremtés magasabb tudatszintjeit szolgálnunk, mint a saját akaratunkat, elképzelésünket az alapján, amit eltárolt az egónk. És folyamatosan FIGYELNI MINDEN IRÁNYBA.

Remélem, most világosabb voltam.

Namaszte