Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Miért kéne elengedni?
2012. december 17. hétfő, 12:47 | Látogató

Ha el akarunk mélyedni az anyagi világban, semmit sem kell elengednünk. Az anyagi világ már jó régóta egész olajozottan működik annak ellenére, hogy a lények foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz, amit magukénak gondolnak. Ha a lények nem ragaszkodnának a testükhöz, élelmükhöz, biztonságukhoz, akkor bizony hamar elpusztulnának. Aminek lejárt a rendeltetése, azt úgys elveszítjük. Esetleg egy ideig rosszul érezzük magunkat miatta, de megteszünk mindent, hogy a "tulajdonaink" a miénk maradjanak, sőt gyarapodjanak.

Ha szellemi fejlődést szeretnénk, akkor viszont mindent el kell engednünk. Ez annyit jelent, hogy semmit sem mondhatunk a magunkénak. Ide tartoznak a tulajdonaink, a testünk, a tudatunk, a lelkünk, pénzünk, az összes elért anyagi és szellemi eredmény. Ez (kezdetben) egy elég sokkoló élmény, (számomra főleg a szellemi eredmények elengedése volt döcögős) de mire jó mindez?

Így válhatunk hasonlóvá, így térhetünk vissza a Teremtőhöz, Istenhez, (kinek mi) így válhatunk újra egyé vele. A Teremtő létrehozza a dolgokat, fenntartja őket, és végül visszafogadja magába, de közben nem mondja a magáénak. Azért nem mondja a magáénak, mert ha minden, de tényleg az ég világon minden Te vagy, akkor van értelme bármit is Magadénak gondolnod? Mivel nincs semmi, ami Rajtad kívül van, ezért értelmét veszti a birtoklás gondolata. OK ez egy kicsit durva és felületes leírás, de gondolatnak talán nem olyan rossz. A nagyobb kaland az, mikor mindezt kezded elfogadni.

Van itt egy kis mantra, segít elmélyedni a fentiekben:

Mire vágysz, ha Te vagy minden?
Mi a Tiéd, ha semmi sem birtokolható?

Nyilván ki lehet találni bármilyen másik dumát is, lényeg hogy a ragaszkodás, a birtoklási vágy, a hamis öntudat (én a testem vagyok, és a lelkem vagyok, én a házam, pénzem, cégem, kocsim, érzelmem, gondolatom, stb. vagyok) csökkenjen.