Elégedett vagy az egészségeddel?

Jó kérdés. Valószínűleg itt is valamiféle egyéni egyensúly az igazság. Ki hol tat, de legyen őszinte. Nem kedvelem a vásárolgatást, és a Waldorf közösség, a tudatosodásom és a pénztelenség miatt beláttam, hogy nincs is rá szükségem, valójában. És hogy valójában a gyerekemnek sincs, sőt jobban tenném, ha megtanítanám neki, hogy egy almának is lehet úgy örülni, mint egy mp3lejátszónak, és hogy a dolgol csak tárgyak, mulandó és változó, valójában értéktelen használati eszközök és az értékük csak annyi, amennyi szeretettel adják.

Most, hogy nehezen élek meg, legszívesebben csak egyetlen kis, szerény csomagot tennék a fa alá, vagy azt sem, csak ételt, italt és megpróbálnék olyan hangulatot teremteni, hogy átéreztessem a karácsonyt, a fény születésének ünnepét, így is.

A másik oldalon ott vannak az emlékeim, a gazdag karácsonyokról, a három méteres fenyőfákról, a csillogó díszekről, a gazdagon terített asztalról, a rengeteg ajándékról, amelyet örömből és örömmel kaptunk, anyám nagy hangsúlyt fektette az általa megszervezett és kivitelezett "polgári típusú" karácsonyokra. A legfurcsább az, hogy én abban is éreztem ugyanazt az érzést, amit most is érzek és amihez nem kellett semmilyen ajándék, és igazából furcsa, de senki más sem.

Furcsa, de még csak családi ünnepnek sem igazán érzem a karácsonyt. De mivel van egy fiam, és úgy tűnik most már egy párom is, mégiscsak azzá kell tennem.

Szerintem az alkalmazkodás módja a kulcs, és az csak egyéni lehet.

Nem tudom, mit lehet tenni a vaskor hibáival, ez is egy, a fogyasztói karácsony. De leginkább csak alkalmazkodni tudunk, elutasítani felesleges energiakidobás. Valamiféle életszerű és egyéni megoldást kell találni, ami kielégít, talán. Amiben nem veszik el a lényeg a körítésben, ami illik Hozzánk.

Még nem tudom, milyen lesz nekünk. Majd kísérletezem. :)

Namaszte