Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
KULCS AZ EGOHOZ. Szeretettel, Nektek! :)
2009. július 05. vasárnap, 22:32 | Aditi

Végre! Köszi a kérdést!

Az előbb olvastam egy bejegyzésed, és ahhoz nem volt hozzáfűznivalóm (teljesen helyén volt), és kissé szomorú voltam, h nem "cseveghetek" veled... :)
Sokat tanulok a meglátásaidból.

Végre én jövök... :) Na, ez voltan "ÉN" (az egóm :)

És most jövök "NEM-ÉN":

Persze hogy nem kell elutasítani. De nem azért, mert azt kell élni, vagy mert abban van az élet, a megváltás, a szeretet, az öröm. Mindezek nincsenek benne. Mégis ahhoz, hogy továbblépjünk a tudatosodásunk útján képessé kell válni "megszelidíteni" az egónk. Szolgálatba állítani. És ezt csak úgy tudjuk megtenni, hogy elfogadjuk és megismerjük.

Az egyik alapvető Univerzális Törvény, az elfogadás erre az esetre is (mint ahogy minden esetre!) érvényes. Ha egyszer nincs jó és rossz, akkor hogy lenne az ego éppen valamelyik? :)

Az ego is egy tudat-tartalom. Ennek is megvannak a törvényszerűségei, hogyan jön létre. És mit jelent az, magasabb tudatszintre kerülni, és miért jó az nekünk. Az ego az elme poláris működése alapján leképezett világképünk. Amely, természetszerűleg hamis. Hiszen a világunk az egység. A minden az, ami. De mivel a poláris valóságunkat az elme segítségével tapasztalhatjuk (csak így jöhet létre a tapasztalás, mert a valóság az, h az egész világ rezgések, energiák sokasága), ezért annak természete szerint a dolgokat ilyennek meg olyannak tapasztaljuk.

A fémkanál a fémkanál. Nekem jó, mert van mivel ennem a kefírt. A kefírgombának meg rossz, mert ha érintkezik vele, megöli. (Ez tényleg így van). Innentől kezdve a fémkanál nekem sem jó a kefír elkészítésénél, mert előbb utóbb megfosztom magam a fincsi kefírtől... :)

Az arzén rossz nekem, mert ha megeszem, meghalhatok. Nagy Sándornak jó volt, mert éveken keresztül megvédte az ellene áskálódó hatalom-lesőktől az életét. Hozzászoktatta a szervezetét ugyanis. :)

A nagy sámánok, meg bizonyos más utak beavatottjai egyik beavatásnál kígyómérget isznak. Hogy elég erős e a tudatuk. Akinek igen, annak jó a méreg, mert megerősítette a tudásában, az útján. Boldog, hogy idáig eljutott és a szellemi hatalom egyik állomásán megmérettetett. A másiknak rossz, mert belehalt.

és még folytathatnám...

A dolog odáig terjed, hogy ha egészen elfogadóak tudunk lenni, a hideg sem árt, meg a meleg sem. Legendák szólnak arról, hogy a tűzben nem ég meg valaki. Meg arról, hogy ha akar, eltávozik a magából vett isteni tűz erejével egy pillanat alatt. Elég jó halál a test elhagyását megszenvedő lélekhez képest... :) A Tibeti szerzetesek egy szál ingben sétálgatnak mezítláb a jeges, levegő nélküli fennsíkon. Nem véletlen, h jó sokáig tudták őrizni a szent tudását... Ismerek olyat, aki nem oda született, és nem igaz, h "hozzászokott a szervezete". Egyébként elmondása szerintem ehhez nem lehet hozzászoktatni a szervezetet. Csak felülírni az asztrálist a szellemi tudattal.

A valóság az, hogy a világunk rezgéstartományok összessége. Az, amit tapasztalni vagyunk képesek ennek a rezgéstartománynak a poláris-ként működő része. Ezért van az elme, amelyik szintén polárisan működik (a dolgokat, kettős, ellentétes kategóriákba sorolva tapasztalja és CSAK ÚGY KÉPES RÁ), hogy tapasztalni legyünk képesek ezeket a rezgés-tartományokat. meg tudjuk fogni a dolgokat, fizikai szemünkkel látni tudjuk a színeke...stb... Valójában a kezünk egy rezgés-halmaz , meg a tárgy, amit érintünk az is. A tudat, amely ezen a szinten is felfogja a valóságot nem az elme. Viszont át lehet vele sétálni a falon... ahogy ezt meg a kínai szerzetesek csinálták...

Csodák nincsenek. Csak a valóság látásának képessége. Ehhez viszont meg kell érteni a működést.

A poláris világ "születése" a Bibliában a "és lőn a fény" résznél található. A Tarotban a második Árkánum, a "Főpapnő" metaforizálja a dolgok kettős jellegét. A kettes szám is ennek a szimbóluma, analógiája. De a kettő az egyből lesz. Az egy szétválik fénnyé és sötétté, a tapasztalható világunkban mindennek megtalálható az ellentéte. Nem is képes semmi létezni az ellentéte nélkül... De csak az asztrális (anyagi, , testi-lelki) világban. És természetesen bennünk is van két szint ami így működik alapvetően. A testünk és a lelkünk. (Gondolatok, érzelmek.) de csak amíg rá nem ébredünk és meg nem tapasztaljuk harmadik szintünket, a szellemet.

A két világ között az a lényeges különbség, hogy az alsó kettő a polárisban van, míg a szellemi szintű létezésünk már bekapcsolódik az Univerzális egység-tapasztaásba. De mivel az elménk olyan, mint az alsó kettő szint, a harmadikat nem az elménkkel fogjuk tapasztalni, illetve az elmét megfelelő működésre kell megtanítani ahhoz, hogy a két-ség világának tapasztalása mellett képessé váljon az egység tapasztalására is.

Ez azért nem kis feladat, mert eddig CSAK KÉTFÉLEKÉPPEN tapasztaltuk a világot. Csak polárisan. Ez a kulcs. Bár a szellemi világ valójában magában foglalja az alsó két világot, hiszen az előzőből lett az utóbbi, de (és ez a lényeg) a két világ MÁS TÖRVÉNYEK szerint működik!! Hiszen az egyik egy, a másik az egyből lett kettő. Hogyan is működhetne ugyanúgy? Az elmét meg kell tanítani rá...

És itt jön a titok, a tudás almája :) :

Mivel az elménkkel ALULRÓL kezdtük megtapasztalni a létező valóságot születésünktől fogva, eleinte nem NEM IS tudunk azokról a dolgokról, amiket nem polárisan élünk meg!!!

Tudat alatt igen, ezért látják a kicsit az aurát, meg minden, ők még kapcsolatban vannak a szellemivel, mert nem váltották le a poláris tapasztalásaikkal az egység-tapasztalásukat. De mivel az egység tapasztalásunk tudatlan (nem tudatos), a tudatunk legmélyebb részén van, a poláris világ tapasztalásában viszont egyre tudatosabbá válunk (ettől vagyunk emberek), idővel kialakul a szakadék a két tapasztalás között.

De nem baj, sőt ez az emberi életút természetes része. El kell választódnunk az egység-tapasztalásunktól, mert csak így tudjuk tudatosan újra megtapasztalni! Ennyi az egész játék lényege! Megtanítani az elmét máshogy működni, hogy a csecsemőkori természetesen ösztönös érzékeléssel ellentétben, ma saját magunk, a tudatunk erejével, az elménk "beállításával" képesek legyünk egységünket tudatosan megélni!!!

Az embert tudatossága teszi emberré és emberivé.

Ezért valójában csak az egónk áll az útjában annak, hogy a harmadik világot megtapasztaljuk, az egységünket megéljük. A Tudatosságunknak erre a fokára (szellemi szintű tudatosság) lépjünk. Mert egy olyan világot rak össze az agyban, amely jóból és rosszból, sötétből és fényből, ellentétekből áll. Ami igaz is egy bizonyos tapasztalási szinten, egy bizonyos fokon. De a szeretet megtapasztalásához például nem elég. A szeretet nem logikus, és nem lát ellentéteket. Szeretet csak a szellemi világban létezik. csak akkor nem választunk el, ha szeretünk. Csak akkor vagyunk képesek a dolgokat a helyén látni, olyannak látni amilyenek ítéletek nélkül, ha szeretünk.

Az analizáló elménk folyton ítél. Mert így működik. Így tanul. Így tudja elválasztani a dolgokat. Ez ilyen, az olyan. Ez szép, az csúnya. Ez hideg, az meleg. Pedig lehet hogy számomra egyik sem. Egy idő múlva "logikusan" összeilleszti az információkat az ismeretek alapján: "Az sötét bőrű, tuti hogy terrorista." Ez az "intellektusunk..." ::Elég gáz, de ez van. Az analizáló elme jól teszi a dolgát. Mert az a feladata, hogy megvédje a testünket. Attól, hogy amit még nem vagyunk képesek magasabb szinten érzékelni, és kezelni (függetlenné válni a meghatározottságainktól, programjainktól), ne ártson a testünknek.
Pl. Nagy Sándornak nem árt az arzén. De az én analizáló elmém jó hogy "rosszna"nak minősíti és megóv attól, h kipróbáljam... :) (Egyenlőre...)

De meg kell érteni, hogy a tudatszinteken következő szint, a szellemi tudat, amely képes a dolgokat egységben szemlélni, és nem választ el semmit semmitől, felülírja az alsóbb világok törvényeit.... EZ A VARÁZSLAT!!!. Semmi hókusz- pókusz. Hiszen abból teremtetett a két alsó. Persze hogy nagyobb az ereje. Ezért lehetséges, hogy függetlenné vagyunk képesek tenni magunkat a hidegtől. Megrázzuk magunkat és már nem is fázunk, ha arra van szükség. Ezért vagyunk képesek dönteni. A tudatunk dönt a poláris megéléseink között. Ezért vagyunk képesek uralni (nem elnyomni, az nagy különbség!) az érzelmeinket, kitisztítani a gondolat-világunkat. Ez mind mind a szellemi tudatosságunk gyakorlása.

Ezért ez a kulcs ahhoz, hogy meghatározottságainkból, ragaszkodásainkból, félelmeinkből kiléphessünk a szeretet megélései felé. Merthogy ez még nem minden... Ugyanis az egónk a világról alkotott hamis kép megéletésén kívül a hamis világképünkből adódó, a lélektestben eltárolt töltéseink összessége is. Az összes indulatunk, jó és rossz, az összes gondolati ítéletünk ott duzzad. Amit a reagáló elménk gyártott automatikusan. Mert így működik. Őt is szolgálatba kell állítani. Reakció helyett megtanulni elfogadni.

Amíg csak polárisan tapasztaltuk/tapasztaljuk dolgainkat, és a világot, addig a reagáló elménk uralkodik felettünk. Hiszen egy olyan világban, ahol különállóak vagyunk, ahol vannak jó meg rossz emberek, ott ugyebár MEG KELL VÉDENI MAGUNKAT, meg JOBB FÉLNI MINT MEGIJEDNI. Az ember fél attól, ami félelem keltő, mert nem tudja hogy minden félelem benne van, és ha megtanulja olyannak látni a dolgokat, amilyenek, tudni fogja, hogy a másik saját döntéséből adódóan "rossz", többé nem veszi magára, asztrális szinten elválasztja magát tőle. Az empátiára, a szeretere csak így lehet képessé válni. Amikor felismerem azt, hogy a bajaimnak nem más az oka, és hogy az okot fellelve tovább léphetek a megoldás felé, amikor megtanulom érzékelni a világot egy olyan tökéletes rendben zajló létezésnek, amelyik nyitott számomra lehetőségeiben, és nem várok el senkitől semmit, mert bizalmam az egység-intelligenciájába vagyok képes vetni, akkor van esélyem a szeretet megtapasztalására.

Ez a szellemi szintű tudatosság kulcsa. És akkor azt tapasztalom, hogy MINDEN ott van és mindig is ott volt körülöttem a boldogságomhoz. Csak tudatosságom foka, lelki, érzelmi, gondolati tisztaságom határozza meg, mennyire tudok boldog lenni. Semmilyen más, külső dolog nem tud tartósan azzá tenni.

Egyébként csak energia-harc folyik. Mert az asztrális energiák végesek. Hiszen anyagiak. Múlandók. Még a lélek energiái is. A test egy életre szól. A lélek sokra, de aztán lecserélődik. A gondolataink, érzelmeink egy ideig tárolódnak az auránkban, hogy amikor újra leszületünk legyen esélyünk megtapasztalni ragaszkodásunk, félelmünk tárgyát, és kitisztítani...

A szellemi világban az energia folytonosan áramlik, és a megéléssel egyre több lesz!! Mert ez a természete. Ezért tud teremteni. A SZERET-ENERGIA SOSEM FOGY EL. A szeretet energia sosem fogy el. Innen lehet megkülönböztetni a tiszta érzelmeket az ego "szeretésétől". Szeretlek, mert olyan szép a szád... Aztán, amikor már egy kicsit ráncos, elmúlik a szerelem... A tiszta érzések SOHA NEM MÚLNAK EL. feltétel-nélküliek, mert nincs félelem és elengedőek, mert nincs ragaszkodás mögöttük. A szeretet-energia az, amely fenntart a halál után. MERT ÖRÖK. Ez a természete. Pont. Aki a szeretettel azonosítja magát a tudatában, az érzékeli a halál utáni létet, és magasabb tudatszintre lép. Aki az asztrálissal, érzelmekkel, gondolatokkal, annak megvilágosodik, hogy elvétette... és kezdheti az egészet elölről...

Minden "rossz" az asztrális meghatározottságunkból adódik. Az egónk nem enged a világképéből, amíg az elménket meg nem tanítjuk tapasztalni a szellemi világot, a szeretet. Addig elveszi az energiát, mások asztrális energiáját, mert máshogy nem tud élni. Ezt tanulta. Elvár cserébe azért hogy ad. Anyagi "biztonságot" akar teremteni. Ha bántják, visszavág. Nehogy már elvesszen az az energia. Ebből van az összes háborúnk. Az összes szenvedésünk. Abból, hogy az egónk az anyagi világgal azonosít bennünket, és nem engedi át az irányítást a tudatunknak. Foggal körömmel. HISZEN FÉL A HALÁLTÓL. Joggal. Ő ugyanis tényleg elmúlik. Mi viszont nem. És ezt meg lehet értetni vele. A tapasztalásaink által. Megszelídül, és feladja az irányítási vágyát, amely félelmekből, és ragaszkodásokból adódik, amint megtapasztalja, hogy jobb a testnek és a léleknek is a megélése ha a szellem, a szeretet irányít.

Ez az igazi harc. De nem ellenszenvvel, elutasítással kell harcolni. Szeretettel. Elfogadással. Alázattal. Értelemmel. Figyelemmel. Tudni kell, hogy nem mi vagyunk azok, akik harcolunk, csak szegény egónk. Tudni kell, hogy nem mi vagyunk betegek. A tudat nem beteg. Csak hamis ítéleteink, az egónk mélyén, a tudatunk mélyén tárolt félelem-blokkok betegítik a testet. De a tudatunkkal idővel képessé válunk legyőzni minden illúziót, meglátni a valóságot. És folyamatosan fenntartani a szeretet tudatállapotát. Amely gyógyít, és felemel, szabaddá tesz, függetlenné, és jó értelemben alkalmazkodóvá.

Az egó a gőg, az irígység, a félelem, a gyűlölet, az alázattalanság, a lázadás, az ellenszenv, az undor, a gyilkos ösztön, az ellenállhatatlan vágy, a sóvárgás, a kéj, a manipuláció, az okoskodás, a betegség, a feltételes szeretet, a hiányérzet, a bánat, a fájdalom, a szenvedés, a harag, a kritika, a birtoklási ösztön, az elvárások, az ítéletek, a bíráskodás, az el nem fogadás, a kétely, a bűntudat, a kegyetlenség, az önzés, az elválasztás minden formája. És ez még SEMMI.

Az emberi ego a világon elképzelhető összes rosszra képes. És egyedül csak abból adódik, hogy a dolgokat egymástól elválasztva tanultuk meg látni. Csak az egység helyreállítása, a szeretet megtapasztalása tesz képessé arra, hogy elkezdjük megtisztítani magunkat a világunk hamis látásától, és máshogy kezdjük élni az életünket.

Tiszta szeretetben. Őszinte elfogadással. Alázattal. örömmel.

Van még valakinek kételye azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kéne viszonyulnunk az egóhoz?

;)

Köszönöm Neked, kedves Szürke!

Namaszte