Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Domoszlai Katalin képe
Igen, ez az élet minden területére igaz
2013. január 01. kedd, 9:05 | Domoszlai Katalin

Az adott helyzet azért jött létre, hogy megtapasztald benne önmagad. Mivel tévedésekkel és hamis önigazolásokkal azonosítjuk magunkat, ezért a tiszta tapasztalás minden esetben azzal jár, hogy valamit be kellene engedni a lelkedbe és valamit fel kellene adni az egódból.

A teljes megrekedés, egy helyben toporgás az egy tapasztalat. A tehetetlenség teljes átélése, elfogadása elég nagyot rombol az egón. Az egó azzal ámítja magát, a létező legjobb döntéseket hozza, de a kétségek belülről csak elkezdik feszegetni a határokat.

A változtatás mikéntjére, hogyanjára kész mintáink vannak. Ezek sors minták.

Az első, nagyon meghatározó minta, hogyan születtél. Időre, idő előtt, túlhordva, császárral, nehezen, kirángatva, normális súllyal, túl picinek stb.

Ha valaki császárral születik, az a meghatározó mintája, hogy majd jön valaki és megoldja helyette. Ha valaki koraszülött, inkubátorban tölt időt, szintén nehezen lép ki helyzetekből, de itt a háttérben halálfélelem van. A felkészületlenség érzése.

Meghatározó minta a változásra az első iskolai nap, az első nyaralás, az első szerelem, a szülők és más rokonok válása vagy éppen megrekedése egy ellaposodott kapcsolatban. Kész családi mintáink vannak a munkahely változtatásra, költözésre stb.

A minták felismerése elég könnyű, az átírása viszont nehéz dió. Az első lépés annak az érzésnek, érzéseknek a tudatosítása, elfogadása, amit eddig hárítottunk.
- tehetetlenség
- kudarctól való félelem
- kirekesztettség
- elhagyottság
- kevés vagyok és még annál is kevesebb :-)
- haszontalanság, annak az érzése nyűg vagyok, teher vagyok stb.

A második lépés a kivezető út megtalálása, a változtatás beengedése, az élettel való együtt áramlás megtapasztalása.

A meditáció azért fontos, hogy a felszíni énünknél mélyebb, tisztább, bölcsebb és sokkal nyitottabb tudatállapotban tudjunk ránézni önmagunkra, a viselkedésünkre, a mintáinkra, az elfojtott, letagadott érzéseinkre.