Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
gondolatok
2013. január 03. csütörtök, 18:49 | Látogató (útkereső)

Kedves Katalin, Kedve Erika,

Olyan jó és gondolat ébresztő soraitok vannak, hogy válaszolnom kell.

Katalin, még nem tekintettem meg a weboldalad, de megfogom. Elöljáróban, a meditációkkal és azok különböző változataival már több alkalommal "próbálkoztam" és valami okból, a meditációkkal szemben ellen állás, ellenszenv alakult ki bennem.

Jellemző rám, hogy a változásokat nehezen fogadom, nehezen dolgozom fel, azok mindig megviselnek és kényszernek élem meg. Életemben egyetlen egy alkalom volt, amikor eltudtam maxímálissan fogadni a váltózást és annak minden velejáróját.
Pld, most új munkahelyem van, ez változás az életemben, de pokolként élem meg, nem tudom elfogadni és minden porcikám menekülne belőle.
Ez miatt nincsen motivációm, nem motivál a munka. Így most nem is tudom mi a jobb? Megélni ezt a változást és kilépni belőle most? Vagy a változás része az is ha kilépek ebből az állapotból? Mert az megint egy változást hozna, hisz akkor állás nélkül maradnék.
Vagy várni kell, több időt adni? De mennyit?

Egy másik jellemző tulajdonságom, hogy nekem mindig az, az állapot a rossz, ami épp van. Így aztán szenvedek és agyalok, hogy, hogyan szabadulhatnák meg az ezzel járó érzésektől. Aztán amikor beáll a változás, (ami megvisel), azon kezdek agyalni, hogy mégiscsak jobb volt az, ami a változás előtt volt és nem tetszet.

Annak ellenére, hogy nem szeretem a változást, mert megvisel, mégis sok változás volt az életemben, sok mindenben részt vettem, kipróbáltam. Ennek ellenére mégsem jó az ami van.
Külső ember szemszögéből nézve, semmi okom nem indokolja azt, hogy szenvedjek

Ugye milyen érdekes, hogy úgy élem meg az életem, hogy egy helyben topogok, nem halad az életem, közben szenvedek.
És mégis, visszagondolva rengeteg változás történt az életemben. De ha meg változás van, akkor meg azért szenvedek.

Nem is taglalom tovább, és szúper az, amit Erika, te írtál, hogy adjam át magam a csodának. De hogyan? Képes vagyok rá? A terv szerint haladok? Haladhatom-e egyáltalán nem terv szerint?

Köszönöm, Katalin, Erika :-)

G.